Katalin

Bizarr-barokk, ruha-retró

2012.02.17. 07:00

Programkereső

Christiane Peschek fényképein intimitás és személytelenség, szépség és rothadás felelget egymásnak. Kompozícióit jól szervezett "fejetlenség" jellemzi. Beszámolónkban érzetek, érzékek és szövetek nyomába eredünk.

A Várfok Galéria Projekt Room névre keresztelt régi-új kiállítóterme a fiatal osztrák fotográfus, Christiane Peschek Szakasz című tárlatával nyitotta meg kapuit. A művésznő két fotó- és egy diasorozatát bemutató kiállítás barokkos-bizarr kompozícióktól és retró-ruházatoktól színes.

Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)
Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)

Copfba font tejfelszőke tincsek, lenge hálóruha, a sötét háttérből szinte szellemszerűen felsejlő, arctalan, de nagyon is jelenlévő test. Előtte sárgásbarna abroszra terített íz-, illat- és színkavalkád. Lila és ciklámen szirmok, félbevágott füge, kókadozó kamilla, epernyi hegyikristály, duzzadó szőlőszemek, egy fésűskagyló-tányéron csirkeszívek és még pár szem eper. Citrom, sárgadinnye és csipkebogyó, a modell alkarjáról összenyomott tojás fehérje csorog - tán egy megkezdett magos cipó tetejére. Dinamikus mozdulatlanság, szigorúan szerkesztett szín- és térkompozíció, allegorikus jelentéstartalom. Christiane Peschek Naplók című, Polaroidnyi méretű képekből álló sorozata szinte leírhatatlan részletgazdagsággal ragadja meg a romlatlanság és elmúlás közti keskeny mezsgyét. A fiatal salzburgi művésznő fotóin metaforikus viszonyba kerülnek egymással a finom szálú öltözetbe bújtatott buja testek és a fonnyadásnak indult gyümölcscsendéletek.

Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)
Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)

A sorozat elsősorban a múló földi élet hiábavalóságát ábrázoló, a barokk korra jellemző vanitas-képeket idézi. Darabjai - négyszáz éves előképeikhez hasonlóan - egyszerre jelenítenek meg csábító érzékiséget és moralizáló, mély tartalmakat, ám - a modell szerepeltetésével, illetve a fotó médiuma által - mindezeket újra is gondolják. Hogy minden elem jól látszódjék, hogy minél kevesebb tárgy kerüljön takarásba, Peschek nézőpontját is a barokk hagyományból kölcsönzi: terített asztallapjaira magasabb pozícióból látunk rá. A szépség roppant rövid életű, volt-nincs, elillan - üzenik a fotók, melyeken a kitárulkozó-elrejtőző modell nemcsak hasonlítottja a romlásnak, hanem gyakran előidézője is. Egyikük alkarján pár összenyomott cseresznye leve vérpatakként csorog le, egy másik fotón két fiatal kar egy húsos-inas csontdarabon marakodik. Olyan is előfordul, hogy az enyészet a környezetből, a külvilág felől érkezik. Az egyik legmarkánsabb - Buñuel filmjeire és Magritte kompozícióira is emlékeztető - fényképen egy ódon telefonkagylóból másznak elő férgek, és ugyanezek a csontkukacszerű lények tekergőznek az asztalra tett ékszeresdoboz körül is. A modell arcát ezúttal sem látni, az elmúlás pezsgő vitalitásának Peschek által komponált képei - bár a művésznő elmondása szerint egytől egyig személyes élményből indulnak ki - éppen a tekintet, az arckifejezés hiánya miatt emelkednek általános érvényre.

Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)
Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)

A Nem leszek olyan, mint az anyám-sorozat szereplőinek is képkereten kívülre kerül az arca. A nagyméretű nyomatok a testtartásra, az öltözékre figyelnek inkább. Peschek barátnőit, ismerőseit édesanyjuk fiatalkori ruháiban fotózta, a nevek, illetve a viseletek pedig arra engednek következtetni, hogy különböző nációk, más és más kultúrák lányai álltak neki modellt. Nyakszirtig zárt, hűvös, északi egyberuha, merészebb vonalú kiskosztüm és spanyolos szoknya egyaránt feltűnik a képeken. A félszeg tartás és a szokatlan képkivásás miatt a csillogó és személytelen divatfotók helyett a sorozat darabjai egy-egy családi albumból kicsent intim, bájosan idétlen fényképre hasonlítanak inkább. Paradox módon a szereplők a bensőséges hangulat ellenére mégis szinte megfoszttatnak személyiségüktől, s fejnélküli, kifejezéstelen mintákká, szerepekké alakulnak át.

Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)
Christiane Peschek: Szakasz (Várfok Galéria)

A Fejezetek-széria Izlandon készült diáit vizsgálva, a sziklás-kopár táj gondtalan csodálásában rendre megakaszt minket a képbe lógatott lepedő, függöny. A képszéli szövettel afféle fordított trompe-l'oeil-hatást ér el az alkotó. Ahelyett, hogy megvezetné szemünket, hogy a valóság illúzióját kínálná, inkább a kompozíció konstruáltságára, a képkivágás behatárolt voltára vezet rá.

Peschek képei klasszikus formákkal kísérletezve keresik a fényképészet új útjait. Szerves kapcsolatot tartanak közelebbi és régmúlt korok festészeti tradícióival, és rendre a fotográfia nyelvére fordítják azok kérdésfeltevéseit. A Projekt Roomban látható minitárlaton egy sok irányba érzékeny, ígéretes fiatal alkotó mutatkozik be.