Cecília

Rugalmas balettszínpad és ami alatta van

2015.09.02. 07:32 Módosítva: 2015-09-02 07:32:36

Programkereső

A színpadon az előadások előtt, közben és után láthatatlanul, hangtalanul végzik munkájukat a díszítők, színpadmesterek, hogy a néző a balettelőadás közben változatos helyszínekre, varázslatos tájakra utazhasson. Hogyan zajlik a kulisszák mögötti munka, mit kell tudni az ország legnagyobb színházának szcenikájáról, és milyen akadályokat kell leküzdenie a színpadon dolgozóknak? MAGAZIN

A Magyar Állami Operaház előadásainak sikerében nemcsak a kreatív alkotóknak és előadóknak, hanem a színpad hátterében dolgozó szakembereknek is nagy szerep és felelősség jut. A színpad 634 négyzetméteres összterületén több tucat díszítő készíti elő és cseréli az egyes színeket, a felvonásokat megjelenítő díszleteket, miközben a színpadmesterek teljes koncentrációval felügyelik az előadást és a színpad működését.

A színpad fölött az épület legnagyobb magassága 48 méter, a színpad belmagassága 25 méter, gombnyomásra mozgatható, színpadszintig felhúzható zenekari árka alapállásban 2 méter mély, 15-17 méter széles, a világítási hídja 9,5 méter magasságig kinyitható, ezzel hazánk legnagyobb színpadaként tartják számon.

„Nekünk a nap nem az esti előadással kezdődik, mi korán reggel kezdünk, késő este végzünk. Munkánkban a logisztikának nagy szerepe van, mert állandóan más és más előadást tartunk.” - meséli Kőműves József színpadfelügyelő.

„A Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban összesen több mint háromszáz előadást tartunk évente, külső díszletraktárokból hozzuk-visszük a díszleteket, heti három-négy alkalommal cserélgetjük a darabokat. Délelőtt tíz órakor kezdődnek a díszletes és jelzéses próbák. A darab jellegétől függ, hogy milyen díszlettípust használunk, a balett esetében leggyakrabban a bekötött díszletek jellemzőek; trégerekbe rögzített fix és gurulós elemeket alkalmazunk, melyeket ötvenhárom trégerrel, hetvenkettő ponthúzóval mozgatunk és illesztünk a helyükre. A géprendszer bonyolult, de a föl-le mozgásra előre beprogramozható, így pillanatok alatt színt lehet váltani, amely a balett esetében különösen fontos. Az emelvényekre lépcsőn lehet felmenni, amelyek előre legyártott speciális díszletek. Szintén kiemelten fontos a próbán ezeknek a díszleteknek a bejárása, a térben és mozgás közben történő betáncolása a balettművészek által.”

A veszélyforrást gyakran az utcák közötti rések jelentik. Ahol nem mozognak az elemek, ott a réseket fémlemezekkel szüntetik meg, hogy elkerüljék a baleseteket. Ekkora elemek mozgatásánál a precizitás, a reakcióidő és felelősségtudat meghatározó tényezők a díszletépítő munka során: „Néhány évvel ezelőtt az egyik balettelőadás során a vezető táncos lába beszorult a lefelé mozgó utca alá, és bár megsérült, szerencsére még sikerült időben leállítani a színpadelemet.”

A színpadot tizenkét díszletmozgatói utca osztja fel, egy utca tizenkét méter hosszú és három méter széles, ezek párhuzamosak a rivaldával. Így lehetőség nyílik arra, hogy a teljes színpadot fölfelé és lefelé is mozgatni lehessen, utcáként külön-külön vagy akár egyszerre az egész színpad lesüllyeszthető. Ezeknek a segítségével 10 %-osan emelkedő ferde színpadot is elő lehet állítani szükség szerint, azonban ezt Magyarországon balettelőadások esetében nem használják. A moszkvai Nagyszínházban 5 %-os színpademelkedést alkalmaztak korábban, ami nagy kihívást jelentett a művészeknek, hiszen úgy jelentősen nehezebb táncolni, mint a vízszintes színpadon.

Balettelőadások esetében a színpad sajátossága, hogy balettpadlót raknak le. A balettpadló nem azonos a balettszőnyeggel, az csupán annak legfelső rétege. A balettpadló két centiméter vastag és hét méterszer egy méteres elemekből áll, amelyek egymás mellé helyezve egy teljesen sík színpadot alkotnak. A balettpadló specialitása, hogy többek között szivacsból álló puhább rétegekből épül fel, ami rugalmassá teszi azt, és ezzel megelőzi a táncosok sérüléseit. A balettpadlót végül fekete, fehér vagy a darabhoz igazodó festett balettszőnyeggel fedik be.

„A balettpadló alkalmazásakor nem mozgatjuk az utcákat, bár két darabban a Giselle-ben és a Diótörőben a dramaturgia megkívánja a süllyesztő használatát. Az Egérkirály és Giselle hirtelen előtűnésekor a balettpadlót kivágjuk azon a részen, ahol használjuk a süllyesztőt.”

Minden darabnál más a díszlet összeállítása: van amelyik másfél nap munkát követel, van, amikor nyolc órát vesz igénybe, ezért a műsortervet ehhez igazodva alapos előkészítéssel kell összeállítani, hogy az előadás előtt még a délelőtti próba is beleférjen. „A műsorterv már két évre előre elkészül. Nagyon alapos, sok időt igénylő megbeszélés szükséges, amelyen a főigazgató, a művészeti tárak vezetői és a műszak is képviselteti magát. Amíg a műsorterv megszületik, részletesen végigvesszük, hogy az előadások, hogyan kövessék egymást. Az Opera repertoárszínház, ami azt jelenti, hogy hivatalosan három-négy óra alatt alkalmasnak kell lennie az egyes darabok közötti díszletváltásra. Ez például a Rómeó és Júlia vagy a Makrancos Kata esetében szinte lehetetlen előkészítés nélkül, hiszen önmagában a világítás összeállítása, a lámpák bekötése is több időt vesz igénybe. Létezik egy alapkoncepció a műsortervezésben, amit a balett részéről Solymosi Tamás, balettigazgató határoz meg, ezt a tervet próbáljuk úgy megvalósítani, hogy az technikailag is működőképes legyen, és ne merüljenek föl időbeli vagy logisztikai problémák.” - hangsúlyozza a színpadfelügyelő.

A díszletek nagysága és az díszletelemek száma határozza meg a darabok előkészítésének nehézségi fokát. A lámpabekötés ideje szintén minden előadásnál más és más, annak időtartamát a világítástervezők és koreográfusok által megálmodott alkotás határozza meg. A hattyúk tavában sokkal több lámpa kerül bekötésre, mint a Karamazov testvérek esetében, ahol a lámpabekötés ideje és a darab bevilágítása nyolc, míg a díszletek összeállítása mindössze csak két órát vesz igénybe. Mivel az egyes képek gyorsan követik egymást, valamint kevés idő van a felvonások, színek összeállítására, a hátsószínpadon és az utcák belsejében is tárolnak díszleteket, így lehetővé válhat a maximum két-három perces gyorsváltás az egyes színek között. Gyakori a nyíltszíni átrendezés is, ami a nézők szeme előtt történik, jelmezbe öltözött műszaki dolgozókkal.

A Rómeó és Júlia és a Makrancos Kata színpadtechnikailag rendhagyó daraboknak számítanak a darabrepertoárban. Ezekben az előadásokban több gurulós díszletelem is van, ami speciális felkészülést igényel, ezért nem lehet három-négy óra alatt elkészülni a díszlet összeállításával. Ekkor hívják segítségül a közel 252 négyzetméter nagyságú hátsószínpadot, amire a forgószínpadot helyezik el, összeállítják a gurulós elemeket, beállítják a kezdő képet, majd ezt követően állítják be a világítást. A Rómeó és Júliában nincsen balettpadló, itt gyakori az utcahasználat, a bálterem ennek segítségével készül el. Az utcába rejtett elemeket, lépcsőt, korlátokat a takarásban villámgyorsan állítják be úgy, hogy a sötétben 26 ember elképesztő sebességgel és teljes csöndben dolgozik, miközben előtérben az előadás zajlik. A hatalmas és látványos változásokból a néző azonban semmit sem vehet észre, őt már csak egy tökéletesen megváltozott, rögzített színpadkép fogadja.