Vendel

Rózsavölgyi Zsuzsa: "A tánc segít önmagadhoz kapcsolódni"

2016.05.31. 10:41

Programkereső

Rózsavölgyi Zsuzsa június 3-án mutatja be a Trafóban Medúza című táncelőadását, melyben 21 táncossal egy mélytengeri élővilágot elevenít meg. A szereplők mind az egyik legrangosabb tánciskola, a Salzburg Experimental Academy of Dance diákjai. Az előadás alapgondolata, hogy hogyan fejleszthetjük kötődésünket és együttérzésünket más élőlényekkel ezen a bolygón. Erről kérdeztük őt.

- Az Öreg tó című Lábán-díjra jelölt koreográfiádat gondoltad tovább, amit egy haiku ihletett. Melyik haiku volt ez, és hogyan bomlik ki a versben megfogalmazott gondolatmag az előadásban?

- A haiku így hangzik:

Öreg tó

Béka ugrik

Víz csobbanásába.

Ez egy természeti kép, aminek filozófiájában benne van, hogy nem lehet tudni, mi van előbb: a hang, vagy a mozdulat. A távolság miatt érzékeljük a hangot később, mert annak a levegőben időre van szüksége, míg eljut a fülhöz. A szenzorok, amiket ebben az előadásban használtunk, a mozgásból hangot generáltak, és azt késedelem nélkül próbáltuk azonnal visszaadni. A haiku hangulata volt az, ami igazán megfogott. Azt hiszem ezt az atmoszférát sikerült a darabban is visszaadni. 

- A kortárs tánc már rég eltávolodott a narratív, történetmesélős formáktól, de az ökológiai témafelvetés és a tudományos megközelítésmód mégiscsak meglepő. Milyen példák voltak előtted, amikor ez a téma felötlött benned?

- A mélyökológusok írásai és sok-sok videó. Például Joanna Macy The Greening of the self írása és David Attemborough The blue planet című többrészes sorozata. Sokszor néztem meg ez utóbbit, mire összeállítottam egy listát a mozgásokból. A Medúzához pedig már madarak, és csoportban mozgó állatok mozgását is néztem.

- A tengerhez és a vízhez mint minőséghez milyen személyes kötődésed van?

- A tenger és a víz nem a mi közegünk. Számomra ez a legkönnyebben elérhető érintetlen terület, ahol természetes élőhelyén figyelhetem meg a lényeket és mozgásukat. Amikor először búvárkodtam, nem hittem el azt a gazdagságot, amit ott láttam. A szárazföldön a mezőgazdaság és más ipari tevékenységek miatt ez az érdeklődési köröm nem tud kielégülni. Ott lenn édenkert van. Ahol élőlények változatossága vesz körül, ott érzem, hogy igazán élek.

- Milyen elméleti háttere van az előadásodnak? Joanna Macy, akire hivatkozol, például a buddhizmusban is jártas volt. Te beépíted a buddhista tanokat az előadásodba?

- Ezek a tanítások beépültek maguktól azáltal, hogy a természetet vizsgálatából alakult ki a koreográfia. Beépült a belső béke magától. Az ego-én öko-énné változik a darabban, amit Joanna is megfogalmaz. Ez azt jelenti, hogy nincs személyes dráma, nincs karakter, csak mozgásminőségek vannak, amitől a táncosok egy olyan élményen mennek keresztül, aminek következtében az egyén egy nagyobb egység részévé válik. Roger Keyes írja ezt egyik versében: "Ahogy hagyod, hogy az élet éljen rajtad keresztül, úgy válsz azzá, aki tényleg vagy" ("As you let life live through you, you just become more of who you really are"). 

A Medúza az életről szól. Nem az emberi életről, egy ember életéről, hanem csak egyszerűen az életről.

- Te magad is tanultál és most tanítasz a SEAD-ben. Miért épp az itt tanuló táncosokkal készítetted el az előadást?

- Már négy éve ismerjük egymást ezekkel a fiatalokkal. Nagyon jól és hatékonyan tudok velük kommunikálni. Ez egy összeszokott, végzős osztály. Ugyanazon a szinten vannak technikailag, így gyorsabban lehetett velük dolgozni. A táncosok ilyenkor vannak a legjobb kondiban, napi 8 órát mozognak, többet mint a profik, jól terhelhetők, és ehhez már tapasztalat is társul.

- Hogy látod, mennyiben tér el az osztrák művészeti oktatás a budapestitől? Hol tart most a magyar kortárs tánc európai szinten?

- Én azt látom, hogy a zenei oktatásban élen járunk, a kortárs táncban pedig meglepően jól teljesítenek a magyar diákok. A SEAD-ben a magyar diákokat már várják a felvételin. Az osztrák intézmény tanári gárdája a kortárs tánc nemzetközi sztárjaiból áll. A magyar diákoknak ez a külföldi iskola az ugródeszka. Aztán dolgozunk kinn is és otthon is. Magyarországon gyakran jobb előadásokat látok mint külföldön, aminek kezd beérni a gyümölcse a külföldi meghívásokkal. Főleg a függetleneket látom kinn előadni.

- Koreográfusi létedet tudatos pedagógiai, pszichológiai módszerek alkalmazása jellemzi. Miért érezted szükségét, hogy ennyire elmélyülj a különböző pedagógiai, pszichológiai, coaching technikákban? Hogyan lehet ezeket alkalmazni egy koreográfia készítése közben?

- A coachinggal azért kezdtem el foglalkozni, mert meg akartam tanulni kommunikálni. A táncosok évekig csak a testükkel foglalkoznak. A kommunikációs nehézségek a profi munka alatt jelennek meg. Gyakran tapasztalom azt, hogy egy táncos nem hiszi el, hogy egy bizonyos mozdulatot meg tud csinálni. Megszégyenítéssel pedig nem lehet egészséges táncosokat fejleszteni. Biztonságos környezetet kell teremteni, és sok-sok figyelmet kell nekik szentelni, hogy fejlődjenek. Ha profin állsz hozzájuk, hajtják magukat, meg kell nekik mondani, mi az, ami tetszik abban amit csinálnak, és mi az ami nem, az miért nem tetszik, és mit szeretnék látni helyette. Fontos, hogy a véleményemet úgy tudjam megfogalmazni, hogy érezze a táncos,  hogy az nem az ő személyének nem elfogadása, hanem az én művészi esztétikám ízlésvilága. Az a nehezebb falat, amikor a táncos elhitte azt, hogy ő az anatómiai felépítése miatt nem tud megcsinálni egy bizonyos feladatot. Na, ekkor kell bevetni a Magic Exercises-aimat. Ezek tudományosan elmagyarázzák, hogy anatómiailag hogyan lehet változtatni, így  a táncos elkezdi elhinni, hogy ezekkel a gyakorlatokkal meg tudja változtatni az őt hátráltató testfelépítését. És ha ezt a kis reményt elhintettük, onnantól kezdve észre fogja venni, hogy a test egy folyamatosan változó, és a terhelés milyenségétől függő élő anyag, és képes lesz azt is érzékelni, hogy hogyan változik a lelki rezdülésekre.

- Fontos számodra a társművészetek beépítése az előadásba? Tudod magadra vonatkoztatni az összművészetiséget?

- Klasszikus zenei képzést kaptam 14 éves koromig, 3 hangszeren játszottam és énekeltem, csak nem szerettem egyedül gyakorolni. Emiatt lettem táncos, mert így nem kellett egyedül küzdeni.

Számomra az összművészetiség a kollaborációról szól.

Minél több művész dolgozik velem a színházban, én annál jobban szeretek alkotni. Minden új projekten újat tanulok a többi művészeti ágról. Ehhez a projekthez a fényekről kellett tanulnom többet.

- Mit gondolsz, mennyire tud transzparens eszköz lenni a tánc jelen téma esetében? Végső soron lehet-e a táncnak célja az, hogy valódi megoldást keressen ökológiai problémákra?

- Az ökológiai téma csak egy apropó, művészileg engem az foglalkoztatott ebben az előadásban, hogy hogyan tudok emberi mozgással ábrázolni egy olyan mozgásminőséget, ami nem két lábon járó lényekre lett kitalálva. Ennek megvalósításához tánctechnikailag olyan képzettségű tudatos táncosokra van szükség, akiknek a teste átalakítható más élőlények testévé. Tehát a probléma, amit felmutatok, abban rejlik, hogy hogyan legyen a táncos más, mint egy táncos miközben táncosi tudását a maximumon kell adnia. Amit tőlük kérek, az a megvalósítható és a megvalósíthatatlan határán van. A megoldást testre szabottan mindenki másképp képviseli. Annak a táncnak, amit képviselek egyetlen célja van: a befelé tekintés. Minden problémánkra belül van a megoldás. Az ökológiaira is.

A tánc segít önmagadhoz kapcsolódni.

Van egy olyan utópiám, miszerint sok önmagához kapcsolódó embernek nem lesz szüksége arra, hogy a természet kincseit pénzre cserélje. Ha elég sokan adunk a Földnek jogokat, és nem tulajdonként kezeljük azt, akkor megmenekültünk. 

- A kortárs tánc kifejezőeszközeiben, dramaturgiailag, témafelvetésben több lépéssel jár például a prózai előadóművészetek előtt. Mit gondolsz erről? Miért lehet most ennyire releváns kifejezőeszköz a mozgás más művészeti formákhoz képest?

- Változik a kultúránk és ezzel együtt változik az idegrendszerünk stimulálásának módja is. A görögök egy egész Odüsszeiát el tudtak mesélni pár meghallgatás után. Aztán pár ezer évig az írás és olvasás volt uralkodó, most pedig a vizuális kapacitásunk kapja az ingereket. Egy táncelőadás közben a tükörneuron hatáson keresztül a látott mozgás akár testi élményként is tudatosulhat.

Azok az események válnak számunkra igazi élménnyé, ahol a testi érzetek érzelmekkel és hangulatokkal kapcsolódnak össze.

Egy kortárs tánc előadásban előfordul, hogy nem tudod szavakban megfogalmazni, amit látsz. Az ereje sokszor az átélt élmény hangulatában rejlik.

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a Port.hu felületén!