Cecília

A kortárs tánc a legőszintébb táncforma

2017.03.03. 12:04

Programkereső

Ez a véleményegy húsz éves, modern szakirányos táncművészetis hallgató szájából hangzott el a Mi a kortárs tánc és hol vagyok ebben én? című előadáson, ami február 24-én a Vigadóban, a Budapest Táncfesztivál és a Magyar Táncművészeti Egyetem szervezésében valósult meg. Ezt az állítást már-már intim vallomásokkal is alátámasztották úgy szóban, mint szuggesztív koreográfiák formájában.

Lőrinc Katalin és tanítványai ezen az estén lebontották azt a bizonyos negyedik falat, amit már több évtizede bontogatnak az aktuális kor művészei, de mintha soha nem lenne, nem lehetne teljes ez a „destrukciós” tevékenység. Ez a bontás azonban a legteljesebb mértékben volt építő ezen az estén: először is Lőrinc Kati korszakonként magyarázta el a tánc jelentős mérföldköveit, amit a sokoldalúan képzett fiatal táncosok szemléltettek is egy-egy tánctörténeti jelentőségű koreográfia részletének felidézésével, majd pedig saját koreográfiáikból is részleteket adtak elő.

2017.02.24.-vigado-mi-a-kortars-tanc-13
Fotó: Eifert János

Hogyan alakult ki a balett felsőbbrendűséget sugárzó szabályossága és mit gondolt Isadora Duncan, amikor lenge öltözékekben a szabályok elvetésével a test szabadságára helyezte a hangsúlyt? Miért hatott ehhez képest revelációként Marta Graham táncnyelve, aki újra előtérbe helyezte a test képzésének fontosságát, de mégis az érzelemkifejezést állította középpontba? És hogy jött mindehhez Pina Bausch, aki számára egy személyes gyerekkori élmény, a kávéházi miliő szolgált kiindulópontul korszakalkotó koreográfiái és táncnyelve megalkotásában? Miért gondolta úgy egy ma is élő svéd koreográfus, Mats Eck, hogy a Giselle fehér jelenete akár egy elmegyógyintézetben is játszódhat? Ezekre a kérdésekre nemcsak tényszerű magyarázatot kaptunk, hanem vallomásos reflexiókat is.

Isadora Duncan koreográfiájának rekosntrukciója
Isadora Duncan koreográfiájának rekosntrukciója
Fotó: Eifert János

Olyan kulisszatitkat is megosztottak velünk a húsz éves táncosok, minthogy hogyan lehet egy testhez feszülő kezeslábas okozta frusztrációt visszaforgatni a táncba, vagy hogy miért nehéz ma egy baletton edződött táncosnak Isadora Duncan szabad mozdulatait rekonstruálni, egészen olyan élményekig, hogy hogyan segít az elmegyógyintézetben játszódó jelenet eltáncolása a vulgárisabb érzések elfogadásában. Rég nem csak a technikáról volt itt szó, hanem formálódó személyiségek legbensőbb megnyilvánulásairól, aminek hallatán végig az járt a fejemben: de jó lenne, ha hallaná ezt az is, aki legyint a kortárs táncra, mondván, hogy az lila ködös és értehetetlen. Merthogy nem csak megértettük, hogyan alakultak az idők során a tánctrendek, és mik a jelenleg ható társműfajok és mozgásformák, de érzelmi kötődése is kialakulhatott a nézőnek látva és hallva ezt a személyességet. 

2017.02.24.-vigado-mi-a-kortars-tanc-05
Fotó: Eifert János

A tánctörténeti idézetek után Lőrinc Kati - aki láthatóan mester, kolléga és barát is egyszerre - arra kérte tanítványait, mutassák be saját, sokszor már díjnyertes vagy még készülő koreográfiáikat. Merthogy ő mindig arra biztatja őket, hogy ne csak végrehajtsanak, hanem alkossanak is. Ez az inspiráló hozzáállás pedig annyira működik, hogy volt, aki egy nappal a bemutató előtt jelezte, hogy ő is készített egy saját koreográfiát, amit bemutatna.

Hirtelen végtelenül egyértelmű és igaz lett az a szó, hogy "kortárs", látva a még alakuló koreográfiákban is tapintható éleslátást, koncentrált energiát és jelenidejűséget.

Irigylésreméltó, hogy a mai eltestetlenedett, digitalizált világban ilyen erős eszköz van a kezükben, testükben kifejezni azt, ami szavakkal nehezen megragadható.  "Akkor vagyok a helyemen, ha táncolok" - mondta erre egyikük.  

2017.02.24.-vigado-kortars-tanc-finale

Persze az csak részben adottság kérdése, hogy ki mennyire képes egyenesen csatornázni a belső energiát a közönség számára is értékelhető formában. Még egy ilyen improvizatív műfajban is nagyot vet a latba a spiritus mellett a technicus, vagyis azok a technikák, amikkel megtanulják az improvizációt keretbe foglalni. Lőrinc Kati arra kéri a közönséget, hogy adjon valaki egy zenét a telefonjáról. Nagyon szép, monumentális francia zene érkezik, amire hirtelen mindenki mozgásba jön, és egy olyan improvizatív össztánc bontakozik ki, amiben a sok különböző test, identitás, mozgásforma összekapcsolódik, rendszerbe illeszkedik.

A táncosok használatba vették nem csak a színpadi teret, de a nézőteret is.

Kivételesnek éreztem magam, hogy ott lehettem az alkotás pillanatában és azt hiszem, ez az egyik legtöbb, amit a művészet adhat. Még, még, még - legyen sok ilyen alkalom, amikor "közel jön" a kortárs tánc!