Olivér

Fiatal táncosok koreográfiáival ünnepel a Szegedi Kortárs Balett

2017.11.03. 11:48

Programkereső

Az idén 30 éves együttes november 8-án, az alapító Imre Zoltán születésnapján ünnepli a Müpában három évtizedes művészi útját.

Nemzeti Táncszínház szervezésében létrejövő gálaesten két fiatal koreográfus mutatkozik be: Czár Gergely, a társulat vezető táncművésze, valamint egy Hollandiában élő román alkotó, Corneliu Ganea. Mindketten a felborult társadalmi értékek, a diszharmónia világának rejtekeiben kutatnak, keresik műveikben a fejlődés, a kiút lehetséges formáit.

Szegedi Kortárs Balett
Szegedi Kortárs Balett
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Az előadás előtt a helyszínen 30 év - 30 kép címmel az együttest az elmúlt évtizedekben megörökítő fotóművészek képeiből tárlat nyílik, melyen Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója mond köszöntőt. A szervezők a Szegedi Kortárs Balett egykori művészei mellett a szakma jeles képviselőit várják a kiemelt eseményre. Az előadást Pataki András igazgató és Juronics Tamás művészeti vezető nyitja meg, akik megemlékeznek az elmúlt 25 évről is, mióta a társulat vezető pozícióit töltik be. Az est további meglepetése Delbó Balázs SZKB 30 című filmje lesz.

Az est első felében Czár Gergely Exit című koreográfiája mutatkozik be, ami a fiatal táncos-koreográfus második alkotói munkája. Táncjátéka a stabilitást adó társadalmi sablonok, spirituális minták elhagyásáról, egy általános kiszakadásról szól. Olyan világot mutat be, melyben az emberek lelkiállapota és az őket körülvevő világ az eddigi normák, szövetségek felbomlását generálják.

Czár Gergely
Czár Gergely

Mint mondja, úgy érzi,

nincsenek kitaposott új utak, az emberiség egy kizökkent, bolyongó, keresgélő lelkiállapotban tengődik.

Czár ennek a kapaszkodó nélküli helyzetnek különböző fázisait, állomásait, variációit boncolgatja, komplex zenei montázst használva.

Corneliu Ganea
Corneliu Ganea

Az est második felében Corneliu Ganea Tabula rasa című koreográfiája látható. Corneliu Ganea darabjában az új kezdet szükségét érzi és igyekszik harmóniát találni kaotikus társadalmunkban. Mint mondja,

manapság a technológia jobban összeköt minket, mint valaha, mégis egyedül vagyunk.

Személyes hőstett megtalálni azt a belső erőt, melynek segítségével képesek vagyunk feldolgozni kényelmetlen helyzeteket, és elengedni fájdalmas élményeket, melyek meggátolnak minket saját fejlődésünkben. Táncjátékához Michael Gordon lendületes és forradalmian kidolgozott zeneművét használja, melyben a dallamok látszólag véletlenszerűen jelennek meg és megszokott struktúrában áramolnak ide-oda, diszharmóniát teremtve. Az előadás társadalmunk és egyéniségünk különféle perspektíváit tükrözi, ahol a zavar és a feszültség rivaldafénybe kerülve olyan fordulóponthoz juttat minket, ami egy új kezdet szükségességéhez vezet.