Olivér

Oltai Kata: "Nem kellett szkanderezni"

2012.03.30. 07:06

Programkereső

A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója általában csoportosan mutatja be tagjainak munkáit - többek között ezen változtat az Átlátás. A sorozat kilenc fotós, hat galéria és hat kurátor közös munkájának az eredménye. Oltai Kata a projekt egyik kitalálója, a Ludwig Múzeum éppen távozó kurátora - és tele van ötletekkel.

- Az Átlátás többek között egy fiatal fotósokat támogató kiállítás-sorozat - hogyan segít pontosan a projekt?

- Először is egy kicsit finomítanék. Nagyon fontos, hogy az FFS égisze alatt csináltuk meg és a fotóról szól - ami számomra most igazán izgalmas, az a fotós közegben nagyon szembetűnő és sok a tehetséges ember. De ez egy kétpilléres ügy volt, nyilván a saját szakmám felé is hajlik a kezem. A fiatal kurátorok is keresik az érvényesülési formákat, nem tudják, hogy akkor most merre, hogyan. A lényeg az volt, hogy egy olyan - hangsúlyozottan hosszabb periódusú - projektet csináljunk, ami egy mechanizmust követ végig. Lemodellezi, hogy hogyan működnek az intézmények, hogy miről is szól egy nagy kiállítás.

Oltai Kata
Oltai Kata

- Közhely, hogy ma többen fotózunk, mint eddig bármikor. Szerinted mi az, amivel egy kezdő fotós kitűnhet a tömegből?

- Az, hogy mindenkinek lehet technikája ahhoz, hogy fotózzon, így van - és én ezt egy tök jó dolognak tartom. De kell a tudatosság, ami most főleg szelekciót, sűrítést és lényeglátást jelent. A legnehezebb dolog ez lett per pillanat, nem csak a fotóban - most aztán rengeteg választási lehetősége van mindenkinek. Az a kihívás, az igényel gyakorlottságot vagy éppen tehetséget, és attól lesz valami izgalmas, hogy ki hogyan képes ebből a rengeteg képből kiválasztani azt a nyolcat, ami ugyanazt mondja el, mint az összes többi együtt. És nem véletlen, hogy az egyik képnek van egyfajta aurája, hatása, a másik meg lapos, holott mondjuk ugyanolyan felszereléssel készítették. Nem tudod megmondani, mitől, de az egyik kép működik, a másik nem.

- Hat kiállításból ötöt már megnyitottatok (március 29-én nyílt meg az utolsó a kArton Galériában - a szerk.). Mik a tapasztalatok, elérte a célját eddig az Átlátás?

- Amikor kiírtuk a projektet tavaly januárban és megkerestük a galériákat, mind elsőre igent mondtak. Ez egy eszméletlenül jó dolog szerintem. Kereskedelmi galéria, nonprofit galéria is látott ebben fantáziát - rögtön. Nem kellett szkanderezni, győzködni senkit, hogy ez egy értelmes projekt és van huzata annak, hogy teljesen fiatal, adott esetben kiállítási szituációban gyakorlatlanabb emberekkel dolgozzanak. Aztán azt tapasztaltam megnyitóról megnyitóra, hogy sok ismert szakmabeli is eljön és tele van a kiállítóhely, még az utcán is állnak. Elkezdték figyelni a sorozatot és rendszeresen járnak, ez remek dolog, a legjobb visszajelzés.

Átlátás projekt - Gáldi Vinkó Andrea és Szombat Éva: r.í.c  chicks (Liget Galéria)
Átlátás projekt - Gáldi Vinkó Andrea és Szombat Éva: r.í.c chicks (Liget Galéria)

- A kiállító helyekkel együtt a választottátok ki a kurátorokat pályázat útján - majd az alkotók is hasonlóan kerültek be. Hogyan zajlott ez a több lépcsős válogatás?

- Mi az egyes galériákkal és kurátorokkal a fotósok bemutatkozása alapján döntöttünk arról, hogy kivel szeretnénk együtt dolgozni - prezentáltak vagy portfóliót küldtek a projektjük mellé. Az fontos volt, hogy legyen egy olyan gondolatmag, amit aztán közösen kibonthatnak és adaptálhatnak a helyekkel együtt, hogy már a portfólió leadásának fázisában a fiatal kurátor és a kiállítóhely képviselője valamiért fantáziát lásson valakiben, közösen. Ilyen módon az, hogy éppen ez a hat projekt került egymás mellé, mondhatni random alakult ki. Azt gondolom, hogy egy nagyon jó anyag jött létre, ami összességében is izgalmas.

- A New York Times még nyáron foglalkozott a magyar művészet láthatatlanságával külföldön és több szó esik arról, hogy kevés itthoni intézmény kapcsolódik be a nemzetközi vérkeringésbe - neked mi a véleményed?

- Sajnos ugyanígy látom. Van régiós lemaradás is és kulturális, nyelvi elszigetelődés is. Egy szláv közegben vagyunk, hozzánk nehéz ilyen szempontból eljutni, vagy egy másik, külső perspektívából itthon létező finomságokat meglátni - ez egy óriási probléma. Mindezt nehezíti egy általános nemzeti attitűd is, a belső széthúzás - azt látom, hogy nagyon kevés összefogáson alapuló kezdeményezés marad később is életben. Vannak jó törekvések, de előbb-utóbb széthúzás lesz a vége. Ugyanakkor egyfajta vérfrissítéssel foglalkozik mások mellett például az ACAX projektiroda a Ludwig Múzeum keretei között, a Tranzit, vagy egy sor galéria is. A hatás érzékelhető lesz, de csak hosszú, vagy középhosszú távon.

Átlátás projekt - Kerekes Emőke, Kádár Levente:  Egy város láthatatlan metszete (Demo Galéria)
Átlátás projekt - Kerekes Emőke, Kádár Levente: Egy város láthatatlan metszete (Demo Galéria)

- Az Átlátás bevezetőjében is írjátok Nánási Lászlóval (az FFS korábbi titkára - a szerk.), hogy "a hazai kortárs vizuális kultúra egyik nehézsége a kommunikáció, az együttgondolkodás és a projektépítés mechanizmusának hiánya". Mi az, ami szerinted a gondokat okozza?

- Az Átlátást például nem ítélték támogatásra méltónak az NKA részéről, annak ellenére, hogy a Stúdió tömöríti a fiatal fotósokat és egyfajta non-profit szerepet tölt be, hogy lehetőségekhez juttassa őket - szerintem ez így nincs rendben. Ha az a helyzet, hogy kikerül az állami támogatás spektrumából valami, akkor a privát pénzeket lehessen könnyebben felhasználni, direkten és egyenesen. Olyan ez a folyamat, mint amikor bedobsz egy követ egy tóba és az koncentrikusan kihat mindenre.

- Az [origo]-nak nyilatkoztad nemrég a Lágymányosi híd körüli negyeddel kapcsolatban, hogy "nem gondolom, hogy azok a helyek működnek egy városban kultúrnegyedként, amelyeket abból a célból építenek, diktátumra..." - alulról szerveződő példát látsz Budapesten?

- Nem, egy nagyon kicsi város vagyunk. Egy tízmilliós New Yorkban tudok mondani, de egy kétmilliós Budapesten, ahol két perc alatt átérsz a belvároson, nem. De például ami nekem szembetűnő, az a cross kapcsolatokra vagy inspirációra építő nagyobb vállalkozások vagy kezdeményezések hiánya. Például nincsenek olyan mid-size, vagyis közepes méretű kiállítóhelyek, amiknek nagyon nagy lendülete lehetne - nem huszonöt négyzetméterem és nem is ezren.

Átlátás projekt - Érmezei Lili Zoe, Kaulics Viola: Személyes tér (ArtBázis Összművészeti Műhely)
Átlátás projekt - Érmezei Lili Zoe, Kaulics Viola: Személyes tér (ArtBázis Összművészeti Műhely)

- A hatodik és a hetedik kerületben sem látsz ilyen példákat?

- Bizonyos szempontból igen, ott egy nagyon izgalmas és pezsgő dologról van szó - de nem negyedről. Én inkább úgy látom, hogy vannak utcák, vagy vannak olyan tengelyek, ami mentén vannak izgalmas pontok. Ez tényleg a hatodik és a hetedik kerületre jellemző - vagy ilyen volt az is, amit Szalóky Karcsi bácsi (a Várfok Galéria tulajdonosa - a szerk) kezdett el a Várfok utcában: nagyon jó kezdeményezés, hogy több galéria körülbelül egy területre költözzön, ahogyan most a Nagymező utca környékén is sokan vannak együtt. Ők például kommunikálnak is egymással, szerveznek eseményeket.

- Azt is mondtad "ezernyi olyan felforgató meg kemény téma van, amelyet valami miatt nem érintenek a hazai képzőművészek" - mire gondolsz például?

- Nálunk nincsen például explicit feminista vonal - a gender kérdés körül tíz évvel ezelőtt sokkal intenzívebb volt a diskurzus, pedig ez egy abszolút le nem játszott terület. Játékosan, szatirikusan is hozzá lehetne nyúlni. A meleg kérdés is ilyen. Vannak, akik beszélnek róla, vannak olyan melók, amik bekerülnek csoportos kiállításokba, vannak alkotók, akik konzekvensen foglalkoznak vele - de nem jellemző, hogy csak erre a tematikára épüljön nagyobb kiállítás. Pedig abszolút ideje lenne, pláne mostanság!

Átlátás projekt - Ember Sári: Majd én helyetted (kArton Galéria)
Átlátás projekt - Ember Sári: Majd én helyetted (kArton Galéria)

- Szintén az [origo]-s interjúban hangzott el, hogy szerinted sok tehetséges ember úgy kezdi és ott rontja el, hogy kávézókban és romkocsmákban állít ki. A PortfolioPoints viszont éppen ezeket a helyeket szervezi össze egy kiállításdömping kereteibe. Ezzel a vonallal akkor nem értesz egyet?

- Nem azt mondom, hogy elrontják per se. De azt gondolom, hogy nagyon más a helyi értéke. Nem azért, mert csak white cube kiállítási szempontok vannak. Egyrészről támogatom, mert az országunk egy sajátos fejlődésű régióban van, és itthon nem egyértelmű, hogy fontos a környezet és a vizuális kultúra. Ha ezt nézem, nagyon fontos és jó dologról van szó. Viszont később, ha valaki olyan karrierbe kezd, hogy kötődik például egy galériához, akkor ez visszaüthet. Van hierarchiája annak, hogy hol állítasz ki. Nem egyértelműen az a siker, ha valahol mindenképpen látható vagy, de az sem, ha mindenképpen pénzzé teszed azonnal, amit csináltál. Ez a kérdés sokkal árnyaltabb ennél és belátom, hogy nehéz felismerni rögtön. Másrészről pedig fontos kimondani, hogy a "kiállításkészítés", installálás, egy mondanivaló felépítése igenis egy szakma, és annak is vannak bizonyos szabályai, különben könnyen a dekoráció felé csúszik az ember.


Az Átlátás utolsó, Ember Sári Majd én helyetted (Családfakutatás) című kiállítását a kArton Galériában lehet látni április 14-ig - a kurátor Benkő Zsuzsanna.

"A tárgyakon, arcvonásokon, mozdulatokon kívül van egy megfoghatatlan örökség: déd-, ük- és nagyszülők öröme, bánata, szokásai, sorsa lenyomatot hagynak bennünk. Ez a hagyaték előtűnik a körülöttem lévő emberekben, találkozásaimban: a családfa másolata, mint egy gyökérzet, megismétlődik. A környezetemben a velem körülbelül egykorúak egy-egy karaktert, családi viszonyt képviselnek. Apa, anya-, nagymama-, nagypapa-, nagybácsi-, nagynéni-, öccs-, nővérek-, menyasszony-, vőlegényesdit játszanak el. A szituációk és karakterek részben az én családi történeteim alapján születtek, részben a modell saját viszonyait, szerepeit tükrözik, így a kettő metszete a nézőt saját családi szerepeire engedi asszociálni."