Gyöngyi

„Mintha habot rágtam volna”

2009.05.31. 19:58

Programkereső

Szűkített életmű címmel nyílt meg Maurer Dóra harmadik retrospektív kiállítása december 4-én a Ludwig Múzeumban.

- A tárlat címe egyértelműen arra utal, hogy valami „kimaradt". Milyen szempontok alapján válogatta a kiállított műveket?

- Sok szempont volt. Ez a harmadik, és véleményem szerint a legösszefogottabb retrospekív kiállításom. 1984-ben volt az első, ezt követte a 2001-es győri tárlat, ahol a férjemmel, Gáyor Tiborral együtt állítottam ki azt kutatva, hogy egyes időszakokban hogyan hatottunk egymásra. Ez a mostani kiállítás az NKA Képzőművészeti Kollégiumának ajándéka volt. Talán azért kaptam, mert ritkán állítok ki és nem nyilvánvaló az ív, ami a munkámból kirajzolódhat. Ezt az ívet most másképp alakítottam ki, és úgy gondoltam, hogy az 1972-ben készült munkákkal kezdem.

- Miért pont az 1972-ben készültekkel?

- Mert egy nagy változás után akkor már bizonyos fokig megérkeztem valahova. A régi alapállásom egy olyan művészi attitűd volt, amely a világlátásomat igyekezett belesűríteni a képekbe. Amikor ezt „kidolgoztam" magamból, pár évig hasonló intenzitású töltést kerestem, és ezt végül a mozgásban, a változásban, ezeknek az elementáris fajtájában, az eltolódásban találtam meg. A megfigyelt tárgyakat és anyagokat közvetlenül, nem az ábrázolás áttételében kezdtem használni. A megfigyelés rögzítéséből jött a fotózás és az úgynevezett kísérleti film is. Ebben az összefüggésben változtattam meg a korábbi rézkarctechnikámat is. Nem képek készítéséről volt már szó, hanem a nyomólemez változásainak dokumentálásáról: minden egyes lenyomat egy állapot dokumentuma, egy gondolat demonstrációs eleme lett.

Maurer Dóra: Overlappings 31. Kiss (2005)
Maurer Dóra: Overlappings 31. Kiss (2005)

- Visszatérő motívumok a képein a négyzetek, a négyszögek. Miért pont ezt a geometriai formát használja?

- Mert ezek elementáris formák, és a rajtuk esett minden változtatás szembetűnik. Így működik egyfelől a hagyományos táblakép, másfelől példa erre a mágikus négyzet, amelyet Dürer Melankólia című metszetén is láthatunk. Régi jelképe a világegységnek.

- Mit tart festészete lényegének?

- Szerintem a festészet lényege a szín, de ez régebben nem volt ilyen központi témám. Korábban a permanens vörösből és a zöldből mint elvi komplementer színekből indultam ki, és a többi színpárt is csak jelzésre használtam, mert a forma volt számomra lényeges. Amikor viszont a formák rétegződését kevert színekkel kezdtem érzékeltetni, a lehetőségek nagyon gazdag világába jutottam. Egy-egy erős szín valódi komplementerje a szemben jön létre. Ennek megragadása anyagtalanságot sejtető, térhatású festészethez vezet, amelyben az idő is lényegi szerepet kap.

Maurer Dóra: Overlappings 16
Maurer Dóra: Overlappings 16

- Megváltoztatta a fényképezéshez, a filmhez való viszonyát a digitális eszközök megjelenése?

- A fotó terén nem sokat változtatott. Ami a felvételt illet, a jó öreg fényképezőgépet továbbra is minőség létrehozására használom, a digitális kamera kezelése, ha nem automatikus módban működtetem, túl körülményes. A képfeldolgozás terén a programozott lehetőségekkel nem megyek sokra, a finom munkát munkatársakra bízom. Szeretem a fotónagyítást, a manipulációkat a sötétkamrában. De a gondolkodásomban eleve benne van a fázisokban való változtatás, a kombinálás vagy a megsokszorozás; ez tulajdonképpen egy, a komputert megelőző-féle gondolkodás. A filmkészítésnél hozott változást, de nem pozitív értelemben: a kreativitásom sokkal jobban működött, amikor a kópiákkal dolgoztam. Az első mágnesszalagra forgatott film kész kínlódás volt. Hiányzott a kézzel fogható anyag; olyan volt, mintha habot rágtam volna. Ez film a kiállításon is látható Nézetek 1. címmel, amit Beke Lászlóval közösen készítettünk 1984 körül. Kezdetleges technikai körülmények között vettük fel mágnesszalagra és a vágás is kezdetleges volt: akkor még nem tudtuk külön kezelni a képet és a hangot, emiatt fontos részek vesztek el. Végül 16 mm-es filmszalagra konvertáltuk, most meg DVD-n nézzük.

- Az a hír járja, hogy már akkor foglalkozott múzeumpedagógiával, amikor ezt Magyarországon még hírből sem ismerték.

- A művészetpedagógiai munka nem a múzeumban kezdődött, hanem a Ganz Mávag Művelődési Házban. Papp Tamás, a szakkörök felelőse új életet akart belevinni az ott működő szokványos szakkörökbe. Valahogy jó érzékkel meghívott engem, hogy a rajzolást koszerűbb alapokra helyezzem, és Erdély Miklóst a szobrászkör vezetésére. Kettőnk elképzelése alapján kreativitási kört indítottunk, ami kör két évig működött, majd kirúgtak minket, egyrészt azért, mert a Ganz MÁVAG dolgozói közül egyetlenegy vett csak részt rajta, másrészt pedig mert az igazgató meg volt győződve arról, hogy hippitanyává züllesztjük a művelődési házat. Ezt követően én kerestem meg a Szépművészeti Múzeumot, hogy szívesen foglalkoznék gyerekekkel.

- A kiállításhoz készült katalógusban helyet kapott 1960-tól kezdve műveinek jegyzéke is, ami saját munkanaplója alapján készült. Ritka, hogy egy művész ilyen akkurátusan nyilvántartsa az alkotásait.

- A munkanapló léte a férjemnek köszönhető. Mikor megismerkedtünk, látta, mennyi bonyodalom van az akkori rézkarcaimmal: hány példányban készülnek, melyik hova kerül stb. Azt mondta, hogy ezt rendesen írni kellene. Adott nekem egy üres könyvet, néhány oldalt megvonalazott, mintának beírta egy pár munka adatait, én meg folytattam. Ezt a könyvet használom azóta, és innen másoltam ki, elhagyva a túl személyes bejegyzések nagy részét, a katalógus „leltár" részének anyagát

2008. december 5-től 2009. február 22-ig
Ludwig Múzeum
Szűkített életmű - Maurer Dóra

Izgalmas tárlatok és reformok - Ludwig Múzeum 2009

Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója három fő szempont mentén tervez változásokat a Ludwig életében 2009-ben: tudatossá teszik a műtárgyvásárlási stratégiát, fejlesztik a múzeum kommunikációs stratégiáját, valamint az eddig is sikeresen működő múzeumpedagógiai programok mellett további lépéseket terveznek, hogy még inkább álljon a Ludwig Múzeumra a látogatóbarát jelző. Ennek jegyében már működnek a kiállítótérben levő infomediátorok, illetve a Művészetek Palotájával együttműködésben megszületett közös jegy program. Ez utóbbi azt jelenti, hogy akik jegyet váltanak a Művészetek Palotája bármely programjára, azok a program időpontjáig egy alkalommal ingyen tekinthetik meg a Ludwig Múzeum kiállításait.

De múzeumpolitikai változtatások ide vagy oda, látogatókat fogni leginkább jó kiállításokkal lehet, és ezekből 2009-ben sem lesz hiány. Rögtön az év elején a kortárs finn művészetből kapunk ízelítőt az Arctic Hysteria című tárlaton. Ezt követően a múzeum régen látott darabjai és új szerzeményei töltik meg a termeket, április végén pedig egy igazi nemzetközi nagyágyú, Anton Corbijn fotóiból és videomunkáiból nyílik kiállítás. Ha valakinek hirtelen nem ugrana be, hogy kiről van szó, íme pár név, akikkel a művész együtt dolgozott: Depeche Mode, U2, Nirvana és Johnny Depp. Ő ugyanis az „MTV-generáció" egyik legnagyobb hatású kliprendezője. Corbijn kiállítása után ismét a fotóké lesz a főszerep. A Válságjelek című fényképkiállítás Amerika, Svájc és Magyarország szegényeinek korabeli drámai helyzetét bemutatva a két világháború közötti dokumentumfotográfiából nyújt alapos válogatást. Emellett, ha csak egy tárlat erejéig is, a múzeum kísérletet tesz rá, hogy rehabilitálja a művészeti élet perifériájára szorult Amerigo Totot. A Ludwig Múzeum igazgatója, Bencsik Barnabás egy nemzetközi hírű művészt is ígért jövőre, ám az ő nevét még egy darabig titok övezi.