Olivér

„Amit a legvadabb álmaimban elképzeltem, az valóra vált”

2015.09.08. 09:57 Módosítva: 2015-09-08 10:25:03

Programkereső

Az egyik legnagyobb amerikai tévécsatorna tehetségkutató műsorában, az America's Got Talentben a sztárokból álló zsűri nemrég lenyűgözve tapsolt egy magyar tánccsapatnak. A következő fordulóba továbbjutó Freelusion Dance Company a világon egyedülálló 3D térvetítéses videomapping technológiát interaktív tánccal kombinálja a színpadon, amivel külföldön is rendszeresen nagy sikert arat. Az újító csapat művészeti vezetője egy hazánkban is népszerű, sokoldalú táncos-koreográfus, Papp Tímea.

- Tényleg hároméves korod óta táncos akartál lenni? Sosem volt olyan, hogy kipróbálnál valami mást?

- Mindig is a tánc foglalkoztatott a legjobban. Még huszonévesen kétszer történt olyan, hogy egyéb munkát próbáltam vállalni. Egyszer, amikor Tokióban éltem egy évig, és nem találtam mást, elmentem felszolgálni egy bárba, amit nagyon élveztem. Ott először gondolkodtam el azon, hogy a tánc nem volt-e egy eltúlzott hobbi. Egy másik alkalommal Budapesten adtam be a jelentkezésemet stewardessnek. De ennek sem lett folytatása, mert egyértelműen a tánc az én világom.

- Nemcsak itthon, hanem Rotterdamban is elvégezted a Táncművészeti Főiskolát. Sok műfajt kipróbáltál és több országban éltél hosszabb ideig. Ebből a komoly tapasztalatmennyiségből mi volt a legnagyobb hatással rád?

- Itthon társastánccal, jazztánccal és színpadi tánccal is foglalkoztam, de a modern tánccal és a valódi showműsorok világával Hollandiában ismerkedtem meg igazán. Ott láttam először, hogy a kettőt miként lehet professzionálisan működtetni a szórakoztatóiparban. Rotterdamban commercial dance-t is tanultam, amit nehéz magyarra lefordítani, de leginkább az alkalmazott jazztánchoz áll közel, ez pedig tökéletesen passzolt a street dance iránti rajongásomhoz, amit már a 80-as évek óta videóklipeken keresztül szívtam magamba a tévéből. Ezt a kint megszerzett tudást utána nagyon szerettem volna hazahozni.

- Japánban is voltál egy évig. Ez a tánc szempontjából is egy nagyon távoli világnak tűnik.

- Japánban sokat jártam táncelőadásra, néztem butoh-t, kortárs táncot és japán street dance-et is, utóbbinak egy különleges, itthon nem ismert, japán ágát. Ott találkoztam először profi vetítéstechnikával is, onnan erednek a Freelusionben most használt első gondolataim, ötleteim. A tánc mellett Japánban a design, a harmónia, a modern technológia és a robotok gyakorolták rám a legnagyobb hatást, ez pedig mind beépült az ízlésvilágomba. Ezután még Sanghajban is tanítottam egy évet, ami egy elég egzotikus kitérő volt.

- Igazi világutazó vagy, aki érezhetően ebből nyeri a lelkesedését. Minden égtájra a tánc miatt mentél?

- Alapvetően tudatos vagyok abban, hogy sok hatás érjen, de az utazás maga legalább annyira fontos, mint az újdonságok megfigyelése. New York az első olyan hely, ahova direkt azzal a céllal mentem, hogy keressem azt, ami engem érdekel. Nem új dolgokat akartam felfedezni, mert tudtam, hogy ez csak a meleg víz feltalálása lenne, hanem meg akartam figyelni, mitől működik ott annyira profin a film- és az egész szórakoztatóipar.

  - Milyen titokra jöttél rá?

- Az egyik titkuk az, hogy a háttérben minden a legnagyobb pontossággal működik. A Broadway-n és Hollywoodban a film-, TV- vagy showműsor minden egyes tagja azon dolgozik, hogy egy lehetetlennek tűnő helyzetet is minél gyorsabban megoldjon. Egyszer például a Fake off című reality show-hoz egy speciális jelmezre volt szükségünk Atlantában, amit aztán az Los Angeles-i jelmeztervező stúdiójából másnapra repülővel odaszállítottak csak a mi kedvünkért. Ez természetesen részben pénzkérdés is, részben azonban arról van szó, hogy az utolsó részletig mindenre odafigyelnek. A „jó lesz ez így is” – ez náluk nem válasz. A konstruktív hozzáállásnak ezt a fokát ez előtt sosem ismertem.

- A magyar tévében a Csillag születik, a Szombat esti láz és az X-Faktor című műsorokban is éveken át készítettél koreográfiát a fellépőknek. Nagy felelősség a tehetségeket tanítani?

- Hatalmas felelősség. Egyrészt a műsor nézőszáma miatt, másrészt azért, mert tudom, hogy akár egy-egy tanári mondatnak is mekkora jelentősége lehet egy fejlődő fiatal szempontjából. Fontosnak tartom, hogy a szórakoztatóiparban – akárcsak a magas kultúrában – magas színvonalon alkossunk, éppen ezért a két szegmens bennem nem sem válik szét élesen. A fiatal tehetségekkel is értékek és minőség mentén dolgozom, és ügyelek rá, hogy mindig építően és ösztönzően hassak rájuk.

- A Freelusiont az öcséddel és egy barátoddal közösen hoztad létre. De hogy állt össze a video mapping dance műfaja, amivel először Londonban figyeltek fel rátok?

- Papp Gábor, az öcsém és Gyöngyösi Balázs már előtte is foglalkoztak video mappinggel, vagyis különböző vetítéstechnikával, ehhez jöttem én a magam táncos tapasztalatával és nyitottságával, és szép lassan összeállt a fejemben egy új előadás ötlete. Ők bíztattak rá, hogy jelentkezzünk a Britain's Got Talent tehetségkutató-versenyen, de addig toltam magam előtt a feladatot, míg a semmiből egyszer csak a Britain's Got Talent szervezői jelentkeztek nálunk, hogy nem akarunk-e indulni a versenyen. A műsor szervezői ugyanis folyamatosan keresik az újdonságokat, és megtaláltak minket a Youtube-on. A londoni fellépés után a német és az orosz műsorokban is szerepeltünk, ez pedig nekünk is elég nagy reklámot csinált. 2013-ban aztán először indultunk az America's Got Talenten, csak akkor még SensEtion néven, de már akkor is hívtunk a produkcióba amerikai táncosokat. Mi mint kreatívok, szervezők a háttérben dolgozunk, nem is mindig tudják a Freelusionről, hogy magyar együttesről van szó.

Papp Tímea - Fake Off
Papp Tímea - Fake Off

- Mi jelentette a nagyobb kihívást: az előadás technikai kivitelezése vagy a sikergépezet beindítása?

  - Az animáció egy nagyon összetett és költséges technika, ezen felül a vetítésre megtervezett mozgás és az animáció összehangolása, megvalósítása is sok időt vesz igénybe, mert oda-vissza kell próbálgatni és tesztelni, hogy a látvány és a mozgás összhangba kerüljön. A talentshow ráadásul egy külön műfaj, amit mi akkor még nem ismertünk annyira. Nem biztos, hogy ugyanaz működik a Broadway színpadán, mint a tévéshow-ban.

  - A siker pedig nem maradt el. Idén júniusban az America's Got Talentben még Heidi Klum is állva tapsolt nektek.

  -A boldogság, amikor megtudtam, hogy az új előadásunk mindenkinek tetszett a zsűriben, leírhatatlan. Amit legvadabb álmaimban elképzeltem a versenyről, az valóra vált. Pontosan azokat a dicsérő mondatokat hallottuk vissza, amikre mindig is vágytam.

- Milyen visszaigazolások és felkérések jönnek egy-egy ilyen nagy verseny után?

  - Például a Cirque du Soleil látványtervezője is meghívott minket egy produkció megtervezéséhez. Az érezhető, hogy az interaktív táncműsorainkat jobban keresik, mint önmagában a video mappinget. A kettő ötvözésével mi tényleg kuriózumnak számítunk. Nehéz azokban a helyzetekben dönteni, amikor egy csapat megkeres minket azzal, hogy készítsünk nekik animációt az előadáshoz. Az anyagiak miatt nagy a kísértés, de a technikai tudásunkat mégsem szeretnénk kiárusítani és konkurenciát nevelni.

  - Azokat a sikereket elnézve, amit az elmúlt pár évben külföldön arattál, különösen adódik a kérdés, miért nem Amerikában dolgozol?

  - Éppen az a tervem, hogy odaköltözöm, mert elég nagy az érdeklődés a Freelusionre. Valakinek képviselnie kell a csapatot kint Los Angelesben. Mindemellett azért vannak sokkal kevésbé hangos, de erősen vágyott alkotói ötleteim, amit itthon, egy olyan színházban tudok elképzelni, mint például a Trafó, ahol nem kell a showműsoroknak megfelelni. Ha az a háromszáz ember azért jönne be, mert kifejezetten a darabomat akarja megnézni, akkor az egyik legnagyobb vágyam teljesülne.