Jenő

Elhunyt Gorka Lívia

2011.08.07. 15:07

Programkereső

Elhunyt Gorka Lívia keramikus és szobrászművész.

Gorka Lívia 1925. március 5-én született Nógrádverőcén. Már gyerekkorában megismerkedett a fazekasmesterséggel a családi házban, amely műhelyként is szolgált. 1943-ban érettségizett. Miután 1946-ban nem vették fel az Iparművészeti Főiskolára, fazekas mestervizsgát tett 1948-ban. Sokat dolgozott, nehéz fizikai munkát végzett. Közben rengeteget olvasott, édesapja segítségével képezte magát, autodidaktaként. 1954-ben, majd 1955-ben vett részt először kollekív kiállításon, az Ernst Múzeumban Budapesten. Jóformán minden pályázaton, bemutatón, kis kiállításon jelentkezett munkáival. Elszakadva Verőcétől, 1960-ban már Budapesten dolgozott önálló műhelyben. 1962-ben Prágában a Nemzetközi Keramikai Biennálén aranyérmet kapott. Ezt követően rendszeresen állított ki külföldön, Prágától kezdve Genfen, Londonon át egészen San Franciscóig. Munkásságát 1964-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, 1975-ben kapta meg az érdemes művész címet. Három nagyobb lélegzetű munkához pályázat útján jutott: a Gödöllői Agráregyetem falát egy 20 négyzetméteres zodiákus munkája ékesíti, a másodikat a washingtoni magyar követségre készítette, a harmadik egy hatalmas kerámiafal, amely a tatabányai kórházban látható Felnagyított sejt címmel.

Gorka Lívia
Gorka Lívia

Mint Szabó Lilla művészettörténész, Gorka életművének ismerője elmondta, „Gorka Lívia óriási tehetség volt, aki édesapjával, Gorka Gézával együtt a 20. századi magyar kerámiaművészet legjelentősebb képviselője volt, akinek letisztult formáiban óriási drámaiság rejlik." Míg édesapja a népi fazekasságból indult és iparművész lett, ő keramikusként kezdte, és szobrászművésszé vált. Gorka Lívia egyetlen tanára az édesapja volt, s kezdetben az ő nyomdokain haladt.

Gorka Líviai kerámiái
Gorka Líviai kerámiái

Alkotómódszeréről szólva a művészettörténész elmondta: jellemzően nem korongolt, hanem gyúrta, formálta az agyagot. Művei rendkívül népszerűek a nagyközönség körében, a hatvanas-hetvenes években szinte nem akadt olyan család, ahol ne lett volna általa készített dísztárgy: edény, váza, tál. Művei fogalommá váltak, ugyanakkor „nem vállalta az ipari sokszorosítást, és nem ment bele a rutinszerű önismétlésbe". Alkotásai a világ sok tájára eljutottak, főként Amerikában és Nyugat-Európában ma is rendkívül keresettek. Művészeti fejlődésében az egyik legjelentősebb állomás az 1959-es finnországi nemzetközi kerámia-kiállítás volt, ekkor ismerkedett meg a magas hőfokú égetés technikájában rejlő lehetőségekkel is. Ezt követően tűntek fel samottos agyag, kő-agyag kísérletei, így születtek a hosszú fémlábakon álló, vagy éppen gubbasztó madarai, különös halai, archaikus hangulatú kőedényei.

Csopaki tartózkodásai alatt kezdett bele Az elhagyott falu sorozatába, az asszonyfigurákat ábrázoló, nagyon letisztult formájú alakok mintázásába. Figurái nagyon különböznek például Kovács Margit alakjaitól; soha nem volt szentimentálisan lírai, letisztult formáiban óriási drámaiság rejlik. Pályája során mérföldkövet jelentett az 1965-ös keszthelyi kiállítása, Borsos Miklós szobrászművész már ekkor felfigyelt a keramikusban rejtőző szobrászra. Új kiállítással 1987-ben jelentkezett utoljára a Vigadó Galériában.

Gorka Lívia: Madár
Gorka Lívia: Madár

Ekkor állította ki szárnyaló fehér madarait, a hullámokat, a szárnyalást kifejező gyönyörű ívformákat, amely a benne mindig élő erős szabadságvágyat fejezték ki. Életműve ezzel le is zárult. Annak, hogy ezt követően nem dolgozott tovább, az volt az egyik oka, hogy a közönség és a szakma nem követelte ki tőle, s nem is inspirálta új művek megalkotására ‒ magyarázta Szabó Lilla. Hozzátette, ugyanakkor mintha valóban befejeződött volna az életmű. Maga Gorka Lívia egy helyütt erről így nyilatkozott: „El tudtam mondani azt, amit akartam."

Élete végéig kereste az újat, és minden érdekelte, a csillagászat, a földtan, a vallások, az irodalom, a filozófia. Rendkívül szuggesztív, összetett személyiség volt, aki határozottan és precízen tudott szakmai véleményt mondani, mint ahogy általában is precízek és élesek voltak a mondatai és a gondolatai is. Utolsó nagy alkotói megjelenése a 2010-ben, 85. születésnapja alkalmából a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban rendezett életmű-kiállítás volt. „Sokak számára ekkor derült ki, hogy Gorka Lívia nem csupán a gyönyörű kaspók, virágtartók, tálak, hanem a Föld, az Androméda, a Sejt vagy az életművet bezáró madarak alkotója. A kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg a Szabó Lilla által írt monográfia is. Gorka Lívia alkotásaiból augusztus 19-én nyílik tárlat a helsinki Magyar Kulturális Intézetben.