Jusztina

Stohl Luca: "Én csak szeretnék jókat táncolni"

2016.01.03. 08:06

Programkereső

Sokoldalú táncművész, aki nem zárkózik el az előadóművészet prózai részétől sem. Az 50 tehetséges magyar fiatal program résztvevőjeként ígéretes és sűrű időszak vár rá Bozsik Yvette oldalán. Az előadások, az egész napos próbák és a tanítás mellett nem titkolt ambíciója, hogy a táncot minél szélesebb körben megismertesse. Sok terve van, de valójában csak egyet szeretne: jókat táncolni. Stohl Lucával beszélgettünk.

- A főiskola végeztével, Bozsik Yvette-nek köszö nhet ően, szinte rögtö n beker ültél a körforgásba. Most az 50 tehetséges magyar fiatal program keretében ő lett a mentorod. Ez véletlen?

- Igen, annak idején Yvette figyelmeztetett, hogy jelentkezzek a programba, mert szerinte helyem van benne. Egyébként korábban egy másik kollegám, Székely Szilveszter is szerepelt benne. Yvette-el korábban is dolgoztam már, most a tehetséggondozási program keretében is több darabban rendez engem. Minél többet dolgozunk együtt, egyre közvetlenebb a viszony, egyre inkább kezdem átérezni az ő stílusát. Úgy érzem, elégedett velem.

- Mit hozott számodra ez a program?

- Az Éden földön és a Préda című darabjában is szerepelek, Kaposváron pedig nemrég mutattuk be a Jézus Krisztus szupersztárt. Nagyjából ez a tehetségprogram féléves ütemterve. Január végén mutatjuk be az Oidipusz királyt a Müpában, szintén Yvette rendezésében. Szóval bőven ellát feladattal, a következő fél évben szinte csak vele dolgozom. Ez nagyjából napi 8-12 órányi próbát jelent.

Stohl Luca
Stohl Luca
Fotó: Oliver Hargitay

- Mit érzel tánc közben? Vagy ez túl lírai kérdés?

- Nehéz lenne megfogalmazni. Főként koncentrációt, legalábbis próba közben. Színpadon már egy másfajta figyelem szükséges, igyekszem átlényegülni az adott helyzetbe, illetve szerepbe.

- Bár jó ideje önálló, sikeres művészként működsz, mégis, ha a Google keresőbe beütjük a nevedet, leginkább az é desap áddal kapcsolatos bulvárhírek jelennek meg. Nehezen éled meg azt, hogy sokszor még mindig nem saját jogon beszélnek rólad?

- Igen, nagyon, és egyre inkább zavar. Eleinte izgalmas volt, mert azt gondoltam, kíváncsiak rám. De aztán legtöbbször kiderült, hogy nem rám, hanem csak valami felfújt dologra édesapámmal kapcsolatban. Ritkán nyilatkozom, mivel voltak rossz tapasztalatok.

- Téged sosem vonzott az előadóművészet prózai része?

- Annak idején egy hagyományos gimnáziumba jártam, ahol nem éreztem jól magam, úgy gondoltam, kell még valami más mellé. Szóba került a sport, korábban RSG-ztem, így beugrott a tánc. De a „Színmű” is szóba került. A főiskola utolsó két évében kezdtem el dolgozni Kulcsár Noémivel, aki nagy hatással volt rám. Új óraadó volt, és nagy lendületet adott, ami kitart mostanáig. Majd a vizsgakoncert után jött Yvette. A suli mellett sok időt töltöttem el az akkori Nemzetiben, rengeteg darabot láttam, a prózai színház a mai napig nagy hatással van rám. Volt is nagy dilemma, hogy „Színmű, vagy Nem-Színmű”. Szóval nem is feltétlenül apához kötném, hanem inkább a sok jó színházi darabhoz, amelyet az Örkényben, a Nemzetiben, a Katonában láttam.

Stohl Luca
Stohl Luca

- Mennyire életszerű az, hogy egy táncművész prózai színésszé avanzsál?

- Ritka dolog. Szerencsére Yvette sokféleképpen használ minket, fontos neki, hogy ne csak üresfejű robotként dolgozzunk, legyünk jelen a színpadon. Fontos a jelenlét, sok darabban énekelni, beszélni is kell, mint például a Chicagóban.

- A tehetséggondozási program munkálatai, illetve az egyéb feladataid mellett óvodásokat is oktatsz. Mesélné l err ől?

- A városmajori oviban tanítok táncot, már második éve. Nagyon élvezem. El tudnám képzelni, hogy a jövőben elvégezzem a mesterszakos tanárképzést, esetleg saját sulit is nyitnék. Szeretnék sokféle táncot megismertetni, nem csak gyerekekkel, hanem felnőttekkel is, nagy igény van rá. Előfordult, hogy odajött hozzám egy anyuka, hogy a kislánya ducibb, jöhet-e. Persze, hogy jöhet. Kiscsoportosokkal főleg alapdolgokat veszünk, eleinte egy lábon megállni is feladat. Ebben a korban még az a fontos, hogy a saját kis egyensúlyukat megtalálják, hogy fejlődjön a koordinációs készségük. Szerintem minden kislánynak szüksége lenne erre a szép tartás kialakításához.

- A Fekete hattyú című filmben láthattuk, hogy a táncosok élete mennyi önsanyargatással jár. Reális képet mutat be a film?

- Étrend szempontjából nem annnyira szigorú az életem. Szerintem, ha valaki sokat dolgozik, semmi nem indokolja, hogy csak egy fél grapefruit legyen a reggelije. Persze tele hassal kényelmetlen dolgozni, így azt vallom, hogy mindent mértékkel. Barna kenyeret eszem, próbálok jó minőségű ételeket fogyasztani, de néha a bűnözés is belefér. Ami inkább szigorú, az az időfaktor. Szabadúszóként bármikor dolgozhatok, nem tudok előre tervezni, nem tudom, hogy szabad lesz-e a következő hétvégém, vagy, hogy be tudok-e este ülni valahova a barátokkal. Sokszor este tízig tart a próba. Azt sem tudom még, hogy karácsonykor el tudok-e utazni. Szóval, inkább ez a része kíván nagy fegyelmet.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Remélem, hogy most még egy jó darabig a tánc része lesz az életemnek. Izgalmas feladatokra vágyom, szeretnék még jókat táncolni. Sok minden foglalkoztat. Sok jó munkát, sok jó próbafolyamatot szeretnék. Szeressem, amit csinálok.