Gusztáv

Mit jelentenek a pantomim mozdulatok a balettben?

2016.12.20. 12:44 Módosítva: 2016-12-20 12:44:58

Programkereső

A klasszikus balettkoreográfiák rengeteg némajátékot rejtenek magukban, de mit jelentenek ezek a gesztusok és miért ragaszkodunk hozzájuk még a 21. században is?

A narratív balettekben csak nagyon ritkán van egy valódi narrátor, egy személy, aki verbálisan elmeséli a történetet, miközben a táncosok táncolnak. A történetmesélés a legtöbb esetben a tánc nyelvén zajlik, koreografikus elemekkel, valamint a díszlet, jelmez, kellékek segítségével, de ugyanerre szolgálnak a klasszikus balettdarabok pantomimbetétei, amikor egy-egy szereplő konvencionális gesztusokkal mesél, és ezzel mozdítja előrébb a cselekményt. A pantomimbalett hagyománya évszázadokra nyúlik vissza. A kezdetek kezdetén a nézők számára evidens volt ezeknek a mozdulatoknak a jelentése, de ma már sok esetben csak találgathatunk, hogy mit is akart a szereplő elmutogatni.

Ilyen pantomimból rengeteg található például A diótörőben, különösen az első felvonásban, például a báli jelenetben. Gesztusokkal mesélik el, ahogyan megérkeznek az ünnepségre, ahogy elköszönnek, ahogy felvágják a tortát, ahogy Drosselmayer odaadja a diótörő bábot Marikának. Annyi minden zajlik ebben a jelenetben a gesztusok szintjén, hogy némely koreográfus le is lassítja egy kicsit a zenét, nehogy lemaradjon a néző a fontos történésekről, amik csak pantomimjátékban jelennek meg.

Persze a legtöbb pantomimmozdulat jelentése egyértelmű. Ha például egy szereplő a homlokára mutat, az azt jelenti „én”, ha a másik szereplőre, akkor róla beszél, ha pedig a földre, akkor azt akarja mondani „itt, ezen a helyen”. Kicsit bonyolultabb nonverbális gesztusok láthatóak A diótörő második felvonásában, amikor Diótörő-herceg, megszabadulva a varázslattól az ő és a Marika történetét próbálja elmesélni egy szokatlanul hosszú pantomimsorozatban. A koreográfusoknak mindig nagy kihívást jelent, hogy ezt a lehető legérthetőbben jelenítsék meg.

Ez azonban még mind megfejthető előzetes tudás nélkül is. Nem így a halál gesztikus jele, amivel nem árt tisztában lennünk: a homlok fölött keresztbe tett csuklók fejezik ki a végzetes eseményt. A diótörőben ez nem jelenik meg, de a Giselleben és a Csipkerózsikában igen. Ez utóbbiban egy pantomimsorral átkozza el a gonosz Carabosse  Auróra hercegnőt. Carabosse karaktere egyébként tele van pantomimmal. Az alábbi videóban Monica Mason, a Royal Ballet balettmestere magyarázza el, hogyan tanította ezt be.

Persze van még egy eleme a baletteknek, ami a történetmesélésben talán az egyik legnagyobb szerepet játssza: a zene. A legnagyobb klasszikus balettzenéket nem véletlenül játsszák évszázadok óta töretlen népszerűséggel, hiszen szerzőik az egész történetet beleírták a partitúrába.