Jenő

Marina, a szupersztár

2012.03.02. 07:00

Programkereső

A Műcsarnok alagsorában berendezett régi-új kiállítótér, a Mélycsarnok indító nagy dobása Marina Abramović. A New Yorkban élő szerb származású performansz-művész tiszteletére szép tömeg gyűlt össze a február 23-án tartott megnyitón - aki valaha látta vagy csak részletesebben hallott Abramović önsanyargató szerepléseiről, valószínűleg egy jó darabig nem felejti el az élményt.

Abramović magát a performansz nagymamájának nevezi - ez így elég zavaros, főleg ha már volt szerencsénk ilyen típusú művészetet befogadni. Nem éppen a nagyi fogalmához köthető kedvességről vagy kakaó kavargatásról van szó. Mindemellett értjük persze az elnevezés okát: a 65 éves Abramović a hetvenes évektől kezdve dolgozik azon, hogy a performansz elfogadott művészeti forma legyen, hatása megkerülhetetlen ezen a téren. A Mélycsarnok első hivatalos tárlata tehát (Seres Szilva Laza optimizmusa után egyébként a második) egy élő legenda és egy mostanában hypeolt híresség projektjét mutatja be.

Kóla, puska, gyerek
Az üresség nyolc leckéje happy enddel (8 Lessons on Emptiness with a Happy End) című ötcsatornás videóinstalláció látványa és témája egyszerre idézi a lövöldözős számítógépes játékokat és az emberek fejébe a különböző médiumokon keresztül beleégett háborús tartalmakat, erősen sztereotip jeleneteket. Látunk kivégzést, tárgyalást, menetelést és persze halottakat nagy halomban. Mindeközben - és ez lenne itt a csavar - a szereplők egyenruhába bújtatott, a műanyagfegyvereket komolyan tartó vagy éppen önfeledten játszó kisgyerekek. Amíg néhány képernyőn ez a látvány, addig a többin a spiritualitást jelképezni kívánó természeti jelenetek, vízesés, sziget és Lélekfa jelenik meg. Akciót ne várjunk semmiképp - a mozgóképek sokszor tulajdonképpen inkább állnak vagy nagyon lassan, szinte észrevehetetlenül mozognak. Boros Lili kurátor a megnyitón békesség és erőszak kettőségéről és a háború rituális újrajátszásról beszélt. Az egész tiszta Legyek Ura.

A Mélycsarnok tereiben a vízszintesen és függőlegesen fekvő képernyők összjátéka mellett a művész rajzait és a projekt mellé készült nagyméretű fotókat lehet még látni. Abramović ezeken többször szerepel együtt a gyerekekkel, részvétre szólít fel - a sorozatnak A család címet adta. A kiállítást még a forgatás helyszínéül szolgáló faház makettje egészíti ki Ramon Coleho, Abramović egy régi munkatársának egyórás werkfilmje mellett. Az üresség nyolc leckéje happy enddel nem egy előre eltervezett akció volt: Abramović azért ment Laoszba, hogy a buddhizmust tanulmányozza, de folyton játékfegyvereket árusító standokba botlott.

Marina, Marina, Marina
Ha volt olyan, aki úgy jött el a megnyitóra, hogy nem volt igazán képben a kiállító művésszel kapcsolatban, hamar rájöhetett, kiről, miről is van szó. Szombathy Bálint például egy alkalmi performansz keretében rózsákat szaggatott egy ötágú csillagot formázva, aminek a közepére egy hosszú hajú műanyag babát helyezett el - így utalt Abramović egy régebbi akciójára, ahol a művész egy lángoló csillag közepébe feküdt bele. Mindeközben a Gipsy Kings Marina, Marina, Marina című klasszikusa szólt - mindezt így képzeljük el! Később a Műcsarnok igazgatója, Gulyás Gábor a Mélycsarnok terveiről beszélt - olyan alkotókat szeretnének bemutatni, akik máshonnan néznek a világra, mint ahogyan az szokás (cikkünk végén olvashatják a 2012-re tervezett programot). Drozdik Orsolya képzőművész hosszan beszélt Abramović munkásságáról, ami leginkább önkegyetlen, az ember fizikai és mentális tűrőképességének határait kutató akciói miatt híresült el. Az 1974-es Ritmus 0-ban majdnem le is lőtték: 72 tárgyat helyezett ki maga elé, a nézők pedig bármit megtehettek vele ezek segítségével - történetesen egy pisztoly és egy golyó is az asztalon hevert. Abramovićot végül egy néző mentette meg azzal, hogy kicsavarta a fegyvert egy túlzottan lelkes műkedvelő kezéből.

Marina jelen és a jövő
Az Abramović körüli már emlegetett hype oka a 2010-ben a New Yorki-i MOMA-ban bemutatott, félmillió látogatót vonzó retrospektív kiállítás, amin élete leghosszabb performanszát adta elő. Összesen több mint hétszáz órán keresztül ült egy asztalnál mozdulatlanul és szótlanul, hogy fogadjon bárkit, aki leülne vele szemben a látogatók közül (végül 1565-en tettek így, köztük ott volt Björk és Tilda Swinton is). A MOMA a performansz művészet szempontjából mérföldkőnek számító showja adta az alapját a MARINA című dokumentumfilmnek is, ami a nemrég véget ért idei Berlinálén saját kategóriájában elnyerte a közönségdíjat is.

Most éppen azon dolgozik, hogy New York City mellett Hudsonben egy teljesen új típusú intézményt hozzon létre. Itt a performanszművészet megőrzésének központjában kifejezetten hosszú, minimum hat órás műveket mutatnának majd be. Felmerül persze a kérdés, hogy ki lesz képes befogadóként élvezni ezeket a maratoni darabokat. Gond viszont egy szál se: a nézőknek direkt erre az élményre kialakított, kerekekkel, étkezőasztallal és lámpával ellátott székeket terveznek. Ha valaki netán elaludna a hosszú órákon keresztül zajló performanszok alatt, a szolgálatkész dolgozók átgurítják egy direkt erre kialakított alvó-térbe, ahol kedvére elmélyülhet a műélvezetben. Abramović amúgy kifejezetten fontosnak tartja a közönség kiképzését: szerinte meg kell tanulni nézni a performanszot. Ha valaki nekiáll az Abramović-módszer elsajátításának, akkor olyan feladatokra készüljön, mint másfél kiló rizs és napraforgómag szétválogatása és megszámlálása. Ha valami, ilyesmi egészen biztosan fejleszti a koncentrációt - vagy a szimpla idegösszeroppanás elsajátításának képességét.

Társművészetek
A kiállítás mellé társművészeti programsorozat is jár. Boros Lili tárlatvezetésére március 3-án délután lehet elmenni, a Schopp Ildikó szociálpedagógus közreműködésével tartott, felsős iskolai osztályoknak ajánlott múzeumpedagógiai foglalkozásokra pedig szabadon lehet időpontot egyeztetni (vizuális tanártréning is lesz). Két irodalmi est is kapcsolódik a projekthez: az elsőn a vajdasági prózaíró, Balázs Attila, a másodikon a Halotti Pompa és az Egy gyilkosság mellékszálai szerzője, a költőként és drámaírókat is nagy hatású Borbély Szilárd olvas fel új munkáiból. Bevezetésként Vázsonyi János szaxofonozik és Lantos Zoltán hegedül. Rendhagyó módon felnőtteknek szóló pszichodráma előadást is hirdet a Műcsarnok. Ezeket két vasárnap (március 25-én és április 15-én) tartja Erdélyi Ildikó pszichoterapeuta és Hevesi Judit pszichológus az erőszak, a félelem és a részvét témájához kapcsolódva. A foglakozásokon kizárólag előzetes jelentkezés után lehet részt venni. A kiállításhoz kapcsolódó filmsorozatban megjelenik a Tito utáni időszak első belgrádi kamasznemzedéke Srdjan Dragojevic radikális, kultikus alkotásában (Sebek), az erőszak erotikáját és borzalmát Sam Peckinpah egyik nagy felháborodást kiváltó mozija mutatja meg (Szalmakutyák), a kilátástalanság és bűn világával Szabó Ildikó megrázó filmje (Gyermekgyilkosságok) foglalkozik. Ezek ellenpontjaként Kim Ki-duk a keleti kultúrák jelképrendszerével árnyalja a bennünk élő fojtó vágy és beletörődés küzdelmét.

Mélycsarnok 2012
A tavaly év végén kialakított új kiállítóhelyen idén összesen hat tárlatot rendeznek, még négy megnyitó van hátra - a közös jellemző a szokványostól eltérő művészeti perspektíva és az, hogy a művészek általában határterületekről érkeztek. Nyáron például a tavalyi velencei képzőművészeti biennále nagydíjas alkotása, novemberben pedig Banksy művei is eljönnek Budapestre.

2012. február 23 - 2012. április 22.
Az üresség nyolc leckéje happy enddel
Marina ABRAMOVIC

2012. május 10. - június 17.
Láthatatlan rajzok
MAGYARÓSI Éva
(Kurátor: Iványi Brigitta)
A fiatal képzőművész kiállításán látható új művek közös nevezője az alko­tás tűnékenységének tapasztalata. A plexibe gravírozott rajzok mindössze egy-egy pillanatra villannak fel a tér homályában - egymás után, egy ki­csit mindig másként. Izgalmas történetek rajzolódhatnak így ki, melyeket a néző pozíciója és a látogatás időpontja, időtartama is befolyásol.

2012. június 28. - augusztus 26.
Óra (The Clock)
Christian MARCLAY
(Kurátor: Boros Lili)
A tavalyi velencei képzőművészeti biennále nagydíjas alkotása mintegy ezer filmből összevágott montázs, melyekben rendre órák bukkannak fel, s az időről diskurálnak a szereplők. A műbeli idő megegyezik a "valós" idővel, az esztétikailag megformált idő ilyen módon eggyé válik a néző életének idejével. A Műcsarnok két alkalommal lehetőséget kínál arra, hogy akár egy teljes napot is eltölthessenek a látogatók a film nézésével.

2012. szeptember 13. - november 11.
Elmozdulások
FISCHLI / WEISS
(Kurátor: Angel Judit)
Peter Fischli és David Weiss, az 1979 óta együttműködő, világhírű svájci művészpáros tevékenysége a mindennapok poétikájából táplálkozik. Bu­dapesti kiállításuk munkásságuk egyik korai szakaszát idézi fel olyan, im­már klasszikus műveken keresztül, mint A dolgok menete (1985-87) című film, a Virslisorozat (1979) és az Egyensúly (1984-85) fotóalkotásai.

2012. november 22. - 2013. január 20.
Kijárat az ajándékbolton át
BANKSY
(Kurátor: Készman József)
A feltehetően 1973-ban született, rejtőzködő, ám művei révén világhírű képzőművész és politikai aktivista szatirikus utcai művészete a fekete hu­mort keveri a graffitivel jellegzetes stencilezett technikája révén. A tárlat központi alkotása egy 2010-ben készült mű, "a világ első street art ka­tasztrófafilmje", amelyben Banksy elváltoztatott hangon, arctalanul beszél saját művészetéről.

Az Üresség nyolc leckéje... című kiállítás meghosszíbbtott nyitvatartás mellett május 1-ig nyitva tart.