Duda Éva: "Erőteljes függőségi helyzetekben éljük életünket"

A túladagolás és az életben kialakuló különféle függőségi viszonyok, a marionettlét a Duda Éva Társulat Overdose című új bemutatójának témája. Az előadást december 10-én láthatják először az érdeklődők a MU Színházban.

Duda Éva (fotó: Dömölky Dániel)

- Új tagokkal egészült ki a Duda Éva Társulat. Kik csatlakoztak? Milyen feltételeket tudsz biztosítani a táncosoknak?

- Szabadúszó, önálló alkotóként működtem eddig, idén alapítottam meg a Duda Éva Társulatot. Azelőtt minden egyes projektemhez külön hívtam össze a táncosokat, ez azt eredményezte, hogy bizonyos emberekkel újra és újra együtt dolgoztunk, mert bevált köztünk a munkakapcsolat. Ugyan minket is erőteljesen érintenek az elvonások, ebben a bizonytalan helyzetben, a VI-os kategória veszélybe kerülése idején mégiscsak léptünk egyet előre: most először a kialakult társulat nevében nyújtottam be a pályázatot, így felvehettem pár háttérembert és a művészek többségének is állandó fizetést biztosítok. Az újonnan szerződtetett táncosok Csuzi Márton és Bordás Emil, akik jelenleg a Budapesti Kortárstánc Főiskola utolsó éves hallgatói és ösztöndíjasok a társulatnál, valamint Gulyás Anna csatlakozott, aki megelőzően a Közép-Európa Táncszínház tagja volt. Mindenki mással folytonos a munkakapcsolat, akivel korábban a Lunatikában és a Faunban már dolgoztam.

- Fontos, hogy karakteresek legyenek a táncosok?

- Nagyon fontos. Nézőként is szeretem, ha meg tudok jegyezni egy-egy arcot, figurát, így a saját csapatomnál is arra törekedtem, hogy a táncosok külön-külön is megjegyezhetőek, intenzív kisugárzású, izgalmas "játékosok" legyenek. Előadói minőségben hasonló szinten vannak, ugyan eltérő technikai bázissal a hátuk mögött, de mindannyiukat szenzitív és erős előadónak tartom.

- Az új bemutatótok címe Overdose, vagyis túladagolás, a pszichológiai, társadalmi, szociológiai és fiziológiai függőségeket vizsgáljátok. Miért ezt a témát választottad? A függőség és túladagolás egymásból következő fogalma hogyan jelenik meg az előadásban?

- Az egyik szempont az a mindennapjainkat jellemző evidencia, hogy rengeteg információval, impulzussal, ingerrel, vizuális hatással, "mediajunk"-kal bombázzák az érzékszerveinket. Manipulálva vagyunk nap mint nap, túl vagyunk adagolva. Hatalmas a választási lehetőség, a termékek, rendszerek, bűvös vallási szemléletek bőséges szemétnyi kínálata jön szembe, ha akarod, ha nem. Ez persze roppant nagy szabadság, a másik oldalon pedig teljes útvesztő, nagyon könnyű beleragadni és rákattanni valamire. Nehéz helyes döntéseket hozni, érzékenynek maradni, rátalálni a lényegre. Vajon hová vezet a "még több kell" életérzés? A másik aspektus konkrétan a függőségeink és fogva tartó szokásaink témája. Drogok, internet- és játékfüggőség, rengeteg dróton tudunk rángani, és ezen kívül ott vannak a kapcsolati, az emberekhez fűződő függéseink is. Ebben a sokoldalú és kusza hálóban nagyon könnyen válhatunk marionett bábúvá a saját életünkben. Klisészerűen hangzik, de a probléma mégis adott, úgy vélem, szinte mindannyian erőteljes függőségi helyzetekben éljük életünket. Mindebből engem elsősorban az érdekel, hogy hogyan tudjuk megteremteni a saját szabadságunkat úgy, hogy ne vesszünk el a nagy szabadságban. Melyek azok a korlátok, amelyeket el lehet fogadni, szükségesek is talán és melyek azok, amelyek már a személyiségünket torzítják? A társulaton belül is mindenkinek van valamilyen nagyon meghatározó tapasztalata ezzel kapcsolatban. Az előadásban nem kell persze reális és naturális helyzetábrázolásokra számítani. Egy nyilvánvaló és praktikus motívumrendszer köré épül a koreográfia, amellyel nem nyers egyértelműséggel, de mindenki által értelmezhetővé válnak a függőségi viszonyok.

- Ez egy szcenikai kifejezőeszköz?

- Igen, szcenikai eszköz, mégis partner, csatorna, híd, kötelék, kapocs, korlát, de nemes egyszerűségében kellék, ami egyben díszlet is, valamint a jelmezben is visszaköszön. Egy nagyon egyszerű elem, jelzésrendszer, ami egyszerűségében kiválóan működik.

- A koreográfia esetleg háttérbe is szorul emellett az eszközhasználat mellett?

- Arra vigyázok, hogy a táncosok maradjanak előtérben és a tartalom. De minden esetben új és új mozgásformákat igyekszünk kikísérletezni az adott témához. A már említett tematika a harcművészetet hívta társul. Sokféle harcművészeti elem ívódik a koreográfiába, támadó és védekező mozgásformát alakítottunk ki, hiszen a függőség egyszerűen fogalmazva vívódás önmagunkkal és harc a külvilággal.

- Az előadás a saját és táncosaid konkrét függőségi eseteit dolgozza fel? A koreográfusok olykor pszichológussal dolgoznak együtt. Ez esetben is így történt?

- Nem dolgoztunk pszichológussal. Egymással osztjuk meg a gondolatainkat. Sok önálló feladatot kapnak a táncosok, kreatívan dolgoznak, sok anyagot ők maguk hoznak létre. Eleinte úgy gondoltam, hogy szegmensekre bontjuk az előadást és a különböző függőségi állapotokat külön-külön mutatjuk be, de aztán láttam, hogy a viszonyok, szituációk közös gyökerét kell megragadnunk. A konkrét történetmesélés elmarad, verbalitás nélküli tiszta tánc, fizikalitás és absztrakció várható. Nem cél, hogy a néző felismerje a kokainistát vagy a vásárlásmániást. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy hol vannak a saját korlátaid, határaid.

- Te jegyzed az előadás díszleteit, Kovács Gerzson Péter a fénytervező és Masa Richárd a jelmeztervező. Rendezéseidnek mindig fontos eleme a látvány. Ez most is így lesz?

- A látvány meghatározóan fontos, hiszen a tánc jórészt vizuális művészet. Most kifejezetten képzőművészeti irányba fordultam, egyes jelenetekben a táncosok elrendezése szoborcsoportot vagy szoborparkot idéz. Úgy gondolom, a táncot érdemes úgy nézni, mint egy festményt vagy fotóalbumot. Sokszor bizonyos képek emblematikussá válnak, meghatároznak egy-egy előadást. Ez esetben, reményeim szerint keleti, japán design beütésű lesz az összhatás, ami szintén a harcművészetekre utal vissza. A koreográfiával párhuzamosan készül az előadás zenéje, szimultán dolgozunk Kunert Péterrel. Progresszív elektronikus zenei világa szinte mindig instrumentális hangzással egészül ki, vagyis sok hangszert is használ. A zene nem élőben fog elhangzani, de a koreográfiával szoros szimbiózisban lélegzik.

Böngésszen kulcsszavak segítségével!

A témához csak belépett felhasználók szólhatnak hozzá. Kattintson ide a belépéshez! Regisztrálni itt tud.

Kiemelt cikkeink

Ki szavatol?

Édes éjen édent remélsz, ám egy szimpla nyári estén nagyjából beéred egy kellemes szabadtéri My Fair Lady-előadással is. KRITIKA

Koós-Hutás Áron fújhatja a takarodót

Bohém légy-ott (forrás: Gilvesy Pincészet)

Július 27-én, vasárnap világszerte egy időben szólaltatják meg neves trombitások az Il Silenzio dallamait.

Újra látható az ellopott Matisse

Kiállították a venezuelai fővárosban Henri Matisse az Egyesült Államokban két éve megtalált festményét.

Megfér egymás mellett a Quimby és Beethoven

Philharmonie de Paris

Az elmúlt hét év hozadékáról beszélgettünk Bérczes Lászlóval, az Ördögkatlan Fesztivál egyik főszervezőjével. INTERJÚ

Händelt is párbajra hívta

Domenico Scarlatti zeneszerző,a szonáta műfajának úttörője 255 éve, 1757. július 23-án halt meg. MAGAZIN

Két belevaló altos

Bacsó Kristóf (fotó: Burger Barna)

Két kiemelkedő altszaxofonosunk, Bacsó Kristóf és Tóth Viktor eltérő karakterek, de hasonlóan magas művészi ambícióikat követnek. TAKE7

Eljárják a virtuóz csárdást

A Grencsó Kollektíva vendége Mezei Szilárd - Opus Jazz Club (fotó: Zipernovszky Kornél)

A júliustól Magyar Nemzeti Táncegyüttes nevet viselő Honvéd Táncszínház produkciója egy szerelmi háromszög történetét dolgozza fel.

Programkereső

MIT HOL
 -TÓL   -IG 

Tisztelt olvasóink!

Megváltozott fórumszabályzatunk értelmében a jövőben a cikkektől független témák indítására nem lesz lehetőség. Megértésüket köszönjük.

A Fidelio szerkesztősége