Olivér

Yona Friedman és a nemépítészet

2011.11.08. 18:02

Programkereső

Lebegő önfenntartó városok, vertikális terjeszkedés megalopoliszok helyett, esővizet gyűjtő városi tusolók, a környezetüket nem kihasználó települések, közösségi tervezés, több szabadidő, a kultúra virágzása - egy szép új világ. Hogyan létezik az, hogy Hollywood még nem kapott rá?

Az építész Yona Friedman 1923-ban született Budapesten. Nem éppen jó időzítés. Amikor a világ megint a feje tetejére állt, minden széthullott és házakat sem volt miből felhúzni, elkezdett gondolkodni egy szebb és újabb világ építészeti megvalósításain: ezeket a víziókat és terveket mutatja be a Lumú többek között egy tíz tonnás és tizenkét méter magas építménnyel, több helyspecifikus installációval, óriási kézzel készített falrajzokkal, digitális nyomatokkal és makettekkel. Egy olyan retrospektív kiállításról van szó, amire minimum minden Pestre látogató külföldi barátunkat illik elráncigálni - aki pedig itt él és bármilyen szinten érdeklődik az építészet iránt vagy kapó az utópiákra, januárig célozza be a múzeumot.

A Ludwig folytatja az ívet, ahol Magyarországon kezdődő, de igazán csak külföldön kiteljesedő életműveket mutat be. Többek között Martin Munkácsi, Robert Capa vagy Moholy-Nagy után most Yona Friedmanon a sor egy, a Trafóval és a KÉK-kel két éve indult közös projekt eddigi legnagyobb állomásaként. A régebbi kezdeményezés mellett a most létrejött kiállításon is fontos szerepe volt az együttműködésnek: a francia EXYZT építészcsoport tagjaival (a kiállítási installációt Yona Friedmannal együttműködve Philippe Rizzotti tervezte, a kiállítás designjáért Gonzague Lacombe felelt) és több mint negyven önkéntes segítségével három hét alatt épült föl végül a kiállítótér.

A sajtótájékoztatón Bencsik Barnabás igazgató, Erőss Nikolett és Somogyi Hajnalka kurátorok Friedman szabad gondolkodásmódjáról beszéltek - ő az úgynevezett mobil építészettel a felhasználót, az egyszeri embert helyezi középpontba. Az autoriter építész figurája és a modernista kánon helyett az emberek kezébe akarta adni az irányítást, ahol mindenki speciális tudás nélkül, aktívan alakíthatja saját otthonát. Friedman egy UNESCO-program részeként kis képregényeket is terjesztett Afrikában, Dél-Amerikában és Indiában, amin egyszerű és érhető ötleteket, instrukciókat javasolt a rászoruló embereknek környezetük kiépítéséhez. Az építész saját elmondása szerint nem tekint magára művészként, alkotásival gondolatait közvetíti: szerinte oktatással és emancipációval kell segíteni.


Philippe Rizzottival és Gonzague Lacombe-bal készült interjú

A kurátorok egy komoly problémával szembesültek a kiállítás kitalálásakor: hogyan lehet egy olyan építész életművét bemutatni, akinek valójában nem húzták fel az épületeit? Hogyan lehet átélhetővé tenni egy teret, amibe valójában nem léphetünk be? A felépítéskor így a friedmani életmű kronologikus bemutatásával ellentétben a legfontosabb kulcsfogalmakat emelték ki a tizenkét (plusz egy) terem összeállításakor: egyszemélyes univerzum, hálózatok és mobilitás, la ville spatiale - mobil építészet, Huangpu Folyó Központ (Sanghaj), esettanulmányok, komplikált rend, eredeti művek, kilátások, műhely: próba szerencse, afrikai mesék, hajlék, jobb élet városokban és karikák lánca. Ez már csak így felsorolva is jól hangzik.

Hétvégén 7 milliárdan lettünk. Barlangokból kunyhókba, kunyhókból házakba és házakból palotákba költözött az ember - na, persze nem az összes. Yona Friedman a kiállítás mellé küldött szövegében arról beszél, hogy a Földet túlépítettük, még sincs mindenki számára megfelelő hajlék. Szentpéterváron hatalmas terek közepén állnak hatalmas épületek, Tokióban tatamiszőnyegekben számolják az életteret - és nem jutnak sokáig. Lehet hogy valóban moziba való egy lebegő, önfenntartó város, de a fenntarthatóságról, a zöld alapelvekről és nem utolsó sorban az egymás segítéséről szóló gondolatokra akár oda is figyelhetnénk.

Yona Friedman. Architecture without building. A nemépítés gyakorlata
Ludwig Múzeum - 2011. október 29 - 2012. február 5.
Nyitva tartás: keddtől vasárnapig 10:00-20:00
Kurátorok Erőss Nikolett és Somogyi Hajnalka
Kiállítás építészet: Philippe Rizzotti Architects
Kiállítás design, grafikai arculat: Gonzague Lacombe
Workshop: EXYZT + Önkéntesek
Konzulens: Szemerey Samu

Galéria: