Nándor

„Még véletlenül sem mainstream“

2011.07.30. 07:00

Programkereső

Fábián Áronnal, a Zug Magazin szerkesztőjével, Vass Norbert beszélgetett a titkokat rejtő kis odvakról és a nyomtatott kultúra túléléséről.

- Immár öt éve foglalkozol kis példányszámú, exkluzív művészeti kiadványok szerkesztésével és kiadásával, holott a mi generációnkra sokkal jellemzőbb, hogy blogot vezet. Mit jelent számodra a nyomtatott megjelenés?

- A könyvek, kiadványok szeretete már rég óta megvan bennem, hiszen kiskorom óta roskadozó polcok vettek körül. Szerintem exkluzívabb, személyesebb, ha egy kiadványt a kezedbe vehetsz, ha leülhetsz vele bárhol. Ennél sokkal kevésbé intim egy monitorba bámulni. Bármennyire is a hiperdigitális tér vesz minket körül, számomra még mindig sokat jelent a nyomtatott forma. Igaz ugyan, hogy a nyomtatott alapú kultúra visszább szorulni látszik, de semmiképpen sem szeretném, ha teljesen eltűnne. Szerencsére azt tapasztalom, hogy a limitált példányszámban nyomott kiadványokra, szuper folyóiratokra még mindig van igény és kereslet. Jó érzés, hogy működik a dolog.

Zug borító1
Zug borító1

- Kikhez jutnak el a lapjaid?

- Van egy szűk réteg külföldön akik kíváncsiak az új, izgalmas dolgokra. Művészetkedvelők, zine makerek, magazin készítők. Ők szívesen veszik, cserélik, gyűjtik a hasonló kiadványokat, de nagyon sok érdeklődő van teljesen más körből is.

- Kezdetben egy alkotó munkáiból állt össze egy szám, de a 2010 nyarán debütáló Zug magazinban már több művész alkotásai jelentek meg. Jelent ez valamiféle koncepcióváltást?

- A legelső sokszorosított kiadványom egy zine (kis példányszámú fekete-fehér fénymásolt kiadvány, gyakran sorszámozott) volt Füredi Tamás grafikus- képzőművész fényképeiből. Vagyis egy haverom munkáiból szerkesztettem össze egy fekete-fehér, hatvan példányszámban megjelent, fénymásolóval sokszorosított füzetet. Szerkesztői szempontból a fanzine a legszabadabb műfajok közé tartozik. A magazinkészítés viszont egy magasabb, ofszet vagy más, jobb minőségű nyomdatechnikával készülő műfaj. Magazint összeállítani ugyanis egészen más mint a zine gyártás. A magazin egy információban gazdag, igényes kivitelű, böngészhető kiadvány, ami több ember együttműködése révén jön létre. Továbbá igyekszik színes is lenni, mind nyomdászati mind pedig tartalmi értelemben. Egy folyóiratban vannak hirdetések, támogatók, míg egy zine-ben nincsenek. Én legalábbis ezt igyekszem kihagyni, de találkoztam már szponzorált fénymásolt lappal is. És ne feledjük a magazin címét sem, ami önmagában is üzenet lehet.

- Úgy vélem, a Zug is az. A cím a lap elkészítési, szerkesztési módszerére vonatkozik vagy az olvasókat szeretné felvilágosítani a magazin lelőhelyeit, olvasási helyszíneit illetően?

- A Zug nem vonatkozik a terjesztők által beszórt boltokra, bár erre is gondolhatnánk mivel egy kisebb körről van szó. A nevet Tami barátommal találtuk ki. Egy univerzális címet szerettem volna a magazinnak, így esett végül a választás a zugra. A zug héberül egy emberi párt jelent, magyarul az általad is említett kis odút, németül pedig vonatot, de lehetséges, hogy más nyelven is értelmezhető.

Gerber Pál képe (Innen)
Gerber Pál képe (Innen)

- A Zug minden száma egy hívószóra épül. A bemutatkozó lapszám a gyűjtésre fókuszált. Címlapján szikár, cowboy kalapos figura egy szikláról néz szét az előtte elterülő prérin. Te hol nézel szét, honnan gyűjtöd a témákat, a képeket és írásokat?

- Az első szám volt a diplomamunkám az Iparművészeti Egyetemen. A konzulensemmel (Mélyi József) együtt találtuk ki a gyűjtés tematikáját. Hiszen a magazin - műfajából adódóan - eleve egyfajta gyűjtést jelent. Emellett azt gondoltuk, hogy lehetne készíteni úgy egy magazint, hogy az adott művészt a saját gyűjtésein keresztül mutassuk be, ebből álljon össze egy lapszám. Aztán felkerestem Gerber Pált, akitől már jelent meg pár szuper zine és van egy klassz diagyűjteménye, amit még nem nagyon publikált. Tőle is válogattam tehát, Benjamin Sommerhalder, egy svájci haverom pedig a kedvenc könyvborítóit küldte el nekem, de Révész László László festményein és Nicole Bachmann gyűjtött szövegei mellett Szilágyi Lenke fotói is megtalálhatóak. A második szám témája a szenvedély - mánia, ami nem áll olyan távol a gyűjtéstől. Ezt egy másik barátom,Cernov Mircea, találta ki, akivel gyakran beszélgetek, egyeztetek a magazinnal kapcsolatban. Ebben a számban közreműködött Masano Hirayama, Jocko Weyland, Bányai András, Kerekes Gábor, Thomas Marecki és még sokan mások. Nagyon fontos nekem, hogy együtt dolgozzak, együtt gondolkodjak az alkotókkal. Van a topik, amire ők reagálnak, de sokszor magam gyűjtöm be az anyagokat és szerkesztem egymás mellé őket. A második szám megjelenése után úgy néz ki, hogy félévente tudom összerakni a folyóiratot, ennyi idő szükséges a beérkező munkákhoz. A későbbiekben lehetséges, hogy gyakrabban fog működni a magazin. Már készül a harmadik Zug is, ami a tér témáját járja majd körül.

Zug borító2
Zug borító2

- A Zughoz hasonló, félig földalatti művészeti periodikák szerkesztése és kiadása szerintem - marginalitásának dacára - fontos csatorna lehet a benne megjelenő művészek számára a kiállítóterek és a mainstream fele. Lehet a te tevékenységed egyfajta misszió?

- Természetesen lehet. De azt nem tudom, hogy misszió-e? Azért csinálom, mert szeretem és örömet okoz. Kétségtelen, hogy egy nemzetközi magazin jó megjelenési felület egy művész számára, hiszen sokakhoz eljut. De még véletlenül sem mainstream.

- Ki segít a magazin nemzetközi terjesztésében?

- A berlini Motto Distribution-nel 2008 óta vagyok kapcsolatban. Ez a cég Európában igen nagy teret ural. Jó kapcsolata van számos könyvesbolttal, galériával és további terjesztőkkel is. Sikerült továbbá megállapodnom egy New York-i és egy tokiói terjesztővel, és persze a közvetlen rendelések sem maradnak el. Budapesten egyelőre csak a Mai Manó Ház ‒ Magyar Fotográfusok Háza könyvesboltjában lehet hozzájutni az Innen termékekhez de a magazin első száma megtalálható a Ludwig Múzeumban és a Műcsarnokban is.

-Tervezel újabb magazin indítását?

- Sok projektem van a jövőre nézve, de a legfontosabb, hogy emberekkel dolgozhatok együtt és közösen építhetünk valami fontosat.