István, Vajk

Szelíd álomvilág

2011.06.14. 14:03

Programkereső

Fiatal japán képzőművészek mutatkoznak be az Ernst Múzeumban.

Az Ernst Múzeum termeiben könnyed nyugalom árad szét. Jól esik ide betérni, bóklászni, meg-megállni, és - akár egy képzeletbeli télikertben - menedékre lelni. A Télikert című tárlat tizennégy fiatal japán képzőművész munkáiból válogat. Az előttük járó nemzedék társadalmi problémákkal foglalkozott, kifelw beszélt, harsány volt, felfedett és megmutatott. A kilencvenes években és az ezredfordulón indult művészek azonban halkabban, személyesebben szólnak. Koki Tanaka gyertyalángot vesz videóra, ébredő, térrajzoló fényekből készít lassú sodrású klipet. Taro Izumi patakba hajított, tusrajzokat elmosó köveket filmez vagy filctollal maszatolja össze a tévéképernyőn a bemondók arcvonásait. Aya Takano tollal és akvarellel fest lebegő, óvatos, jólesően lágy, gyengéd mitológiát. Hiroe Saeki képein pedig végtelen buja növényzet kígyózik.

Hiroshi Sugito munkája
Hiroshi Sugito munkája

A japán társadalmat az utóbbi időben ért természeti és társadalmi katasztrófák elől az alkotók mintha gyerekkoruk játékvilágába menekülnének. Hiroshi Sugito naiv gyermekrajzok egyszerű, őszinte formavilágát idézi meg olajfestményein, Ryoko Aoki pedig tussal, ceruzával és vízfestékkel készíti a változó természetről szóló pillanatképeit. Természeti formákkal kísérletezik Keisuke Yamamoto is, aki geometriai alakzatokkal játszatja össze az organikus képződményeket, melyek így furcsa, zavarba ejtő hibridvilágot képeznek, akárcsak Masanori Handa filctollal csempére vitt felhő- vagy szigetformái. A finom és haragos színek légies gondolat-, hangulattérképeket rajzolnak ki. A gyerekkornak immár az elmúlásával szembesít Mahomi Kunikata, aki a csupamosoly anime- és manga táj sötétebb oldalát láttatja. Képein cikázó, élénk színekkel megfestett, levert, vergődő, sebzett figurák emlékeznek az odahagyott gondtalan mesevilágra.

Mahomi Kunikata munkája
Mahomi Kunikata munkája

A vizuális tűzijáték mellett mélyebb gondolatisággal is találkozhatunk a kiállításon. Lyota Yagi munkái a hanggal kísérleteznek művészi módon, például bakelitbarázdákra karcolt melódiákat fagyaszt jégbe. Kis hűtőszekrényében - akárha egy DJ gondosan őrzött szettje lenne - klasszikus lemezek és saját szerzemények várják, hogy tű olvassa felületüket. Ám ahogy olvadnak a jég-korongok, úgy roncsolódik a bennük őrzött dallam. Hanggömbök című munkájában pedig bolhapiacon vásárolt magnószalagokat ragaszt fel egy-egy gömbformára, így a letapogató csak hangfoszlányokat, loopokat, széttöredezett zenét képes olvasni. 

Lyota Yagi munkája
Lyota Yagi munkája

A kiállított alkotások hétköznapi technikával készült, személyes reflexiók a mindennapok világára. A gazdag Télikert gyümölcseit egyenként is ízlelgethetjük akár, a tárlat ereje azonban mégis inkább a ritmusában, sajátos (talán generációs) rezgésszámának varázsában rejlik. Abban az erős hangulatban, amibe jól esik megérkeznünk, amire próbálunk ráérezni és benne maradni, amíg csak lehet. Ha megpihenünk a Télikert fáinak szabálytalan, kíváncsi lombjai között, érezzük a tűz forró lángját, halljuk a víz merengő folyását, átéljük a játék örömét. Utána pedig bízvást pasztellszínűt és szelídet álmodunk. 

A Télikert - Mikropop képzeletvilág a kortárs japán művészetben
Ernst Múzeum
Nyitva augusztus 28-ig