Friderika

A koreográfus, aki mindent üvöltve közöl

2016.09.15. 15:38

Programkereső

Hiroaki Umeda a japán avantgárd egyik legbefolyásosabb művésze. Kinetic Force Method elnevezésű munkamódszere ezúttal a magyar kortárs táncosok magas szintű technikai felkészültségével találkozott.Így született meg a Drives című produkció, amely kapcsán Varga Csabát kérdeztük a nem mindennapi közös munkáról.

- Hogyan jött a lehetőség, hogy Hiroaki Umedával dolgozzatok?

Varga Csaba: Tavaly augusztusban, miután a Szigeten fellépett az egyik szólójával, tartott egy válogatást a SÍN-ben. Körülbelül 25-30 táncos jelentkezett, akik közül hatunkat választotta a projekthez. Köztünk volt Fülöp Laci is, aki sajnos (vagy szerencsére - mivel örülünk, hogy sok más táncosi és koreográfusi elfoglaltsága van) nem tudta elkezdeni velünk a munkát.

- Ismerted korábban az ő munkásságát?

- Részben. Sok évvel ezelőtt golisként (Budapest Tánciskola: GOLI - a szerk.) láttam a Toldiban az Edit Táncfilmfesztiválon egy rövid alkotását. Lenyűgözött a mozgása. Akkor még gondolni se mertem volna, hogy egyszer együtt fogok vele dolgozni. Egy-két éve is volt itt a Trafóban, akkor nem értem rá munka miatt, de a felvételi előtti szigetes előadást szerencsére pont azért tudtam megnézni, mert én is ott léptem fel.

Bevallom őszintén, nem tudtam végig magára a darabra koncentrálni. Szakmai ártalom: tudván, hogy nemsokára itt a válogatás, azt lestem, hogy vajon milyen minőségeket, technikákat fog kérni a táncosoktól.

Egy hét alatt megtanulni nem lehet mindezt, de felkészítettem magamat fejben a dolog nehézségeire.

- Táncosként mennyire jelentett új kihívást az ő színházi formanyelvét megérteni, elsajátítani, vele dolgozni?

- Azt hiszem, mondhatom a többiek nevében is, hogy hatalmas kihívás volt mindenkinek. Hiroaki elmesélte nekünk, hogy próbálkozott mindenféle táncórával, de végül otthon VHS kazettákról "tanult meg" táncolni. Aztán egy saját, illetve sajátos tánctechnikát fejlesztett ki, amihez hasonló dolgokkal lehet találkozni a hiphopban, de

a sajátossága pont abban rejlik, hogy amikor elsőre azt hiszem, hogy én ezt már tanultam, akkor ő rámutat olyan részletekre, amiből kiderül, hogy még hosszú út áll előttem, mielőtt sikerülne elsajátítani.

Szuper üdítő volt vele dolgozni. Eleinte eléggé zárkózottnak és szigorúnak tűnt, de pár hét után kiismertük egymást, és nem volt olyan próbanap, ami ne telt volna nagyon jókedvűen. Még ha fájdalmakkal küszködtünk is. Mert bizony iszonyatosan fájt a teste mindenkinek a szokatlan bemelegítési és technikai módszere miatt. De szerencsére ehhez is hozzászokik a test, mint mindenhez, és megerősödik tőle.

Drives
Drives
Fotó: Mónus Márton

Magyar táncosokkal dolgozik a világhírű japán koreográfus

Hiroaki Umeda öt magyar táncossal dolgozik a Drives című darabon, aminek előbemutatója a Szigeten volt, szeptemberben pedig a nagy sikerű Holistic Strata című darabbal együtt a Trafóban lesz látható.

- Mit gondolsz erről az újfajta vizuális nyelvről, amit ő képvisel, és amelyben a technika egyenrangú társa a táncosnak? Nem félő, hogy egyszer eljön majd a „táncos/színész nélküli színház ideje”?

- Biztos eljön az az idő, de nem hiszem, hogy tartanunk kell tőle. Az emberek megszerették az elektronikus zenét is, az élő hang mégis ugyanannyira keresett, és ez szerintem soha nem lesz máshogy a tánccal sem. A táncos/színész nélküli színház csak egy zsáner lesz a sok közül. A Drivesban nem érzem egyenrangúnak a vizuális részt a tánccal, az inkább egy hangulatot, környezetet teremt, míg a hangsúly még mindig a mozgáson van. Ez máshogy működik Hiroaki szólójában, ahol az egész térben és a táncoló testén táncoló vetítés egy meditatív, vizuális tripet hoz létre.

Videó a Holistic Strata című előadásból:

- Vannak Umedának olyan műhelytitkai, amikkel eddig más koreográfusnál nem találkoztál?

- Igen, vannak. Emese például többször is megjegyezte, hogy milyen érdekes módon koreografál, illeszt össze mozdulatokat, bánik a mozgás zeneiségével, ritmikájával. Rengeteget számolunk. És nem valami ismétlődő rendszer alapján, hanem olyan ez, mintha egy decimális számrendszerben írt verset kellene megtanulnunk, és az alapján mozogni. Az is egy nagy erénye, hogy nyugodt, megértő személyiség. Ha valakinek sérülése/fájdalma volt, vagy betegek lettünk, nem esett pánikba. Hagyta, hogy a maga idejében helyrejöjjenek a dolgaink. Sőt, pszichológiailag az is sokat számított, hogy

nem hajszolt minket túl, hanem ha látta, hogy már nem teljes a koncentráció 5 órányi számolás és kreatív munka után, akkor megköszönte az aznapi munkát, és mi másnap kipihentebben, több energiával érkeztünk.

Drives
Drives
Fotó: Mónus Márton

- Adódtak különleges szituációk a  japán és a magyar kultúra találkozásából ? Egyáltalán érzékelhető volt a kultúrák találkozásának különlegessége?

- Igen, teljes mértékben. Például

nagyon furcsának találtuk, hogy mindent kiabálva közöl. Aztán ez igazából nagyon megtetszett mindannyiunknak, és már ő is tudja, hogy jót mulatunk rajta.

Nem tudom, hogy pont azért csinálja-e, vagy csak a megszokás. Aztán volt olyan, hogy két hét után félénken megkérdezte, jellemző-e a magyar táncosokra, hogy bemelegítés közben folyamatosan beszélgetnek. Ugyanis neki nehezére esik ilyenkor megszólalni, mert úgy érzi, hogy soha nincs pont a mondataink végén, és nem akar közbevágni... De most már csak elkiáltja magát, hogy "START!".

- Rád hogyan hatott az alkotófolyamat?

- Nagyon pozitívan! Egy szuper jó csapattal dolgoztam együtt, akik inspiráltak, és rengeteg sírva-nevető pillanatot hagytak az emlékeimben.

- A Szigeten már bemutattátok a darabot, ott milyen fogadtatása volt?

- Nagyon lelkes közönségünk volt, és a szakmai visszajelzések is pozitívak voltak, de persze nagyon vártuk már, hogy beszűrődő "nagyszínpadzajtól" mentesen is előadhassuk a darabot.

- Szóba került a folytatás lehetősége?

- Igen, szerencsére nagy az érdeklődés. A most meghirdetett előadásokra már az összes jegy elkelt, ezért reméljük, hogy minél előbb újra játszhatjuk majd a Trafóban, hogy az is láthassa, aki most lemarad róla. Külföldi turnéra is vágyunk, de erről még nem tudunk sokat. Mindenesetre mi, táncosok is megpróbáljuk hasznosítani az összes kapcsolatunkat színházakkal és fesztiválokkal, hogy nagyobb eséllyel adhassuk elő minél többször.