Eufrozina, Kende

Szabó Balázs: “Megtisztelő történet ez az életemben”

2016.12.13. 10:30 Módosítva: 2016-12-13 10:31:13

Programkereső

A Szabó Balázs Bandája frontembere nemcsak a zenei, de a színházi közegben is otthonosan mozog, hiszen korábban bábszínészként, majd rendezőként és zeneszerzőként számos sikeres alkotást hozott létre. Decemberben a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Magyar Állami Népi Együttes Apám ablakából az ég címmel mutatta be az általa írt, rendezett darabot, amihez ráadásul a zenét is ő szerezte.

Az Apám ablakából az ég című előadás története egy apa és fia között létező, sok dimenziós kapcsolatrendszer szövevényes útjait járja végig: a fiú (a férfi) szemszögéből visszapillantva, feltekintve az apára egy nyiladozó elme rajongó rácsodálkozásától a férfivá válás törvényszerű távolodásáig.

- Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb alternatív zenekarát vezeted, bátran kísérletezel a műfajokkal, de dalaitok gyakran népzenei alapokon nyugszanak. Milyen kötődésed van a folklórhoz?

- Vidéken születtem, Tetétlen nevű faluban, távolabb az urbánus közegtől, felénk mindennapos volt az énekelgetés, a mesélés, a zene és a tánc - mondhatom, hogy itt kezdődött minden. De ha szigorúan vesszük, akkor Debrecenhez kapcsolódnak az első komolyabb kötődések a folklórhoz, itt volt ugyanis az első saját szervezésű táncházam. Később, mind az utcaszínházi, mind a bábszínházas közegben is rengeteg jó embertől tanulhattam erről a világról. Ezek a találkozások és közös munkák, muzsikák nagyon meghatározóvá váltak aztán a hétköznapi életemben is, értem ezt nem csupán a népzenére, de a természethez való viszonyomra is.

A dalaimban nem kell küzdenem azért, hogy ezen a prizmán keresztül fogalmazzak meg valamit, mert számomra olyanná vált kicsit, mint az anyanyelv, vagy a légzés: néha észre sem veszem, miközben sok zenei rezdülésemben benne van.

- Zeneszerzője és rendezője is vagy a Magyar Állami Népi Együttes Apám ablakából az ég című új bemutatójának. Hogy találtatok egymásra a MÁNÉ-val? Ez az első közös munkátok?

- Ez az első közös munkánk. A legelső impulzus, az ötlet Kelemen Lászlótól, a Hagyományok Háza igazgatójától érkezett, ő keresett meg azzal, hogy lenne-e kedvem dolgozni velük. Az ő kalandos ötletét - mint később megtudtam - az Apám a vadludakkal című dalom inspirálta. Majd elkezdődtek az első beszélgetések, és hamar kiderült, hogy sok a közös bennünk, és hasonló dolgok mozgatnak minket ebben a világban. Aztán nem gondolkodtam sokáig, megszülettek az első dallamok, majd jelenetek, színpadképek, mozdulatok. Néhány héttel később le is ültünk egy asztal köré - akkor már Mihályi Gábor művészeti vezetővel is - és csak meséltem, meséltem, ők pedig látták benne az együttest is és azt mondták, hogy akkor fogjunk bele. Így indult. Én pedig azóta is hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott minket, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok, egy ilyen előadáson - őszintén megtisztelő történet ez az életemben.

- Neked zenészként mi a kihívás egy ilyen táncprodukcióban?

A legelső talán az, hogy hogyan lehet elrejteni egy zenét egy tánc mögé úgy, hogy észrevétlen maradjon, akár egy filmzene.

Egyszerűnek hangzik, de nem ennyire könnyű. Ha kell, feszültséget kelt, ha kell, érzelmeket fokoz, öltöztet, elvonatkoztat, megmagyaráz, lecsupaszít, és mégis minden rezdülése érvényes kell legyen a tánc nélkül is. Legtöbbször épp fordítva működöm, a zenével próbálok, próbálunk olyan víziókat, képeket, ábrándokat "rajzolni", ami egy képzelt filmet vetít a hallgatónak, de itt pont az ellenkezője történik. Ugyanakkor vannak pillanatok, ahol nagyon is kikönyököl az előadás ablakán egy zene, gondolok itt a dalokra, vagy olyan jelenetet mozgató ritmusokra, amik magukhoz húzzák a táncot.

- Mi volt az eddigi legkülönlegesebb koncerted, ami a legnagyobb élményt jelentette eddig?

- Már most rengeteg olyan koncerttel és helyszínnel áldott meg a sors, hogy lehetetlen egyet is kiemelnem: vártól a kompig, fesztiváloktól a festői falvakig, sok rendhagyó helyszínen és sok muzsikussal hozott össze az élet. Szerencsés embernek tartom magam ebből a szempontból is. És biztos, hogy ez az előadás is, vagy így, vagy úgy, de benne lesz az életem nagy könyvében. Emlékezetes, szép téli esték voltak, amikor íródott, de mondanivalójában, történetében is nagyon erősen kötődik hozzám: személyes ihletettségű, ráadásul ez az első saját előadásom, amit írok is, rendezek is.

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a Port.hu felületén!