Jolán

Juronics Tamás: „A színháznak mindig van morális közlendője”

2017.11.07. 11:05

Programkereső

A koreográfus három évtizedes táncos múlttal a háta mögött, rendületlen újító, nyughatatlan, érzelmes művész. A 30. évét november 8-án a Müpában nagyszabású gálával ünneplő Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjével beszélgetettünk.

Juronics Tamás így összegezte az elmúlt 30 év munkáját: „Ilyen hosszú életszakasz, időszak alatt természetesen vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, sikertelenebb és sikeresebb darabok. Ami mégis különleges, hogy a Szegedi Kortárs Balett konstans módon van jelen a magyar táncművészeti palettán és stabilan magas nívón. Ez jelentős munka. Komoly feladat, hogy a társulat tagjait is olyan szakmai szinten tudjuk tartani, hogy érdekes, kiemelkedő táncosok legyenek, hogy a fiatalokat, akiket felveszünk, úgy tudjuk formálni, hogy jó előadókká váljanak” - fogalmazott.

A Szegedi Kortárs Balett koreográfus-rendezője szerint a siker titka elsősorban a kölcsönös tisztelet az együttesen és a vezetőségen belül. Pataki Andrással mindketten tudják, hogy egy a céljuk, és teljes lendülettel efelé tolják a szekeret. Ezen túl pedig hisz a tánc véleményformáló erejében is.

Felvállaltan, az elejétől kezdve mindig azt vallottam, hogy lehet a tánc nyelvén történeteket elmesélni, lehet a kortárs tánc nyelvén fontos gondolatokat elmondani,

és lehet nagy ívű klasszikus zenékre újszerű formában koreografálni. Ennek a hite kezdetektől bennem van, hiszen alig kezdtem koreografálni, nem sokkal később már nekiálltam a Tavaszi áldozat első verziójának, más Stravinsky műveknek, azután jött A csodálatos mandarin, a Carmina Burana, Beethoven IX. szimfóniája és most Vivaldi: A négy évszak. Ebben való hitem nem csökkent a mai napig sem, és bárki bármit mond, hogy a történetmesélés már nem “divat”, nincs igaza. Abban hiszek, hogy a színháznak mindig van egyfajta morális közlendője a világgal, és ebbéli felelősségünket nagyon komolyan veszem” - hangsúlyozta.

Hozzátette, az üzenetek megfogalmazásában kitartó, asszertív személyisége is segítette őt pályája során:

„A sikerünk másik oka talán az állandó nyughatatlanságom, ami mindig újabb célok felé hajt.

Fiatalabb koromban is ezt éreztem. Óriási versenyszellem volt bennem, mindig első akartam lenni. Ez most már nem egészen így van, de nem szeretek semmit feladni. Amikor alkotok, sokszor szenvedek, mert rendesen megkínoz egy-egy mű. Szerintem sok alkotó ember van ezzel így. Akkor úgy érzem, nem csinálok több darabot egy évig, pihenni fogok. Majd bemutatjuk az előadást, és másnap azon kezdek gondolkodni, mi is legyen a következő. Megint jön a nyughatatlanság. Ez is benne van abban, hogy a társulat így fent tudott maradni, és nem váltunk unalmas vidéki társulattá. Ezt a bennem levő erőt, szándékot szerintem a körülöttem levők is mind érzik” - vélekedett. A Nemzeti Táncszínházzal közös munkáról - aminek megalakulása óta nélkülözhetetlen partnere a szegedi társulat - így beszélt:

„Állandó és jelentős kapcsolat ez számunkra, benne vagyunk a Nemzeti Táncszínház szűk, körülbelül hét-nyolc társulatot jelentő kiemelt fellépői körében. Ez egy szoros, jól működő, számunkra nagyon fontos együttműködés. Egyrészt egy koprodukciós partneri viszonyt jelent, másrészt segítséget a darabjaink forgalmazásában. Rengeteg kötelezettsége van egy ilyen nagy intézménynek a szakma felé, amit a vezetőség, az ott dolgozók nagy tisztességgel végeznek” - emelte ki.

23379476 1362934837150710 177547484 o

Juronics Tamás az együttes nagy sikerű, szegedi jubileumi estjéről is beszélt, amit szinte napra pontosan harminc évvel azután rendeztek meg, hogy először léptek színpadra. „Jelentős pillanat volt a szeptember harmincadika, szívmelengető esemény. Amúgy is szentimentális ember vagyok, nagy az átérző képességem. Így is alkotok. Belehelyezkedek az adott pillanatban az adott karakter bőrébe vagy érzelmi állapotába.

Táncosként is így működtem: hangsúlyosan állapotokat hoztam létre, nem annyira formákat.

Sok olyan darabom született, ami tele van érzelmekkel, lelki finomságokkal, akár férfi-női viszonyról volt szó, akár egyén kontra társadalom kérdéskörben szólalt meg. Nagyon izgatnak ezek a kérdések, hogyan helyezi el magát egy ember a világban, hogyan tudom megfogalmazni magam ebben az univerzumban. Ez mindenkinek alapvető kérdése, aki egy kicsit is filozofikusabb alkat, nekem ráadásul van erre egy kifejező eszközöm: a táncmozdulat. A másik, ami mutatja az érzelmességemet, hogy erősen kötődöm a zenéhez, mélyen élem meg a zene minden pillanatát és hangját, mert a zene alapvetően egy lélekből megszólaló csoda” - árulta el a koreográfus.

Szerző: Gáti Katalin Teodóra

A társulat november 8-án a társulatalapító Imre Zoltán születésnapján ünnepli a Müpában három évtizedes művészi útját.