Kelemen, Klementina

Hangok nagy tanárja

2011.01.31. 16:00

Programkereső

"Bárhová juss, mindig hű rokon" - írta Liszthez szóló költeményében Vörösmarty Mihály, s méltán, hiszen a kétszáz esztendeje született zeneszerző ma csakúgy minket képvisel a nagyvilágban, mint tette azt fényes pályafutása során majd' mindenkor.

Liszt a miénk! - 1936-ban ezzel a címmel jelentette meg a Liszt Növendékek Emlékbizottsága a magyar zenei élet korabeli nagyságait, így mások mellett Bartók Bélát és Hubay Jenőt is felvonultató reprezentatív emlékkötetét. A munka felettébb beszédes címe azt az elhatározott szándékot tette közhírré, hogy a Bayreuthban sírba helyezett Liszt Ferencet hazánk tettleg és jelképesen is vissza kívánja perelni a magyar kultúrának. Azokban az években, az egymással korántsem békésen vetélkedő nacionalizmusok vészterhes korában fontosnak tetszett ez az aktus, ám mára mindez jócskán, s hozzá éppenséggel örvendetesen megváltozott. Liszt Ferencet természetesen most is váltig büszkén a magunkénak valljuk, azonban életművének tágassága, működésének széles művészi és földrajzi hatóköre, valamint romantikusan nagyszabású személyiségének világpolgári otthonossága egyszersmind az európai kultúrkör reprezentatív alakjának mutatja, aki e diplomáciailag is oly jelentős bicentenáriumi év során szerte Európában képviselheti kultúránk legjavát. Éppenséggel erről nyújt bizonyságot az a kiállítás is, amelynek anyagát a Művészetek Palotájában rendezett tárlattal párhuzamosan fél tucat magyar külképviselet is az érdeklődők elé tár majd.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont kincsestárnyi archívumát ámultató anyagból egykönnyen kirajzolódhat előttünk a csodagyermekből csodafelnőtté növekedő Liszt megnyerő alakja, s a folyamat, melynek során a párizsi szalonok korán elkényeztetett bravúrpianistájából a korkívánalmaknak tökéletesen megfelelő, eldisputálhatatlanul nagy, tőrőlmetszett romantikus személyiség vált. S korántsem csupán a reklámozható külsőségekben vagy éppen magánéletének viharos mozzanataiban. Mert bár a szőke, majd idővel hófehérré őszült hajkorona, az extravagáns megjelenés és a Lisztet még idős korában is kísérő szerelmes rajongók hölgykoszorúja bízvást a zeneszerző védjegyének számított, ám kollegialitása és felelősségérzete, jótékonysága és művészi küldetéstudata messzemenően igazolta a külső megjelenés, s az olykor tagadhatatlanul némiképp teátrális gesztusok keltette hatást.

Doborján szülötte ugyan - némi eufémiával fogalmazva - sosem vált a magyar nyelv perfekt művelőjévé, ám jól tudjuk, nemzeti kötődését és hazafiúi kötelességét korántsem feledte. "Vezércsillagom, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám" - írta egy helyütt, míg egy másik levelében ekképp summázta tevékeny, használni vágyó honszeretetének motívumát: "Számomra a lényeg így foglalható össze: minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is, zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám hazaszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem." A Zeneakadémia megalapítása és az új intézmény presztízsének megszilárdítása körül szerzett érdemei, jótékonysági hangversenyeinek serege és magyarországi jelenlétének megannyi más közhasznú gesztusa bizonyították, hogy Liszt valóban nem sajnálta sem az erejét, sem az idejét, sem a tekintélyét, ha a segítségére szükség mutatkozott. Nagyvonalúsága, a zenetörténetben jószerint páratlan segítőkészsége nemcsak magyarországi ügyeket karolt fel: akár francia árvízkárosultakról, akár a bonni Beethoven-emlékmű fölállításáról, akár Anton Bruckner vagy Bedrich Smetana felkarolásáról volt szó - Liszt az első között nyújtott segédkezet.

Franz Liszt
Franz Liszt

"Németnek lenni annyi, mint önzetlenül cselekedni." Ha legalább retorikusan elfogadjuk Richard Wagner meghatározásának igazságát, úgy a Weimar szellemi életét újra felvirágoztató és német zeneegyletet alapító Lisztet ennyiben akár németnek is tekinthetjük. Ráadásul Liszt önzetlenségének alighanem éppen Wagner volt a legnagyobb haszonélvezője. Liszt ugyanis nem csupán fölismerte a két esztendővel ifjabb pályatárs "bátor és fölséges géniuszát", s nemcsak propagálta annak művészetét, de tevőlegesen is segítette az 1849-es drezdai felkelés bukását követően menekültté váló Wagner túlélését és további boldogulását. S noha lánya, a házas és többgyermekes családanya Cosima és a nős Wagner botrányos szerelmi kapcsolatát hevesen ellenezte, az atyai neheztelést idővel felülírta a Wagner iránt érzett baráti csodálat. Ezt a megbékülést bizonyította Liszt számos látogatása a Bayreuthban megtelepedő házaspárnál, s éppenséggel az az 1875-ös vigadóbeli koncert is, amelyen Liszt és Wagner közösen lépett fel - a bayreuthi Festspielhaus felépítésére gyűjtve.

"Hangok nagy tanárja" - Vörösmarty Mihály verse már 1840-ben így említette Lisztet, aki utóbb valósággal a 19. század jelentős zenepedagógusai közé emelkedett. A ma a Régi Zeneakadémia épületében székelő Liszt Emlékmúzeum anyaga természetesen a tanintézmény első elnökéről, a zongora mesteriskola professzoráról is sokat mesél. A nagy és szabadszellemű tanárról, akit Weimarban csakúgy tanítványok serege vett körül, mint Pesten, s aki korántsem szabványos modorban oktatta növendékeit. "Homlokon csókolja őket, megsimogatja arcukat, néha vállon veregeti őket, jó erősen, ha valamire különösen fel akarja hívni a figyelmüket" - számolt be Liszt oktatói stílusáról orosz tisztelője, a zeneszerző Alekszandr Borogyin, míg a tán legkiválóbb kései tanítvány, a ma elsősorban operaszerzőként ismerős nevű Eugène d'Albert így jellemezte a tanár Lisztet: "Mit törődik ő az előadás pontosságával, ha van benne élet! [...] félre a vaskalapos iskolamesterséggel!" Ezt az imponáló modorú, nyílt szellemű férfit, a máig eleven hatású tanárt, a világszerte ünnepelt virtuózt, s persze éppen nem utolsósorban az új utakat kereső, zseniális komponistát körvonalazza majd a kamaratárlat, s nyomában az egész bicentenáriumi emlékév - jogos büszkeséggel, hiszen Liszt valóban a miénk. Mindnyájunké.

Liszt! Minden tekintetben. Életút-kiállítás

2011. január 22. - 2011. február 28.

Művészetek Palotája - Előcsarnok