Erzsébet

Hetvenöt éves a brit pop-art alapítója

2012.07.10. 09:05

Programkereső

"Azt festek, amit akarok, ott és akkor, ahol és amikor akarom" - írja önmagáról David Hockney, a kortárs brit képzőművészet nehezen beskatulyázható alakja, aki július 9-én ünnepelte hetvenötödik születésnapját. Hockney festő, fotós, díszlettervező és előadó, az egyik legsokoldalúbb kortárs művész, aki az alkotói szabadságot tartja élethivatásának.

Hockney urbánus pop-art művészetét (bár ezt a címkét ő maga felháborítónak tartja és saját bevallása szerint Picassót tekinti legnagyobb példaképének) áthatja egyszerű kifejezésmódja, vibráló színei, őszinte és humoros realizmusa. Leginkább kaliforniai úszómedencés képei ismertek, közülük is az 1967-ben festett A Bigger Splash. Kiemelkedő tehetsége már a művészeti középiskolában is megmutatkozott, keze alól ez időben főként portrék és helyzettanulmányok kerültek ki. 1959-től a londoni Royal College of Art növendéke volt. Nagy hatással voltak rá a jazz-zenész és festő Alan Davie, az absztrakt expresszionizmus első brit követőjének művei. Hockney alig múlt huszonöt éves, amikor már a brit pop-art mozgalom egyik alapítójaként tartották számon. Munkáit a kritika felsőfokú jelzőkkel illette, egy évvel később már saját kiállítása volt és elnyerte a kétévenként megrendezett John Moores-kiállítás első díját.

David Hocknes: A Bigger Splash
David Hocknes: A Bigger Splash

Hockney kísérletező kedvének terméke egyik legérdekesebb képe, a homo-erotikus tartalmú We two boys together clinging (Mi, a két fiú összekapaszkodva), melyre Walt Whitman hasonló című versének sorait másolta. Az emelkedett érzéseket ábrázoló festmény a figurák gyerek falfirkára emlékeztető vonalaival az art brut (nyers festészet) hatását mutatja. A művész 1963-ban a napsütötte Kaliforniába költözött, - itt ismerkedett meg Andy Warhollal is - ahol a tengerparti élet érzéki megjelenítésre vállalkozott: élénk színekkel, dekoratív részletekkel teli alkotásai középpontjában fiatal atléta termetű férfiakat és pálmafás úszómedencéket állított. Az olajfestéket akril festésre cserélte, a képek sima felületével tudatosan idézte fel az alapanyagul felhasznált magazinfotók világát. Számtalan barátjáról és hírességről festett portrét, a Mr. and Mrs. Clark and Percy a Tate Galéria Legnépszerűbb Képe díját is elnyerte.

David Hockney: We Two Boys Together Clingig (Mi, a két fiú összekapaszkodva)
David Hockney: We Two Boys Together Clingig (Mi, a két fiú összekapaszkodva)

Az aranyifjú útja című sorozatában tizenhat rézkarcot készített személyes életének feldolgozásával William Hogarth nyomán. Hockney érdeklődése a hetvenes években a színház felé fordult. Sorra születtek lenyűgöző színpadi díszletei, többek között Igor Sztravinszkij A léhaság útja című operájához és Mozart Varázsfuvolájához a New York-i Metropolitan Operában. A fotózás mindig is az érdeklődési körébe tartozott, az általa "joinernek" nevezett, leginkább a kubizmus jegyeit magukon viselő fotókollázsait a nyolcvanas években kezdte el nagy számban is készíteni. Hockney 2004-ben visszaköltözött Angliába. Idén januárban a Királyi Művészeti Akadémia A Bigger Picture (Teljesebb kép) címmel rendezett kiállítást a festő észak-angliai, Yorkshire megyei szülőföldjének vibráló színekbe öltöztetett tájairól. A tárlat iránt akkora volt az érdeklődés, hogy az internetes jegyrendelők tömege miatt többször összeomlott az intézmény számítógépes rendszere.

David Hockney
David Hockney

A művészt életkora nem akadályozza abban, hogy új technológiákat próbáljon ki művészetében, nemrég kiállításon mutatta be iPadjén készített képeit, amelyeket egy speciális szoftver segítségével az ujjaival rajzolva készített. Táblagépén II. Erzsébet királynőt is megörökítette, amint a gyémántjubileuma alkalmából a Temzén felvonuló hajók látványában gyönyörködik. Idén a királynő felvette őt a Királyi Érdemrend tagjai közé, e rendnek egyszerre csak huszonnégy tagja lehet, akiket az uralkodó jelöl ki a művészetek vagy tudományok terén kiemelkedőt alkotó személyiségek közül.