Friderika

Pécs2010 - Kürtölés félidőben

2010.07.02. 14:00

Programkereső

Árnyas-fás Olvasóliget, extrém nagy Zsolnay-kiállítótér, frissen megnyílt Vasarely Múzeum és a belvárost elárasztó, kürttel harsogó, elmaradhatatlan stüszi vadászok.
Olvasóliget
Olvasóliget

Az időjárás ezúttal megkegyelmez, és kellemes, napos nyáreste van, amikor a pécsi Olvasóligetbe lépünk. A 2009-ben a Magyar Nyelv Éve alkalmából indított kezdeményezést Pécs egyik leghangulatosabb helyén, a Nyugati Várfal Sétányon múlt évben megnyitott, bokrokkal, fákkal, kisebb kőfallal szeparált, gondozott Kultúrkertben alakították ki (némileg a megszűnt Café Dante közönségének új teret adva). A zenés romkocsmáktól elütő, csendes, rendezett, szinte idilli kertben színes babzsákok, nyugágyak, asztalok, székek és városra néző kilátás mellett szabadban elhelyezett, sűrűn megpakolt könyvespolcokkal várja az Olvasóliget azokat, akik még szeretnek az online szövegen kívül nyomtatott könyvet a kezükbe venni. A vegyes tematikájú „plein-air könyvtár"-at bárki kedvére használhatja, a cél az olvasás egyéni és közösségi öröme, ezt támogatandó rendszeresen szerveznek könyvbemutatókat, felolvasóesteket, irodalmi beszélgetéseket, ezen az estén Grecsó Krisztián és Karafitáh Orsolya olvasnak fel.

Este hatkor még alig vannak a Kultúrkertben, rajtunk, egy-két napozó olvasón és a felszolgálókon kívül szinte senki sincs, így a délutáni pódiumbeszélgetés kissé családias jelleget ölt. A felolvasás előtt Keresztesi József igyekszik szóra bírni az írókat, Grecsó Krisztiánt azonban nem kell faggatni, meséli ő magától is szórakoztató, családi anekdotáit, hogy a felmenők legendáriuma hogyan vált szöveggé a keze alatt, és hogy a családi történetek miként képez(het)ik személyiségünk alapjait. Az asszociatív, rögtönzött kiselőadás pedig sokkal működőképesebbnek bizonyul, mint Keresztesi obligát kérdései az írói pálya indulásáról. Grecsó felolvas pár részt ősszel megjelenő „Mellettem elférsz" című könyvéből, majd Karafiáth lép a színpadra teljes harci díszben (szemébe hulló szőke parókájával becsülettel küzd a felolvasás alatt). Karafiáth gyerekkori naplói, szárnybontogatásai és máig megőrzött társkereső hirdetései után kedvenc témájáról, a depresszióról ejt pár szót, hogy aztán ennek szellemében felolvassa „A napon felejtett nő" és a „Lidércfény" című, a liget miliőjébe kevésbé illő depresszióverseit.

A másnap többé-kevésbé a képzőművészet jegyében telik. Az EKF keretében újjáéledő Zsolnay Kulturális Negyed egy hatalmas csarnokában Ernszt András, festőművész, a PTE Művészeti tanszékének egyik tanára fogad, aki az ipari térben berendezett Színerő - Léptékváltás programsorozat és kiállítás lényegét mutatja be. A Művészeti Kar Doktori iskolájának speciális kurzusáról van szó, ahol 34 festő, szobrász, szerb, horvát vendégművészekkel is együttműködve, táblaképeknél nagyobb méretű festmények és installációk megalkotására álltak össze. A gigantikus méretű, a városban egyedülálló, összefüggő, oldalsó- és tetővilágítású térben az alkotásnak nem voltak fizikai korlátai. Keserű Ilona, a projekt vezetője olyan lehetőséget kíván teremteni tanítványainak, ahol a téri dimenziók és a korlátlan anyaghasználat biztosításával alkothatnak egy nagyméretű, egymást inspiráló közös műteremben. A kiállításon végigsétálva sokszínű látlelet rajzolódik ki az emberi test tökéletes szépségű, pózoló fiatalok és korosodó, fürdőruhás női alakok, idős arcvonásokkal meggyűrt csecsemő arca, felakasztott pár és a szétroncsolt emberi test ábrázolása is egyaránt jelen van.

Olvasóliget
Olvasóliget

A belvárosba visszatérve, az orgonamúzeum megtekintése előtt már a Nemzetközi Vadászkürt Verseny résztvevői jönnek szembe stüszi vadásznak öltözve, a Nemzeti Színház előtti téren készül a tévéfelvétel az egyes fellépőkről. Az Angster orgonagyár emlékhelyén nagy türelemmel igyekszem figyelni az utcáról beszűrődő kürthangokkal aláfestett körbevezetést, de félúton elfogy az erőm, képtelen vagyok koncentrálni, és egy erős kávé reményében a főtér felé veszem az irányt. Legalább van időm megfigyelni, hogy dicséretes módon, a május eleji állapothoz képest a Széchenyi téren egyre kevesebb a lezárás, a kulturális évad felére sikerült egy impozáns és esztétikusan felújított főteret megnyitni. A város minden pontján kürtölő és különböző csoportformációkban fényképezkedő „vadászok" egyre többen vannak, lassan egy bajor kisváros képét kezdi felölteni a főtér környéke.

Ebéd után a Vasarely Múzeum igazán kellemes meglepetést okoz, elsősorban az EKF-n eddig tapasztalt képzőművészeti programokat tekintve (a Mucha-kiállítás az omladozó vakolatú, pince jellegű Pécsi Galériába került, a Munkácsy-kiállítás pedig, egyéb tér híján, a Ciszterci Gimnázium egy félreeső, rombusz alakú tornatermébe zsúfolódott...). A Vasarely Múzeum, ami a meg nem valósult „Nagy Kiállítótér" (Múzeum utca) projekt részeként került felújításra, méltó helyévé válik az op art atyjaként ismert művész gyűjteményének, melyet még a hatvanas évek végén adományozott a városnak. Az igényesen rendbe hozott környezeten kívül, lenyűgöz, hogy számtalan rosszul világított óriáskiállítással ellentétben, itt valóban sikerül korszerű világítástechnikát alkalmazni és precíz fényt irányítani a képekre, jócskán növelve ezzel a befogadás élményét.

Indulás előtt, természetesen egy kis vadászkürtöléssel kísérve, a Retextil Alapítvány műhelyébe és munkájába kapunk bepillantást. A kevés számú munkatárs textilhulladékok újrahasznosításával egy eredeti és speciális módszert fejlesztett ki, a helyiség elsőre nem látszik többnek, mint hatalmas, színes fonalakból teleszőtt, faliszőnyegekkel gazdagon feldíszített boltnak. A módszer azonban a művészetterápián is bőven túllép: kórházból kikerült pszichiátriai betegeknek, fogyatékkal élőknek, tartós munkanélkülieknek kínálnak rehabilitációs foglalkozást azzal, hogy mindenki a képességeihez és állapotához mérten szabadon vállalhat feladatot a Retextil munkafolyamataiban. Thiesz Angéla, az alapítvány és a módszer kidolgozója szenvedéllyel és hihetetlen elszántsággal mesél a hivatalos intézményekkel folytatott gigászi harcról, arról, hogy az egyén létfeltételeit és a közösségépítést egyszerre szolgáló módszert milyen nehéz elfogadtatni Magyarországon. A hallottaktól teljesen elnémulva és megdöbbenve lépek ki a boltból. Ha művészet és rideg valóság viszonya témája az EKF-nek, akkor a programsorozatnak ez kötelező eleme.