Jolán

Szobában barkácsolt kereszt és frappáns mondatok

2010.08.03. 11:48

Programkereső

Gerber Pál első életműkiállításának ad otthont a Ludwig Múzeum. Ez alkalomból beszélgettünk vele a művészet és az élet dolgairól.

Még szűk két hétig látható Gerber Pál (Tatabánya, 1956-) Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak című kiállítása Ludwig Múzeumban. Ez alkalomból beszélgettünk a művésszel, akit Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója, olyan alkotóként jellemzett, mint aki „zavarba ejtő és meglehetősen előzmények nélküli művészi látásmóddal" bír.

Gerber Pál: A kereszt barkácsolása
Gerber Pál: A kereszt barkácsolása

- A kiállítást végignézve az jutott eszembe, hogy maga egy romantikus ember, akiben a világ megváltó lendület buzog. Így van ez?
- Ezt még soha senki nem mondta, de így belegondolva, igen, romantikus ember vagyok, de visszakérdeznék: miben lehetett tetten érni a romantikát?

- Nem a hollywoodi romantikára gondoltam, hanem az eredeti értelemben vett romantikára, ami tele van elvágyódással és csalódottsággal. Például számomra A Férfiasság, a Nőiesség, a Házasság és az Igazság hajója törött árboccal hazafele tart című munkája nagyon szomorúnak tűnt.
- Én nem így látom. Pontosabban én máshogy viszonyulok a dolgokhoz. Nem érzelmekkel állok a történésekhez, csupán konstatálom a helyzeteket. A velem történő eseményeket is nagyon higgadtan tudom nézni.

 -Ez egy tudatos művészi döntés vagy alkatilag ilyen? 
Azt hiszem alkatilag is ilyen vagyok, de természetesen van benne tudatosság. Ez a fajta a világhoz való viszonyulásom érett fejjel alakult ki. És azt is gondolom, hogy kell egyfajta érzelmi semlegesség, távolságtartás ahhoz, hogy az ember helyesen tudja nézni a dolgokat.

- Tehát ennél a munkánál egyszerűen csak megállapította, hogy ez a helyzet? 
Így van. Még azt sem mondanám, hogy egy általános kijelentés volt ez a munka. Annyit szerettem volna mondani vele, hogy ezek a dolgok nagyon sokszor zátonyra futnak. Nem kesergek rajta, azzal már nem lehet változtatni a dolgon, hiszen megvannak az okok, ami miatt ez a helyzet kialakult.

- Maga buddhista? 
Azt is mondhatnám, de nem tartozom semmilyen felekezethez, így a buddhistákhoz sem, de nagyon sok bölcsesség található a buddhizmusban.

Gerber Pál: Laza szöveg
Gerber Pál: Laza szöveg

- Ha valakinek ennyi szöveges munkája van miért nem ír? 
Nekem az írás legalább olyan fontos, mint a festés, de azért határozom meg magam képzőművészként, mert mennyiségileg az alkotásaim nagyobb része a képzőművészeti munka. Képzőművésznek tartom magam, aki adott esetben nem festékkel, hanem szöveggel is kifejezi magát.

- A festményein nagyon kevés színt használ. Ez is ennek a szemléletmódnak köszönhető?
Ez 1985-re nyúlik vissza, amikor nagy nemzetközi felfutása volt a nagyméretű vásznakon, sok színt használó képeknek. Engem meg ez egy picit zavart, hogy mindig jönnek trendek, amik nyakon öntik a világot, és akkor azt, és úgy, kell csinálni. Ez a trend persze jól el is adta magát. Úgy gondoltam, hogy kéne valamit tenni, hogy a festészet ne ebben vesszen el. Ekkor születtek az első „színtelen" képeim, amiket nagyon izgalmasnak találtam. Szóval így kezdtem el fekete-fehér képeket festeni. Ugyanakkor ez a hozzáállás felvet egy másik kérdést, a szembenállás kérdését. Hiszen a színekről való lemondásom is annak indult, de vajon megengedheti-e magának valaki, hogy pusztán egy szembenállás határozza meg a gondolatait, a cselekedeteit? Mert hogy ez ugyanolyan ostobaság, mint úszni az árral.

- Fest színes képeket is? 
Igen, néha, amikor úgy érzem, hogy az adott témát jobban ki tudom fejezni színekkel.

Gerber Pál: Feszültség
Gerber Pál: Feszültség

- Igen impozánsan hat A művészet súlya című munkája, amiben úgy tűnik, hogy a művészet legyőzi a valóságot.

Nem akarom legyőzni a valóságot. Én mindig is úgy gondoltam, hogy a művészet része a valóságnak. Amire ennél a műnél gondoltam, az az volt, hogy amikor azt mondjuk, hogy a művészet súlya, akkor a művészet jelentőségére gondolunk. Ugyanakkor szó szerinti értelemben tényleg mérlegen mérhető a művészet. Mondjuk egy szobor 56 kilogramm, tehát a libikókát ilyen konkrét fizikai formában is lenyomja az a tárgy, a szekrény ellenében, és így egyszerre jelenik meg a két tárgy sugallta jelképes és konkrét tartalom.

- Akkor mondhatjuk azt is, hogy aminek 56 kilogramm a súlya, az művészet?
Ez egy frappáns visszafordítás lenne. Lemérek egy jó festményt, ami 20 kilogramm, akkor 20 kilogramm a művészet, de ha egy nagyobb méretű, szintén kvalitásos festményt mérek le akkor lehet hogy 120 kilogramm. Eszerint lehetne úgy vásárolni, hogy kérünk 20 kiló művészetet, mire kiraknának a pultra egy húsz kilós szobrot, amivel meg lenne oldva a probléma.