Kelemen, Klementina

„Minden élet”: újra Budapesten a Béjart Ballet Lausanne

A Margitszigeten lép fel a világhírű társulat a Ballet for Life című előadással

2017.07.21. 09:56

Programkereső

Maurice Béjart brüsszeli székhelyű, A XX. század balettje nevű világhírű társulatának tagjai először 45 éve, 1972-ben kápráztatták el a magyar közönséget. Az éppen 30 éve, 1987-ben szintén általa létrehozott Béjart Ballet Lausanne mostani magyarországi fellépése további kerek évfordulókhoz is kapcsolódik. A 10 éve halott alapítómester, Béjart idén lenne 90 éves. Svájci központú társulata repertoárján két évtizede szerepel a Ballet for Life (Balett az életért) című nagyszabású produkció: tűnődés a halálról, himnusz a túlélésről, amely július 21-én látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

„Nizsinszkij szavaihoz, hogy ‘minden csupa öröm', hozzátenném: ‘Minden élet.' Arra is kész vagyok, hogy higgyek a lélekvándorlásban.” Maurice Béjart (1927-2007) munkásságának lehetne ez a regényes önéletírásából kölcsönzött részlet az egyik mottója. Béjart több évtizedes munkássága során a táncot, a mozgást szisztematikusan felszabadította: ami addig másodrendű szórakozásnak tűnt, az nála önálló rangra emelkedett. Nézőinek megfogalmazott tanácsát érdemes megfogadnunk:

...a tánc lehetővé tette, hogy testek útján beszéljek, és felébreszthessem a nézők testét. Mert egy balettelőadást a testünkkel kell megélnünk - s nem a szemünkkel.

A klasszikus baletthagyomány szervesen alakult át Béjart kezei között, legendás előadásaiban szinte felrobbantotta a nézőtér és a színpad között húzódó láthatatlan falat. Produkciói lehengerlő erejű közösségi események, mozgásban elbeszélt rituálék lettek, és bár olykor a kritika nem bánt vele kesztyűs kézzel, előadásai fiatalok egész tömegeit tették a tánc és a balett szerelmesévé. Nevéhez kétszázötven koreográfia, köztük negyvennél is több egész estés balett fűződik.

Béjart sosem tagadta, hogy a nézőnek és a nézőért dolgozik, így lett neve világszerte fogalom. És hogy hogyan lehet a tömegekhez szólni? „Hogy tánc legyen, amit mutatunk, és nem mozgásba hozott tapétamotívumok. A vágy, hogy testeket mutassak meg. Szeretem az emberi testeket, tehát meg is mutatom... Arra is szükség van, hogy a nézők azonosulhassanak a figurával.

Egyszerűbb a meztelen felsőtestű, nadrágot viselő férfival azonosulni, mint egy felcicomázottal...

Elég volt abból, hogy a táncosok amolyan mágikus lények legyenek, akik a nehézkedési erőnek fittyet hányva mozognak az erkölcsöket túlságosan is lazító zenére.”

A Ballet for Life az életművön belül is különleges helyet foglal el. A mester olyan művészeknek állított benne emléket, akik már életükben valóságos legendává váltak. Béjart múzsája és táncosa volt az 1992-ben elhunyt Jorge Donn, akivel Argentínában ismerkedett meg egy próba közben és után: „A fiú csak nézi a munkánkat. Mihelyt egyedül maradok, odalép hozzám, megkér, hogy szerződtessem. Arra gondolok, olyan, akár egy gyerekbohóc, aki számát befejezve ott marad a porond szélén, hogy láthassa a flittertrikóban, tolldíszben bevonuló gyönyörű műlovarnőt.”

Béjart számos előadásának vizuális világát a neves divattervező, Gianni Versace álmodta meg. A Ballet for Life feketét és fehéret variáló, meg néhány színpompás, extravagáns jelmezt tartalmazó ruhatárát is ő jegyezte. Néhány hónappal az 1997 januári premiert követően a divattervező merénylet áldozata lett: a világszerte turnézó mű azóta rá is emlékezik. Versace így beszélt Béjart-ral ápolt különleges kapcsolatáról: „Úgy érzem, ideális tanítványa vagyok. Megtanított arra, mit jelent a színház: merni azt, amit senki más nem merészel, megkérdőjelezni mindent.”

Az előadás zenei világát látszólag össze nem illő nagy egyéniségek találkozása alakította: Mozart és Freddie Mercury azonban Béjart fantáziájában tökéletesen kiegészíti egymást. Béjart egy interjúban arról mesélt, hogy már a hetvenes években élvezettel hallgatta a Queen muzsikáját, de akkor még maga sem gondolta, hogy egyik művének meghatározó eleme lesz majd a kultikus együttes zenéje. Jóval később, Jorge Donn halálát követően egy tévéműsort látott a zenekarról, majd kutatómunkába fogott. Béjart egész életben hitt a véletleneknek és a megérzéseinek: az 1991-ben elhunyt Freddie Mercury és Jorge Donn alakja között egyre több hasonlóságot vélt felfedezni, és nem csak azért, mert mindketten 45 évesen, pályájuk csúcsán haltak meg. Egy kritika szerint az előadás zenei montázsa „olyan, mint egy varázsszőnyeg, aminek a segítségével a haláltól az életig utazunk.”

Amikor Béjart-t a Ballet for Life üzenetéről kérdezték, azt mondta, hogy a mű nem a betegségről szól, hanem azokról és azokért, akiket fiatalon elszólított a halál. Mozart, Mercury, Donn – és a sort nagyon hosszan lehetne folytatni. De egy biztos:

The show must go on.