Huba

Kék lovasok Bécsben

2011.03.09. 07:57

Programkereső

A Kék Lovas művészcsoport centenáriuma alkalmából nyílt kiállítás Bécsben.

Vaszilij Kandinszkij (1866-1944) és Franz Marc (1860-1916) kezdeményezésére gyűlt össze és állított ki 1911-ben Münchenben Der Blaue Reiter (A kék lovas) név alatt egy művészcsoport. Az ő képeiken jelentek meg először kék lovak, de szerepük jóval túlmutat ezen az akción.

Kék Lovas - Franz Marc: Piros és kék ló, 1912
Kék Lovas - Franz Marc: Piros és kék ló, 1912

A csoport a konzervatívokkal való szakításnak köszönheti létrejöttét: Kandinszkijéknak túl szűk volt az Új Művészegylet München (NKVM), alig két év után kiléptek. Az újat keresők számára „a művészet nem forma kérdése, hanem a művészi tartalomé", ami a hagyományos természetábrázolás elvetésében öltött testet. Nem a természet látványát, végképp nem látszatát, hanem azt akarták megragadni, hogy mindezt az ember, szellemi lényként, hogyan érzékeli. Ahogy Paul Klee fogalmazott: „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz."

A nevet Marc és Kandinszkij egy kerti asztalon ötölték ki; Marc a lovakat szerette, Kandinszkij a lovasokat, és mind a ketten a kék színt. Magukat ekkor már A Kék Lovas szerkesztőségének nevezték, amivel kifejezték programjukat is. Az első kiállítás a Galerie Thannhauser felső emeletén 1911 decemberében nyílt meg, az első Almanachot pedig 1912 májusában adták ki.

Praktikus szempontból a csoport létrejöttéhez nagyban hozzájárult, hogy Gabriele Münter (1877-1962), Kandinszkij korábbi tanítványa és akkori élettársa, házat vett Murauban. A helyiek által Orosz házként emlegetett ház mintegy művészeti központként működöt, ahonnét az alkotók programadó kiállításokkal indultak tovább Berlin és Párizs felé.

Kék Lovas - Vaszilij Kandinszkij: Vázlatok A Kék Lovas Almanach címlapjához, 1911
Kék Lovas - Vaszilij Kandinszkij: Vázlatok A Kék Lovas Almanach címlapjához, 1911

Az első világháború kitöréséig fennálló csoport ‒ a két német alapító, August Macke (1887‒1914) és Franz Marc (1880‒1916) a fronton halt meg ‒ nem sorolható bele az izmusokba. Ha mégis közös vonásokat kell keresni, akkor az expresszionizmusnak egy költőibb jellegű, lágyabb változatát lehet megnevezni, amely direkt ösztönzést kapott az orosz mese- és mondavilágból. A naturalizmustól távolodni igyekvő alkotók ösztönösen dolgoztak és többnyire az élénk színeket preferálták. A kiállítás azonban meg sem próbálja az egyes alkotók közötti azonosságokat demonstrálni, inkább az erényekre, a kortárs modernista jegyekre fókuszál. Kandinszkij és Paul Klee (1879-1940) frappáns mondatokba foglalt felismeréseit a falon viszont több teremben is elgondolkodtatóan sikerült reprodukálni. 

A két legjelentősebb alkotó, Kandinszkij és a grafikusból a festővé csak fokozatosan átvedlő Klee, munkáit bemutató első négy terem után következnek a csoport olyan tagjai, mint Marc, Macke és Heinrich Campendonk (1889-1957), majd a szinte sehova sem besorolható Alfred Kubin (1877-1959), a karikaturistának indult amerikai Lyonel Feininger (1871-1956) és amire már céloztam, a művész-élettársak alkotásai, például Alekszej Javlenszkij (1865-1941) barátnője, Marianne von Werefkin (1861-1938). Talán nem annyira közismert Javlenszkij jelentősége az ekkor kibontakozó absztrakció „vonalvezetésében". Tőle több rajzot és egy izgalmas női portrét is láthatunk, amelyek az Albertina gyűjteményéből származnak.

Kék Lovas - Vaszilij Kandinszkij: Színvázlatok, négyzetek koncentrikus körökkel, 1913
Kék Lovas - Vaszilij Kandinszkij: Színvázlatok, négyzetek koncentrikus körökkel, 1913

Az, hogy most Kék Lovas témában az Albertina több mint száz (!) saját alkotást prezentál ebben a nagyon is számottevő, centenáriumhoz méltó tárlatban, nem csak a közgyűjtemény saját érdeme. Külön meg kell említeni a Batliner- (és kisebb mértékben a Forberg-) gyűjteményt is, amelyek jelenleg tartós kölcsön folytán találhatók a híres bécsi grafikai gyűjteményben.

A Kék Lovas igazi otthona a müncheni Lenbachhaus, amely Münter 1957-es adományának köszönhetően vált igazán teljes gyűjteménnyé. A bécsi tárlat darabjainak többségét a Lenbach-ház adta a kölcsön. Az épület felújítását két éve kezdték meg, a munkálatok ideje alatt pedig a főművek vándorútra indultak. Ebben az évben japán városokban, korábban New Yorkban és Hágában jártak. A Lehnbachhaus Kék Lovas akvarell, grafika és nyomat-gyűjteményét egy másik, tavaly nyári tárlaton (a müncheni Kunstbauban) lehetett ilyen csoportosításban látni, ez egészült ki az Albertina valóban gazdag anyagával, és ezt helyezték most gondosan tág kontextusba.

Kék Lovas - Paul Klee: Lerombolt település, 1920
Kék Lovas - Paul Klee: Lerombolt település, 1920

Fantasztikusak Marc fametszetei (Albertina), és Kandinszkijnak éppen az első Almanachhoz készített, már említett tervei is komolyabb tanulmányozásra érdemesek. Macke absztrakt színtanulmányai, Marc hangulatos atelier-képe, Kandinszkij koncentrikus körökkel ékes négyzetei, azután Marc Kandinszkijhez és Münterhez küldött szellemes egyedi képeslapjai, a nagyon szerethetően megjelenített, kimondhatatlan színű lovak és tigrisek, békebeli sokfélesége mégis alkot valami egységet, amiből talán csak Alfred Kubin rémálom-látomásai lógnak ki.

Hogy A Kék Lovas csoport felfogása mennyire volt tartós hatással a modern művészet alakulására, sokfelől vizsgálható, de tanulságos, ahogy a Bauhaus indulásával újra visszatalált egymáshoz a háború által szétzilált nemzetközi csoport egy jelentős része, hogy aztán hatásuk egészen Mattis-Teutsch Jánosig terjedjen, aki témáikat több hommage jellegű munkájában is újrafogalmazta.

A kék lovas
Albertina (Bécs)
Nyitva: május 15-ig