Gusztáv

Juronics Tamás: „Az eljárás az, ami elfogadhatatlan”

2016.11.29. 14:03

Programkereső

A Magyar Koreográfusok Társaságának elnökét a szinhaz.hu kérdezte a táncos életjáradékok kapcsán.

A Magyar Koreográfusok Társasága néhány napja nyilatkozatban nehezményezte, hogy a táncosok életjáradékára vonatkozó törvénytervezet előkészítéséből a táncszakma egy részét kihagyták, és a Magyar Táncművészek Szövetsége által jegyzett törvénytervezet meg nem engedhető módon szelektál a társulatok és a táncosok között. Novák Ferenc Tata is megszólalt, aki elmondta, hogy ő és volt felesége, Foltin Jolán ötlete alapján született a törvényjavaslat, amit nem a táncszövetség, hanem ő maga gardírozott a kulturális vezetéssel folytatott beszélgetéseken keresztül.

A szinhaz.hu interjújában Juronics Tamás kifejtette: „Azt gondolom, hogy az a legitim eljárás, ha a megbízott vezetők a demokratikusan elfogadott elveket, célokat közvetítik a döntéshozók felé. Ha olyan távlatokat tudunk kitűzni, amelyet egységben tudunk képviselni, amely nem rekeszt ki, nem különböztet meg művészeket egy szakmán belül” - fogalmazott.

Juronics Tamás
Juronics Tamás
Fotó: www.facebook.com/SzegediKortársBalett

A kérdésre, hogy a vállalkozóként dolgozó táncosokra is kiterjesztenék e az életjáradékokat, így felelt: „Igen. Több, mint húsz éve elfogadott a művészek vállalkozóként való szerződtetése, sok nemzeti intézmény is így foglalkoztat színészeket, alkotókat, táncművészeket. A folyamatos és kizárólag személyes közreműködés a regisztrált előadóművészeti szervezettel kötött megbízási szerződésekkel igazolható. Ha valaki tisztességgel fizeti a nyugdíjalapot, az ennek megfelelő mértékben ugyanúgy jogosult lehetne a szakmai életjáradékra, mint aki munkaszerződéssel áll munkaviszonyban. Most azonban nem csak erről van szó. A módosító javaslat megfeledkezik az önkormányzati színházak (akár nemzeti besorolású) közalkalmazotti státuszban lévő táncművészeiről is. Így például a miskolci, kecskeméti, szegedi, egri vagy soproni színházak esetében. A legtöbben szakirányú végzettséggel, sokan közöttük főiskolai diplomával rendelkeznek” - hangsúlyozta.

Arról, hogy milyen esélyt lát azon társulatok művésznyugdíjának rendezésére, akik most kimaradtak a törvénymódosításból, elmondta: „Ez a fő terminológiai és szemléletbeli probléma. Nem társulatokról kellene, hogy szóljon a törvény, hanem táncművészekről. Gondoljuk végig, hogy egy táncos például tíz évet táncol a Pécsi Balettben, aztán öt évet a Miskolci Balettben (nemzeti kategóriájú intézményben közalkalmazotti státuszban), majd tíz évet a Győri Balettben. Nem kaphat szakmai életjáradékot, mert nem tekintik táncművészi tevékenységnek a Miskolcon eltöltött időt? Ez elég groteszk és szakmaiatlan. Az EU országaiban dolgozó és nyugdíjalapot fizető magyar táncosok sorsa egy újabb kérdés lehetne” - mondta, majd hozzátette: „A félelmem az, hogy amennyiben az összes nagy, lobbierős táncegyüttes bekerül a kedvezményezettek körébe, vajon ki fog még küzdeni a kint maradókért?”.

Végezetül így összegzett: „Az egész ügyben az eljárás az, ami elfogadhatatlan. Szakmai legitimációra hivatkozva, de annak megléte nélkül nem lehet egyéni ügyeket képviselni. Ez az ügy erről szól. Bízom benne, hogy a jövőben tartalmas párbeszédekben egyeztetett célokat tudunk majd közösen képviselni. A Magyar Koreográfusok Társasága nyitott erre” - mondta.

Az interjú teljes terjedelmében ide kattintva olvasható!