Huba

Demeter köztünk jár

2009.05.31. 20:15

Programkereső

Szeptember 22-e az Autómentes Világnap. Az Európai Unió által kezdeményezett „ünnepnap” csupán bő tízéves múltra tekinthet vissza, célja pedig az, hogy felhívja a figyelmet a motorizáció egészség- és környezetkárosító hatásaira. A jeles nap hatásaiból azonban nem sokat nem érzékelhettünk.

Ahogy minden évben, úgy idén sem ültek kevesebben autóba, az egyetlen változás csupán az volt, hogy hétköznapi forgalom közepette tarthatták meg a szervezők a Critical Mass (Kritikus tömeg) nevű biciklis felvonulást, melynek tavaszi fordulóján nyolcvanezren vettek részt. Ami nem csak azt mutatta, hogy sok a biciklista, de ezzel a magyar kerékpárosok rekordot állítottak fel a mozgalom történetében.

A fenti tény joggal töltheti el szorongással és rosszkedvvel azokat, akik aggódnak a Föld sorsáért. És értetlen csodálkozással, hiszen vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre az időjárás változását, vagy figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy a kőolajkészletek végesek. A reakciókból ítélve azonban úgy tűnik, bőven vannak ilyen embertársaink, miközben többen már évtizedekkel ezelőtt annak szentelték életüket és munkásságukat, hogy felhívják az emberiség figyelmét prioritásaink átgondolásának szükségességére, különben a természet tovább pusztul és a Föld nem lesz képes eltartani lakóit. Közéjük tartozik Agnes Denes is, akinek A harmadik évezred művészete - egy új világkép teremtése című retrospektív kiállításának ad most otthont a Ludwig Múzeum.

A világhírű amerikai képzőművészként számon tartott Denes 1938-ban született Budapesten, ahonnét a háború vége után emigrált családjával először Svédországba, majd New Yorkba. Így középiskoláit Stockholmban, egyetemi tanulmányait viszont már az Egyesült Államokban a Columbia Egyetemen és a New Schoolban végezte, ahol festészetet tanult. 1968-ban szakított a festészettel és teljesen más irányt vett művészete, melynek révén nem alaptalanul nevezik a konceptuális művészet egyik megkerülhetetlen alakjának és az első ökoművésznek.

Agnes DenesRepülő hal-piramis
Agnes DenesRepülő hal-piramis

Első ilyen tárgyú munkája a Rizs/Fa/Temetés címet viselte, melyet változtatásokkal ismét elkészített 1977-ben. A három részből álló projekt első részében megtisztított, és rizzsel bevetett egy New Yorktól északra fekvő területet. A másodikban lánccal fogta össze fák egy csoportját, amik ennek hatására egymás felé kezdtek nőni. Harmadik lépésként egy időkapszulában eltemette verseit, melyek mindegyike egy tömör, kérdésre végződő haiku volt. Ahogy későbbi projektjeinek, úgy ennek is több értelmezése látott napvilágot. Thomas McEvilley szerint a Denes munkásságában folyamatosan visszaköszönő háromszögelés első példáját tisztelhetjük a munkában, mely kiegészül a mitikus múltra, konkrétan a görög istennőkre való utalással is. A rizs Démétért, a termékenység istennőjét, a fák Artemiszt a vadászat szűz istennőjét jelképezik, míg a versek a harcos, de mégis termékeny Pallasz Athénét.

Bár első hallásra bölcsészdoktori okoskodásnak tűnhet McEvilley elmélete, Denes háromszög iránti vonzódása valóban minden munkájában tetten érhető, ahogy a régi kultúrák és a természet iránti vonzódása is, ami ugye ismét egy háromszöget, pontosabban egy hármasságot eredményez. A háromszögektől pedig már csak egy lépés a több háromszögből álló piramis, mely alakzat markánsan képviseli magát szabadtéri és grafikai munkáiban. Ez utóbbiak közé tartozik a Madár piramis (1984), Pascal tökéletes valószínűségi piramisa és az emberparadoxon - A veszélyhelyzet (1980), a Pascal Háromszög II. (1973) vagy az i.e. 4000 (1973).

Agnes Denes

1938-ban született Budapesten, a háborút követően Svédországban majd az Amerikai Egyesült Álla-
mokba költözött szüleivel. Festészetet tanult, 1968-tól azonban felhagyott vele. Nemzetközi hírű tu-
dósként, művészként, a konceptuális és az ökoművészet úttörőjeként tartják számon. Több mint
375 egyéni és csoportos kiállításon vett részt, többek között a Documenta VI-on Kasselben (1977),
három alkalommal a Velencei Biennálén (1978, 1980, 2001). Számos kitüntetésben és ösztöndíjban
részesült, alkotásai a MOMA-tól a Whitney Múzeumon (New York) keresztül a nürnbergi Kunsthalléig
számos közgyűjteményben láthatók.

Mielőtt kitérnénk Denes szabadtéri munkáira, mindenképpen ki kell emelni alkotásai elméleti hátterét. Ezalatt azonban nemcsak könyvei értendők, sokkal inkább az a tudományos munka, melyek művészeti munkái alapját jelentik. Ellentétben számos konceptuális művésszel, akik csupán felületesen hivatkoznak tudományos elméletekre (hogy azokról ne is szóljunk, akik vállaltan nem kívánják érteni ezeket), Agnes Denes a tudományok több területén is folytatott tanulmányokat, értve ez alatt a természet- és társadalomtudományokat, a pszichológiát, a művészettörténetet, a zenét és a költészetet. Alapos ismeretei révén hitelesen és logikusan képes összekapcsolni a matematikát, a filozófiát és a művészetet. Mindez önmagában is izgalmassá tenné munkásságát, de világfelfogása, gondolati rendszere és felelősségérzete az emberiség jövőjét illetően külön jelentőséget ad munkáinak, és megtermékenyítően hatott alkotói szellemére. Ez a megtermékenyítés, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, szabadtéri munkáiban ölt kézzel fogható formát.

Ezek közül a leghíresebb az 1982-es Búzamező - Konfrontáció című munka, melynek Manhattan közel egyhektáros üres telke adott otthont. Denes az addig építési törmelékek lerakására használt (ezzel együtt nagyon értékes) helyet két segítőjével és változó számú önkéntessel megtisztította, termővé alakította, majd bevetette búzával. 1982 nyarán búzamező hullámzott a Wall Streettől alig pár utcányira, a Szabadság-szoborral szemben, a világ egyik legdrágább ingatlanjaival és telkeivel bíró városában, New Yorkban. Denes célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a termőföld jobb kihasználására, az élő dolgok és az emberi értékek prioritására a holt dolgokkal és a pénzzel szemben.

Agnes DenesFa-hegy - javaslattétel erdőtelepítésre
Agnes DenesFa-hegy - javaslattétel erdőtelepítésre

Ugyanezen évben vágott bele az 1996-ig tartó Fahegy - Élő időkapszula, 11000 fa, 11000 ember, 400 év című munkájába, amelyet bárki megcsodálhat ma vagy az elkövetkezendő négyszáz évben. A tervet ugyanis megvalósították a finnországi Ylöjarvi közelében levő Pinzlö nevű sóderbányában. S hogy egy konceptuális műalkotás hogyan marad fenn négyszáz évig? A válasz egyszerű: élő anyagból van. Denes terve az volt, hogy egy hegyet (háromszög) a napraforgóból és az ananászból ismerős spirális vonalban fákkal ültessen be. A projektre végül a finn kormány rábólintott, így tizenegyezer fát ültettek el az addig kopár sóbányában, amelyek mindegyikének lett gazdája. A tulajdonosok elismervényt is kaptak tulajdonukról, melyet továbbörökíthetnek gyerekeiknek, sőt akár el is adhatják, egy feltétellel: a fák nem kerülhetnek el eredeti helyükről. Ettől az ültetéstől Denes nemcsak a terület zöldebbé válását várta, hanem azt is, hogy a fák tulajdonosainak és utódainak fel tudja hívni a figyelmét a környezet fontosságára.

Érthető módon, ezen a kiállításon nincsenek sem búzamezők, sem hegynyi fenyőerdők, viszont láthatóak a projektek dokumentációi, melyek kapcsán érdemes elgondolkodni, aznap mit tettünk környezetünk védelmében vagy éppen ellenében.

2008. szeptember 27-től december 7-ig

Ludwig Múzeum

Agnes Denes: A harmadik évezred művészete - egy új világkép teremtése retrospektív kiállítás