Előd

Horváth Csaba: „A mozgás is eszköz a színház szolgálatában”

2017.06.10. 11:55 Módosítva: 2017-06-10 11:55:44

Programkereső

A táncművészek az idén harmadik alkalommal ítélték oda a magyar színházi élet különleges alkotójának, Horváth Csabának, a Forte Társulat vezetőjének a művészeti ág legrangosabb elismerését, a Lábán Rudolf-díjat. Az elismerést Bartók V. vonósnégyesének koreográfiájával érdemelte ki. A művészt erről a munkájáról, valamint a Szkénében látható rendezéseiről kérdeztük.

- Hauptmann műve, a Patkányok mennyire mozgásszínház?

- Semennyire. Ez nem mozgásszínház. Az utóbbi évek általam készített előadásai már nem többek és nem kevesebbek, mint színházi produkciók, amelyben vannak bizonyos elemek, amelyek nagyobb hangsúlyt kapnak.

Horváth Csaba
Horváth Csaba
Fotó: Dusa Gábor

- Témái nagyon különbözőek. Hogyan választ darabot?

- Mindig olyan művet választok, ami engem érdekel, ami számomra fontos. Nincs arról szó, hogy a választott daraboknak meg kell felelnie a fizikai színház követelményeinek. A Patkányokat is azért választottam, mert érdekelt. Ebben például sokkal kevesebb mozgás van, mint általában a darabjaimban. Vannak bizonyos darabok, ahol nincs olyan mennyiségű szöveg, ott nyilván a mozgás a hangsúlyosabb. A Hauptmann-mű erőteljesen szövegszínház, ahol a szöveg karakterének óriási szerepe van a drámában. Ahány szereplő, annyiféleképpen beszélnek, mert más a társadalmi hátterük. Annyi mozgást vittem bele, amennyi erősíteni tudja a szöveget.  te országod  például egy teljesen más világ. A társadalom perifériáján élőkről szól a történet, ott máshogy kellett fogalmazni, másféle mozgásvilággal. Ahány darab, annyiféle a játéka a szövegnek és a mozgásnak.

- A nagy füzetben egyformán hangsúlyos a szöveg és a mozgás.

- A nagy füzet már akkor fizikai színház volt, amikor megszületett. A két fiú nagyon visszafogottan fogalmaz, miközben történetükben a fizikalitásnak konkrét jelentősége van. Azoknak a gyakorlatoknak, amelyeket ők végeznek nap mint nap, hogy túléljék körülményeiket, erőteljes testi hatásai is vannak. Ez volt az, ami engem megfogott abban a regényben. Azon túl, hogy a történet szép, az is fontos, hogy mennyire való nekünk. Ezzel némiképp ellentmondok magamnak, de ennek ellenére nem úgy választok darabot, hogy jól áll-e neki a fizikai színház vagy sem, mert maga a történet választ.

A nagy füzet -.Forte Trásulat
A nagy füzet -.Forte Trásulat
Fotó: Photographer: Gabor Dusa

- A Lábán Rudolf-díjat Bartók-koreográfiára kapta, de megszületett a Concerto is.

- Tavaly megkeresett Bérczes László és Dinnyés Dániel, hogy lenne-e kedvem létrehozni az Ördögkatlan Fesztiválra egy nagy szimfonikus zenekarral előadható művet. Felszabadultak a Bartók-jogok, így jutottam el a Concertóhoz.

- Ez az előadás sem úgy tánc, hogy tánc...

- Igen, annak is van egy története. Nyilván másféle dramaturgia, mint a táncé. A zene önmagában annyira inspiratív forrás, hogy sokszor nem is kell mellé történetet kreálni. Itt engem az érdekelt, hogy milyen közegben, milyen történelmi időszakban íródott ez a mű. Milyen érzéseket élt át a szerző, amikor elhagyta hazáját. Amerikában ez az első nagy mű, amit írt, tele fájdalommal, tele kérdésekkel, hazaszeretettel, a hazájára való utalással, honvággyal. Ezek a dolgok nagyon izgattak. Ebből, és természetesen a zenei inspirációból született meg az előadás.

- Táncosként indult és egy sajátos színházi nyelvet kidolgozó rendező lett. Vannak önálló produkciói és sok színházban közreműködik mint koreográfus.

- Előfordulok, igen. Nem vállalok el akármit, de ami izgat és izgalmasak tűnik, azt szívesen. Azért is örültem ennek a nagyon rangos díjnak, mert a Bartók-darabok előtt több mint tíz évig nem készítettem úgymond tánckoreográfiát. Bartók zenéje rendszeresen jelen van az életemben és nagyon jólesik, hogy a táncos szakma – amit én „hűtlenül” elhagytam – megjutalmazott ezzel az elismeréssel.

Forte Társulat - A te országod
Forte Társulat - A te országod
Fotó: Puskel Zsolt

- Létrehozott egy sajátos színházi nyelvet, a felszabadult mozgásét, amellyel egyre több rendezésben találkozhatunk.

- Örülök, hogy ezt a színházi szakma is elfogadja. Ez egy olyan eszköz, amelynek a lehetőségei határtalanok. A szélsőségek világában élünk, s ezeknek a megfogalmazása a színházban is fontos. Az ember nem azzal foglalkozik, milyen eszközhöz nyúl, hanem azzal, hogy minden eszközt megragadjon azért, hogy valaminek a velejét, az eszenciáját, a lényegét megfogalmazza. A mozgás is eszköz a színház szolgálatában, amelynek az a feladata, hogy fokozza a mondanivaló, a kifejezés erejét.

Névjegy

Horváth Csaba 1968-ban született Veszprémben. Színházi rendező, koreográfus, a Forte Társulat alapítója és vezetője. A Táncművészeti Főiskola elvégzése után 1987–1992 között a Honvéd Együttes szólistája volt, dolgozott a Tranz Danz és a Sámán Színház művészeként. 2005-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát. 1999 és 2006 között a Közép-Európa Táncszínház művészeti vezetője volt. 2006-ban megalapította a Forte Társulat, amelynek azóta is művészeti vezetője. 2006-2008 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tánctagozatát vezette. 2009 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Rendszeresen dolgozik külföldön is, 2017 őszén a philadelphiai Wilma Theatre társulatával fog dolgozni.