Kelemen, Klementina

Magyar természetfotós nyert

2011.11.22. 12:04

Programkereső

Dr. Szentpéteri L. József (Joe Petersburger) a Wildlife Federation versenyének történetében az első magyarként vitte el a fődíjat egy gyurgyalagot ábrázoló fotóval, aminek elkészítése összesen három napba tellett.

Itthon az Év Természetfotósa Haarberg Orsolya lett, ő egy izlandi kráterről készült képpel lett első (az Év Természetfotósa 2011 díj nyerteseinek galériáját itt lehet megnézni). A legnagyobb amerikai természetvédelmi szervezet, a National Wildlife Federation (NWF) most 41. alkalommal rendezte meg nemzetközi természetfotós versenyét, ahol Dr. Szentpéteri L. József képét 27.000 nevezett felvétel közül választották ki. A győztes természetfotó Magyarországon készült - egy gyurgyalagot ábrázol, amint fecskefarkú lepkét visz fészekodújához. A több mint négymillió tagot számláló legjelentősebb amerikai természetvédelmi szervezet, az NWF számos, a környezet megóvását szolgáló tevékenysége mellett közreműködik a veszélyeztetett fajok védelmében, küzd a klímaváltozás ellen és célja, hogy inspirálja az amerikaiakat a vadvilág megóvására a következő generációk számára. Ezért 1962 óta évente hatszor jelenteti meg a National Wildlife kiadványt, amely a legfontosabb aktualitásokon túl a világ legjobb természetfotós munkáinak is helyet ad. A National Wildlife fotópályázata kezdetben az amatőröknek adott lehetőséget a bemutatkozásra, de öt éve a profik számára is nyitott, és ma már a fotósok fiatal, amatőr vagy profi szinten, összesen hét kategóriában indulhatnak.

Wildlife Federation díj - fotó: Dr. Szentpéteri L. József
Wildlife Federation díj - fotó: Dr. Szentpéteri L. József

Szentpéterit számos alkalommal díjazták már eddig is a legkülönbözőbb sajtó- és természetfotó versenyeken, de a jelenlegi díjat tartja eddigi legnagyobb elismerésének. Vonzódása a természethez már gyerekkorában kezdődött és végigkísérte életpályáján. A biológus kutatóként végzett fotós a Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszékén doktorált. Az első, teljes életciklust bemutató sorozata a tiszavirágokról készült. A képriport felkeltette a National Geographic Magazin érdeklődését is, így Szentpéteri lett az első magyar, aki publikált a kiadványban. Azóta még két nagy cikke jelent meg a lapban. Fotoriporterként elsősorban veszélyeztetett fajokra és élőhelyekre koncentrál, különösen Kelet-Európában. A későbbiekben olyan nemzetközi sajtó- és természetfotó versenyen díjazták már, mint a Focus on Your World; a World Press Photo; a Wildlife Photographer of the Year; a Nature's Best; a Pictures of the Year International. Legjelentősebb eredménye a mai napig a World Press Photo 2010 első helyezése "Természet - Egyedi" kategóriában volt, azonban a National Wildlife Federation elismerése minden eddiginél jelentősebb sikernek számít a fotóriporter életében.

"Szinte hihetetlen, hogy a több ezer jelentkezőből az én képem aratta a legnagyobb sikert" - fogalmazott Szentpéteri, majd hozzátette: "Ez nemcsak szakmai elismerést jelent számomra, de mint biológus, én is fontosnak tartom azokat a célokat, amelyeket a szervezet képvisel. Külön örömmel tölt el, hogy ezzel az elismeréssel ismét egy hazánkban készült fotóval tudom felhívni a nemzetközi figyelmet egy nálunk veszélyeztetett fajra."

Dr. Szentpéteri L. József - fotó: Szentpéteri Tamás
Dr. Szentpéteri L. József - fotó: Szentpéteri Tamás

Szentpéteri elhivatottságát mutatja, hogy a mai napig is tart előadásokat természetfotózás és természetvédelem témakörben, illetve saját természetvédelmi alapítványt hozott létre 1999-ben, amelyet azóta is vezet. A természetfotózáshoz hozzátartozik, hogy akár több évbe is beletelhet, mire a hőn áhított kép elkészül.

"A gyurgyalagok teljes életciklusát bemutató anyagon évekig dolgoztam, de a díjazott kép elkészítése önmagában három napot vett igénybe. A leshelyet hajnalonként foglaltam el, s csak este távozhattam, hogy ne zavarjam a madarakat a fiókák nevelésében. A rejtek nagyon szűk volt, és 40-50 °C fokra melegedett fel. Megfelelő fényviszonyok csak naponta néhány órán keresztül adódtak, hogy ezt a különleges hatású képet elkészíthessem. A madarak minden nap hoztak néhány fecskefarkú lepkét is. Éreztem, hogy ebből igazán drámai kép születhet, hiszen sokkal nagyobb és látványosabb zsákmány, mint az általában megszokott méhek, poszméhek. Három nap folyamatos, ám sikertelen próbálkozás után a leshelyemben hátradőlve láttam, amint a tojó érkezik a nekem is kívánatos zsákmánnyal. Mivel akkor már minden önbizalmamat elveszítettem, előre sem dőlve, hitetlenül sütöttem el a gépet, amint a madár szárnyra kapott. Ekkor készült a kép, melyhez hasonlót azóta sem tudtam készíteni."