Orsolya

A GOOD bye kontextusa

2009.05.29. 16:16

Programkereső

A Köztes Idő: A Galéria az elmúlt évek egyik legfigyelemreméltóbb kortárs művészeti kiállítása, és nem csak azért, mert hűen tükrözi a magyar kulturális életben uralkodó áldatlan viszonyokat.

A kiállításnak maga a kiállítóhely, a Dorottya Galéria a főszereplője, a galéria mostani helyzete ugyanis valódi esettanulmány. A bejáratnál a közönséget nem a tervek szerinti kávézó fogadja, hanem egy újabb fejezet a magyar kulturális politika visszás történetéből. Ez a történet egyben a kiállítási koncepció kiindulópontja, melynek célja, hogy pozitívan befolyásolja a galéria további sorsát.

Menesi Attila: A Goodbye kontextusa (2009)
Menesi Attila: A Goodbye kontextusa (2009)

Az elején le kell szögeznünk, hogy alakuljon bárhogy is a galéria története, a Köztes Idő: A Galéria című tárlat az utóbbi évek egyik legkövetkezetesebb kurátori munkájának az eredménye. Ritka ugyanis, hogy a kiállítóhely, a kiállított műtárgyak és a kiállítási koncepció ennyire szerves viszonyban álljanak egymással. A kiállítás központi darabját egy olyan konceptuális műegyüttes alkotja, a mely fizikai közelségbe tudja hozni az igencsak szakmainak tűnő problémát: a Dorottya Galéria sorsát. Menesi Attila GOOD bye kontextusa című projektjének szerves része, hogy olyan székeken üldögélve olvasgathatjuk a művész levelezését a galéria sorsában érintett intézményekkel (többek között a Műcsarnokkal, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel és Belváros-Lipótváros Önkormányzatával), melyeket Menesi a fenti intézmények vezetőinek dolgozószobájából kért (de nem minden esetben kapott is) kölcsön a kiállítás idejére.

Menesi a galéria 2008-as záróbulijára készült graffiti egy részletét, a GOOD bye-t menekítette át a jelen kiállításba a galéria újrafestésekor. Menesi az ezzel kapcsolatos, és mindenki számára olyannyira ismerős bürokratikus Canossa-járásával egyben az épület tulajdonosváltásával kapcsolatos történéseket is dokumentálta [lásd keretes írásunkat]. Kísérletének legnagyobb tanulsága, hogy azok a döntéshozó mechanizmusok, melyek egy kortárs intézmény jövőjét meghatározzák, mennyire nehezen illeszthetők bele egy működő kortárs intézmény kontextusába. A szedett-vedett irodai székeken ülve így maga a galéria-látogató lesz a legfontosabb szereplő, aki állást foglalhat a Dorottya Galéria sorsáról.

A Dorottya Galéria

A Dorottya Galéria a belvárosi Dorottya utcában, egy Medgyaszay István tervei alapján készült bér-
palota földszintjén található. 1957-ben (az eredetileg a  Nemzeti Parasztpárt „Sarló" könyvesbolt-
jának szánt) nyitotta meg kapuit a széles kirakatú üzlethelyiségéből lett Kulturális Kapcsolatok In-
tézetének Kiállítóterme. A galéria szerény méretei ellenére - előbb Dorottya Utcai Kiállítóterem majd
Dorottya Galéria néven - a mindenkori kortárs művészet egyik legfontosabb kiállító helye volt. Az
itt rendezett kiállítások nem egyszer fontos állomásai voltak a huszadik századi magyar művészet-
történetnek. A '60-'80-as években Bálint Endre, Lakner László, Klimó Károly, Fajó János, Kemény
György, Kőnig Frigyes, Kovács Attila, Rajk László rendezett itt egyéni tárlatot, és a rendszerváltás után
is számtalan híres, vagy azóta már híressé vált nemzetközi és magyar művész kapott bemutatkozási

lehetőséget.
A kezdetek óta a Műcsarnok kezelésében működő galériát 2000-ben a kulturális kormányzat a Műcsar-
nokról ugyanekkor leválasztott Ernst Múzeumhoz kapcsolta, 2007-ig az Ernst Múzeum Dorottya Galériája
néven működött tovább. 2007-ben - szakmai tiltakozásokkal és vitákkal tarkított egyeztetések után - a
két intézményt visszacsatolták a Műcsarnokhoz.

A Dorottya Galériát tavaly nyáron zárták be, hogy az épület akkori kezelőjével, az Oktatáskutató és Fej-
lesztő Intézettel közösen tervezett, az egész épületre kiterjedő teljes renoválási és átalakítási munkákat
megkezdhessék. Az épület ezenközben gazdát cserélt, a Belvárosi-Lipótvárosi Önkormányzat tulajdonába
került. Ezzel a májusban újra megnyitott galéria sorsa is bizonytalanná vált. Erre a helyzetre reflektál a
Köztes Idő című kiállítás-sorozat.

Nemes Csaba  Angel Juditnak a kiállítás kurátorának a kérésére festette meg Lappangó című képét. A nyilván nem véletlenül esti megvilágításban megfestett galéria-portál/portré (mely éppúgy lehetne egy krimi, vagy egy erotikus film egyik helyszín-képe) egyszerre pillanatkép és történelmi tabló. Angel koncepciójához hozzátartozik, hogy a festmény kiállítás utáni sorsa összefügg a kiállítóhelyével.  
A kiállítótér múltját és emlékezetét modellezte Katarina Šević Amit látok, megvakíthatja című videomunkájában, melyet a Dorottya Galériában forgatott. Šević a nagy múltú kiállítási intézmény személyes és institucionális viszonyait járja körül. 
De nem ezen a (talán túlságosan is enigmatikusra sikeredett), groteszk videón bontakozik ki a galéria története.

Noha intézményi státusza, gazdája és neve többször is megváltozott, fennállásának hosszú évtizedei alatt a Dorottya Galéria mindig is kortárs művészeti alkotásoknak adott otthont. Erre az intézményi múltra reflektál rögtön a bejáratnál található, kissé szegényes helytörténeti szekció. Régi kiállítások plakátjainak fénymásolatai (felmerül a kérdés, hogy miért nem eredeti dokumentumokat) láthatók a paravánon, a pedánsan lefűzött füzetekben az itt rendezett kiállítások dokumentációja, a galériával kapcsolatos forrásgyűjtemény - fiatal művészettörténész-hallgatók kutatási eredményei olvashatók.

A Köztes idő helyspecifikus: érvényességi ideje és hatósugara a Dorottya utcai kiállítóteremre, annak jelenlegi helyzetére korlátozódik. Az itt kiállított műtárgyak csak ebben a koordinátarendszerben és ebben a kontextusban értelmezhetőek, de ez éppen a legnagyobb erénye a kiállításnak. A kontextus maga ugyanis sajnos nagyon is jól mutatja azt a kitüntetettnek éppen nem nevezhető helyzetet, amelyet a kortárs képzőművészet a mai magyar közgondolkodásban betölt. Talán ez a kiállítás, (illetve kiállítás-sorozat) alkalmat és lehetőséget teremt arra, hogy ne csak a galéria (egyelőre nem túl sok jóval kecsegtető) sorsa, hanem ez a helyzet is megváltozzon.

Köztes idő: A galéria -Menesi Attila, Nemes Csaba, Katarina Šević csoportos kiállítása

Dorottya Galéria

Kurátor: Angel Judit

Nyitva: június 14-ig