Móric

Tűzbalesetéről híresült el a 20. század egyik legtehetségesebb női koreográfusa

2017.09.10. 10:22

Programkereső

Bár a francia táncosnőt és koreográfust, Janine Charrat-t tehetsége is hatalmas hírnévre predesztinálta volna, azután lett világszerte ismert, hogy 1961-ben súlyos égési sérüléseket szerzett egy forgatás során. Néhány napja, augusztus 29-én, 93 éves korában hunyt el.

Janine Charrat saját, Les Algues (Az algák) című etűdjét akarta bemutatni a televízióban, amikor

a kellékként használt égő kandelábertől véletlenül lángra kapott szoknyája, és teste hetven százaléka megégett.

Már a kórházban megígérte a francia riportereknek, hogy visszatér, ekkor készült az a híres fotó is, amin talpig kórházi védőfelszerelésben, nővérekkel körülvéve, spiccre állva mosolyog a kamerának.

Janine Charrat a kórházban
Janine Charrat a kórházban
Fotó: Jean Claude Sauer

Betartotta ígéretét,

négy hónappal később újra színpadra állt, és soha nem mutatta meg a közönségnek az égés nyomait.

Janine Charrat szerencsétlen balesete óriási médianyilvánosságot kapott, sokan csak ekkor ismerték meg a nevét, pedig már 12 éves kora óta aktív volt a pályán. 1937-ben ugyanis főszerepet kapott a Jean Benoît- Lévy rendezte pszichotrillerben, a Ballerinában (eredeti címén La Mort du Cygne , vagyis A hattyú halála ). A filmben egy fiatal balettnövendéket játszott, aki annyira megijedt attól, hogy példaképét, a Párizsi Opera Ballet prímabalerináját egy orosz táncosnő helyettesíti, hogy megszervezett egy balesetet a riválisnak. A film koreográfusa, a Párizsi Opera Ballet akkori igazgatója, Serge Lifar látva a fiatal lány táncos kvalitásait, olyan híres orosz mesterekhez küldte, mint Olga Preobrajenszka, Ljubov Egorova és Alexandre Volinyin. A kritikusok és a szakma is egyértelműen a francia balett reménységét látták benne. 19 éves volt, amikor első felnőtt-munkáját elkészítette Stravinsky: Kártyajáték című művére amiben a legendás Jean Babilée alakította a Joker szerepét.

Janine Charrat több szempontból is kiemelkedett generációja francia koreográfusai közül: egyrészt ő volt az egyetlen női koreográfus akkoriban, másrészt abban is egyedüli volt, hogy nem a Párizsi Opera akadémiáján végzett.

Jean Cocteau ezért magányos vándornak nevezte, aki a csillagokat is túlszárnyalja.

Janine saját koreográfiái nagyrészt a sorsszerűségről, és halálról szóltak, úgy mint a Jean Genettel közösen készített, kizárólag férfi táncosokra koreografált Adame Miroir (1948), amiben egy tengerész szembenéz a halállal egy tükörteremben, vagy a rendkívüli Le Massacre des Amazones (1952), aminek főszerepét ő táncolta, és amelyben vadlovak gázolnak halálra harcosnőket, akik meg akarják zabolázni azokat.

1951-ben aztán Janine létrehozta saját társulatát Les Ballets Janine Charrat néven, amit később Le Ballet de France-nak kereszteltek át. Eddigre már bekerült a kortárs francia művészvilág krémjébe, olyanokkal barátkozott, mint Jean Genet, Edgar Varèse, Darius Milhaud, Fernand Léger és Pierre Balmain. Ekkor, 1952-ben készült el a később súlyos balesetét okozó koreográfia.

Még mielőtt a baleset megtörtént volna, óriási sikereket ért el a darabbal, aminek koreográfusa és előadója is volt egy személyben.

Egy korabeli híres kritikus, Peter Williams a szerepet egy mentálisan kizökkent nő történeteként értelmezte és azt írta, „korunk egyik legnagyszerűbb drámai női táncszerepe”, és dicsérte Janin „folyékony mozgását, ami olyan, mint a hínár hullámzása” – ahogy arra a darab címe is utal. Később a Royal Ballet koreográfusa, Kenneth MacMillan is erre a darabra hivatkozott, mint egyik legfőbb ihletforrására. Felépülése után, az ötvenes években Janine Charrat párhuzamosan táncolt klasszikus balettszerepeket, mint például az ikonikus Giselle, és hozott létre szokatlan, progresszív koreográfiákat a legnagyobb európai társulatok részére.

Gyakran készített táncadaptációt klasszikus női sordrámákból: Perszephoné, Hekabé, Phaedra és Salomé történetét is megkoreografálta, a legtöbbször klasszikus zeneművekre ( Beethoven, Bach, Debussy, Stravinsky stb).

Janin 1961-ben Maurice Béjarttal is együtt dolgozott az ikonikussá vált Les Quatre Fils Aymon című előadáson. Balesete után mindössze egy évvel a Genfi Balett igazgatója lett, de nem bírta sokáig az adminisztrációval járó munkát és visszatért a koreografáláshoz. Legutolsó alkotását 45 évesen készítette. Bár a legtöbben a balesethez kötik a nevét, és sikeres munkatársai - Béjart és Roland Petit- elhalványították az ő tündöklését, Janine koreográfusi érdemei elvitathatatlanok. Talán egy olyan korban, ami nagyobb teret ad a női alkotóknak, és a női perspektívának a táncban, szélesebb körben is felfedezik majd alkotásait.