Jenő

Klimt-utókor: 0-9

2012.07.04. 07:06

Programkereső

Ha már múzeumozni megyünk Bécsbe, nem maradhat ki a Bécs nevű múzeum, hiszen a világmindenség legnagyobb Gustav Klimt-gyűjteménye is éppen itt parkol. A 2012-es emlékév kapcsán összesen kilenc egyedi Klimt-kiállítást rendeztek, mi pedig elmentünk megnézni a Wien Museumba a legalapabbat, bár nem a leglátványosabbat. BÉCSI BESZÁMOLÓ 1.

Ahogyan a látszólag Bécs és Budapest között gyakran ingázó öltönyös úriember is megjegyezte az amúgy nyugat-európaian suhanó vonaton - azért a Wien Museumban nagyrészt rajzokat lehet látni ám. Sebaj, a magunk részéről örültünk Klimt keze nyomának, a valóban nem elhanyagolható mennyiségű kiállított munkának és a máskor így egyben nem látható Klimt-relikviáknak. A leginkább viszont az utolsó, meglehetősen önironikus szoba volt megkapó, ami többek között a Klimt-giccs megállíthatatlan terjedésével is foglalkozott.

Klimt maga

A legnagyobbnak beharangozott kiállítás üdítően bejárható méretű. Nem emeletenként, hatalmas termek falain vannak szétszórva a képek, hanem összesen három térben - igaz, lábtól plafonig. A 160 centiméteres magasság ezért nem éppen megfelelő a rajzok beható tanulmányozásához. Főleg a bekeretezett felületeken visszacsillanó lámpafény zavaró, de a lényeget azért szemtávolság felett is ki lehet bogarászni.

Ahol belépünk a kiállító érbe, Klimt-szoborfejek merednek vadul a semmibe. A falon élettöredékek, sok fotó: a festő elhíresült macskával, mindig hordott köpenyében, vagy Emilie Flöge-vel feszít. Az Egon Schiele által is megrajzolt kék kabát, a "painter's smock" tíz éve turnézik már külföldön, most a Klimt-év kapcsán került vissza a múzeumhoz ez a darab is. A főleg életrajzzal foglalkozó terem után a kiállítás önnön nagyságára emlékeztet: végigkövethetjük, a Wien Museum mikor és hogyan tett szert a különböző munkákra, köztük a körülbelül négyszáz rajzra.

Botrányos, szecessziós, meztelen

A kiállítás tematikus blokkokban, időszakokra bontva birkózik a hatalmas mennyiségű anyaggal. A tanuló Klimt munkáival is megtelik a fal: 14 évesen kezdett el komolyan foglalkozni a művészettel, meglepő módon nyelvtan tanára javaslatára. Továbbhaladva az 1882 és 1897 közötti időszakban készült allegóriák és ezzel párhuzamosan az 1883 és 1898 közötti megbízások alapján készült munkák kerültek egymás után. A kiállítás kiemelten foglalkozik például azzal az 1894-es esettel, amikor Klimt elnyerte a Bécsi Egyetem dísztermének freskóira kiírt pályázatot: a sok vita közepette csak hat évvel később befejezett Filozófia, Gyógyítás és Jog című képek főként az ábrázolt női testek kapcsán váltak támadás tárgyaivá.

Végül ez lett az utolsó nyilvános megbízás, amit Klimt elfogadott, és lemondott a korábban részére megítélt pénzdíjról is. A korszak nézői mellett esztéták is pornográfnak nevezték a végül csak vásznon elkészült munkákat, amelyeket aztán 1945 májusában az SS semmisített meg. Klimt kortársai számára nem elfogadott ábrázolásmódjára jó példa a Dina Vierny Alapítvány 2005-ös párizsi kiállítása: itt nem néhány, hanem 120 olyan munkát tudtak bemutatni Gustav Klimt erotikus rajzai címmel, amit csak néhány kortárs láthatott. A női test és szépség témája a festő egész munkásságát végigkísérte.

Egy nagyobb blokk a Bécsi Szecesszió (Wiener Sezession) csoporttal foglalkozik, aminek Klimt az egyik alapító tagja volt. Az ebből a korszakból híres Beethoven-frízt 1902-ben mindössze a 14. Bécsi Szecesszió kiállítás alkalmából, annak időtartamára festette falra, de máig fennmaradt. Először 1986-ban állították ki újra, jelenleg pedig a bécsi Szecessziós házban lehet látni. A Pallas Athena című képpel jelentősen feldobott szecessziós részt tanulmányok, portrék és aktok követik. Rengeteg arc, kéz, meztelen női (sokszor terhes) alak és ölelkező test váltja egymást a ceruzarajzokon faltól falig. Amiért viszont mindenképpen érdemes elmenni a Wien Museum Klimt-kiállítására, hiába láttuk már ezerszer ilyen-olyan formában, az a hatalmas, csípőre tett kezű Emilie Flögét ábrázoló festmény.

Csillámporral szárnyaló népszerűség

A kiállítás végén Bécs város szerepvállalása is felmerül. Nem túl sok-e mégiscsak, ha a csapból is aranyfényben pompázó Csókok folynak? Minden ceruzarajzot remekműnek kell-e tekinteni? A válasz valószínűleg de, igen, és mégsem. Ugyanakkor úgy tűnik, a tömegeknek semmi sem túl sok, ha Gustav Klimt művészetéről, no meg az általa generált haszonról van szó. A műtárgypiacon például Picasso, Van Gogh vagy Cézanne mellett a világ legdrágábbjai közé tartoznak a képei: Adele Bloch-Bauer I. portréja 2006-ban 135 millió USA dollárért - akkor körülbelül 29,5 milliárd forintért - került a Neue Galerie New Yorkhoz.

Módfelett szimpatikus a múzeum munkatársainak azon ötlete, ami a már emlegetett Klimt-giccshad (ez már nem parádé, az túl ártatlan kifejezés lenne) bemutatásához vezetett. A Best of Worst felhívás a Facebookon keresztül várta a Klimt által ihletett legszörnyűségesebb tárgyak képeit - amik persze érkeztek is dögivel (szemezgetni lehet). A nyertes darab kiválasztásával nem tudunk nem egyetérteni. Szavak helyett beszéljen a kép alább, ami amúgy még forog is, és lágy Elvis-dallamokat ont magából.


A Wien Museum kiállítása szeptember 16-ig tart nyitva. A többi, még látogatható Klimt-kiállítás Bécsben:

Museum für Volkskunde (Oszrák Néprajzi Múzeum)
Objektum a középpontban - Emilie Flöge textilminta-gyűjteménye
május 25. - október 14.

Österreichisches Theatermuseum (Osztrák Színházi Múzeum)
Klimttel szemben. A "Nuda Veritas" és védelmezője, Hermann Bahr.
május 10. - október 29.

Felső Belvedere
150 év Gustav Klimt
június 15. - 2013. január 6.