Tekla

Észrevétlenül adagolni a kortárs művészetet

2017.09.01. 09:50

Programkereső

Nemrég szinte felrobbant az internet a Nagy Emese, Simet Jessica és Várnagy Kristóf alkotta MA•ZE tánctársulat bemutatkozó videójától. A DART együttesből kivált alkotók szeptember 21-én és 22-én a Budarats című est keretében mutatják be két új darabjukat Dzsumbuj és Kumzits címmel, előbbit Jónás Vera és Csizmás András zenészekkel, utóbbit izraeli vendégkoreográfusok bevonásával. Várnagy Kristóffal beszélgettünk.

- Adódna a kérdés, hogy miről fognak szólni a bemutatkozó előadásaitok, de talán relevánsabb azt kérdezni: van-e szükség bármilyen történetre vagy narratívára egy kortárs táncelőadás esetében?

- A Dzsumbuj, ha akarom, a társulatot, a csapat jelenlegi belső dinamikáját mutatja be. Ugyanakkor nem akarunk versünknek hőse lenni, a story inkább „easter egg”; minél jobban ismer valaki minket, annál többet tud kibogozni, de nem muszáj keresni. Ahogy halad előre a kreáció, úgy egyre jobban absztrahálódik az eredetileg kiindulást jelentő narratíva, és egyre inkább kezd hangsúlyossá válni a fizikai élmény.

A Kumzits esetében más a helyzet: a meghívott koreográfusok, Guy Shomroni és Yaniv Avraham számára most nem a történet, hanem a mozgás és a fizikalitás jelentette a kiindulópontot. Viszont miután felrakták a vázat, hagyják, hogy a mozgásanyagon keresztül megjelenjenek belső történetek.

Ha két ember egymáshoz ér, annak lesz egy storyja is, ami alkotás közben beleíródik.

- Még csak tavaly alakult meg a DART, és máris nevet változtattatok. Miért volt erre szükség, és mit jelent a MA•ZE kifejezés?

- A DART 2016-ban alakult meg a Dance Art elnevezésű alkotócsoportból, amit Varga Kinga vezetett. Amikor ő a szülési szabadságát töltötte, Nagy Emesével ketten vittük tovább az együttest. Gyakorlatilag a DART négy létrejött produkciójából hármat már mi jegyzünk, a MA•ZE kreatív csapata. Amikor Kinga visszatért hozzánk, más irányban szerette volna tovább működtetni az együttest, ezért útjaink elváltak, és praktikus okokból új nevet kellett keresnünk. A MA•ZE egy többjelentésű szó: angolul azt jelenti, hogy labirintus, héberül azt, hogy „mi az?”, „mizu?”, ha pedig magyarul játszunk vele, akkor a „máz” vagy „méz” szóra is asszociálhatunk. Az igazi cél az volt, hogy egy olyan szót találjunk, amit az ember szívesen ízlelget, és ezáltal megmarad az emlékezetében.

- Az, hogy a bemutatkozó előadásotokhoz máris hívtatok külföldi vendégkoreográfusokat, azt jelenti, hogy a nemzetközi kapcsolatépítésben és karrierben gondolkoztok?

- Kimondott célunk a MA•ZE-val, hogy a saját identitásunk is benne legyen a produkcióinkban, ugyanakkor szeretnénk teret adni olyan külföldi alkotók számára, akiknek a munkája világszínvonalú, és ha mi nem hívnánk meg őket, talán sosem találkozhatna velük az itthoni közönség. Ennek megfelelően

egy ránk jellemző estét szerettünk volna létrehozni, ami egyszerre magyar és nemzetközi.

Ahogyan mi is több országot (UK, IT, FR, CA, SWE, IL) megjárt előadók vagyunk, kiterjedt külföldi kapcsolatrendszerrel, ugyanakkor nemzetiségünket tekintve mindannyian magyarok. Így tehát az este első felében egy olyan előadást láthat majd a közönség amihez a zenét Jónás Vera (Jónás Vera Experiment) és Csizmás András (Freakin'Disco) adja, míg a második rész koreográfiáját a világhírű Batsheva táncegyüttes két korábbi tagja, Guy Shomroni (IL) és Yaniv Abraham (IL) készítik. Nagy Emese, a MA•ZE egyik alapító tagja sokat inspirálódott az izraeli táncéletből, a Batsheva táncegyüttesből - innen van az ismeretség a koreográfusokkal és az izraeli táncstílus, a Gaga iránti szeretet is innen ered.

- Ők ketten, Guy Shomroni és Yaniv Avraham a már említett gaga stílus képviselői. Mit érdemes tudni erről a technikáról?

- A gaga stílusról mindannyiunknak viszonylag mély ismeretei vannak, mivel külön-külön hosszú időt töltöttünk külföldön, ahol már régóta divatos ez a technika. Nagy Emese Izraelben, a Batsheva Együttes workshopjain tanult gagát, Jessica Londonban, én pedig Stockholmban találkoztam vele az egyik kiemelkedő képviselő, Sharon Eyal révén.

A gaga lényege, hogy metodikája nem formához kötött, illetve nincsen semmiféle technikai előfeltétele. Bárki, bármilyen korban, bármilyen testi adottsággal űzheti.

Ez magából a technika történetéből adódik: a stílusteremtő Ohad Naharinnak volt egy nagyon komoly sérülése, ami miatt nem tudott táncolni. Elkezdett magának kifejleszteni egy saját mozgásstílust, amiben a limitált lehetőségeiből próbálta kihozni a maximális kifejezőerőt. A gagában az az izgalmas, hogy konkrét rendszerre épül, ám a rendszer lényege az, hogy felszabadítsa a szellemet, és

ahogy leépülnek a gátak, gátlások, azzal egy időben szabadul fel a mozgás.

Táncosok számára talán azért igazán hasznos ez a technika, mert a képzett test mögé odateszi azt a felszabadultságot, ami gyerekkorban még megvolt, de a sok edukáció nyomán eltűnt.

- Ahogy említetted, hosszú időt töltöttél Svédországban a Svéd Királyi Balettnél és a Cullberg Balettnél, valamint a Cirque du Soleil-jel is turnéztál. Milyen útravalót hoztál haza magaddal?

- Valóban, az aktív pályám nagy részét, hat évet külföldön töltöttem. Ezalatt folyamatosan változott körülöttem minden, így mindig emlékeztetve voltam arra, hogy ne ragaszkodjak semmilyen ideológiához.

 Minden vélemény csak egy bizonyos megközelítési forma, ami kultúránként, egyénenként, csoportonként, technikánként változik. Ez egy nagyon jó lecke arra, hogy az ember empatikussá váljon.

- Nemrég örömmel fedeztem fel a nevedet a FINA záróünnepségének alkotói között, ahol a vízi képet koreografáltad; itt kortárs táncosokkal dolgoztál és világhírű kézegyensúlyozó művészeket instruáltál. Milyen élmény volt?

- Koreográfusként annál nagyobb az ember szabadsága, minél szerteágazóbb tehetség veszi őt körül.

Így ha valaki hosszasan kézen tud állni, vagy olyan könnyedén küzdi le a gravitációt, ahogy más sétál a parkban, az alkotóként rengeteg dimenziót nyit meg. Ugyanakkor nagy volt a kihívás, ami elé Vági Bence, az előadás rendezője állított. Hiszen a táncot és cirkuszt gyakran próbálják keverni, de ritkán sikerül ezeket úgy összehozni, hogy fúzióba lépjen egymással a két stílus, és ne csak egymás mellett létezzen.Összességében egy fantasztikus stábbal, egy nagyon izgalmas, sűrű, de nagyszerű időszakot tudhatunk magunk mögött, amit úgy érzem -és a visszajelzések is ezt vélik igazolni- sikerrel zártunk!

- Feltételezem a tánc és a cirkusz fúziójáról már a Cirque du Soleilnél töltött időszakodban is sokat tapasztalhattál.

- Náluk a Delirium című showban voltam táncos akrobata, és ez volt első olyan Cirque du Soleil-show, ahol táncosokat alkalmaztak a táncos részekhez. A Soleilnél már régóta vannak táncos átkötések, de korábban ezeket a részeket is az artisták csinálták. Viszont a Soleil belátta, hogy növeli a produkció színvonalát, ha mindenki azt csinálja, amihez ért, így ma már valódi tánckoreográfusokkal, táncművészekkel dolgoznak. Tehát ez a szemlélet már ott kezdett rám ragadni, de ami engem még inkább megfogott, az újcirkusz előadások; a Trafó csodálatos darabokat hozott már Magyarországra újcirkusz sorozatában.

Ez a műfaj engem teljesen lenyűgöz, mert végtelenül széles spektrumot ölel fel, ugyanakkor az előadók részéről is egy nagyon sokrétűen képzett testet feltételez.

- Visszatérve a MA•ZE-ra: a társulattal több ízben úgynevezett Tel-Aviv-partikat is rendeztetek, amik során a kortárs táncot partyszituációba helyeztétek. Mennyire működött ez a kísérlet?

- A legelső Tel Aviv partynk két évvel ezelőtt volt az első Zsidó Művészeti Napokon (Zsimü – a szerk.), a második a mostani Zsimün, de közben volt egy Dopamine nevű előadásunk a Trafóban, amihez szintén kapcsolódott egy ilyen party. És hát remekül működött! Ez arról szól, hogy van egy buli, ahol jó zene szól, és adott a bulikontextus. Mi ehhez egyebek mellett egy ceremónia mestert, játékokat és kis műsorszámokat adunk hozzá, amiket a közönség kedve szerint élvezhet, de nincs semmi ráerőltetve.

Az a tapasztalatunk, hogy az emberek többsége nincsen tisztában azzal, hogy mennyi minden lehet kortárs művészet,

de amikor egy ilyen buliban találkoznak vele akkor általában rájönnek, hogy szeretik. Mi úgy szeretnénk megmutatni nekik a kortárs táncot, hogy észre se vegyék, és már azt fogyasztják.