Salamon

Készman József: "Mint egy örökmozgó szem"

2012.08.23. 07:06

Programkereső

Véletlenszerű kattintások és tudatos gesztusok. Megragadott és beállított pillanatok. Időutazás és utólagos múltkreálás. Aj Vej-vej New York-i fotói tényeket rögzítenek bár, mégsem mindig az igazságot mutatják. A kínai művész képeiből az Ernst Múzeumban nyílt tárlat kapcsán Készman Józseffel, a kiállítás szervezőjével, a Műcsarnok vezető kurátorával beszélgettünk.

- Az 1980-as években a kínai művészet nagy exodusa zajlott. Filmkészítők, vizuális művészek találtak második - művészi értelemben voltaképp első - hazára az Egyesült Államokban. Köztük Aj Vej-vej is. Milyen világ várt rá New Yorkban?

- Aj Vej-vej az elsők között volt, akik állami ösztöndíjasként nyugatra utazhattak Kínából. Izgalmas, pezsgő közegbe került, a sajátjától teljesen különböző kultúrával találkozott. Tanulmányait - főleg nyelvi nehézségek miatt - egy idő után feladni kényszerült, s attól fogva szabadabb életet élt. Dolgozott utcai portréfestőként, bébiszitterként, de statisztált a Metropolitan Turandot-előadásában is. Felfedezte továbbá a szubkultúrákat. Manhattan bohém művésznegyedében lakott, ahol hemzsegtek akkoriban a poszthippik és a punkok. Innen nem messze működött egyébként Halász Péterék Squat Színháza, de a környéken hajléktalanok és különféle csodabogarak is nyüzsögtek. Vej-vej szembesült tehát a slum nyomorával, de részesült a kreatív nagyváros energiájából is.

Készman József (Műcsarnok)
Készman József (Műcsarnok)

- Egy interjúban a művész arról beszél, hogy az Egyesült Államokban tanulóéveit töltötte, napjai jobbára céltalan csatangolással teltek. A New York-i sorozat tényleg egy unatkozó ifjú városreportázsát rögzíti csupán vagy a képeken körvonalazódik Vej-vej ébredező kritikai-politikai attitűdje is?  

- Amennyire a képek alapján rekonstruálható, kezdetben Vej-vej tényleg naphosszat a városban lógott. Ismerkedett a környezettel, barátkozott és nemcsak átélte a kalandokat, hanem meg is örökítette azokat. Témaválasztásán persze tetten érhető már a politikai érzékenység, hiszen számos képe a szegénység kultúrájára vagy a rendőrségi erőszakra fókuszál. Perspektívája ugyanakkor roppant személyes. Képeket halmozott fel a helyről, ahol élt, emlékeket raktározott el a helyzetekről, amikbe került, sajátos archívumot építve így fel. Aj Vej-vej mint egy örökmozgó szem éjjel-nappal a várost járta. Fotóin közelről, alulnézetből mutatja be New Yorkot. Úgy, ahogy még sosem láttuk.

- A New York-i anyagot csak pár éve állították ki először. Miért várt ennyit a művész?   

- Az utolsó kattintás óta közel húsz év telt el. Aj Vej-vej karrierje eközben - igaz, más médiumokban - a csúcsra ért. Keresett művészként meglátta az "így jöttem"-sorozatban rejlő lehetőséget és belefogott a New York-i napjairól készített fényképek feldolgozásába. Időutazásba kezdett, s afféle utólagos múltgyártást indított el azzal, hogy a képeket szignózta és bekeretezte. "Az a New York, amit ismertem, már nincs többé. A róla készített fotók tényszerűek, de nem feltétlenül igazak" - mondja egy interjúban. Fiktív és reális elemeket, beállított és valóságos jeleneteket kever tehát. Látásmódja hibrid jellegű.

Aj Vej-vej: Tompkins Square Park, 1986 (Ernst Múzeum)
Aj Vej-vej: Tompkins Square Park, 1986 (Ernst Múzeum)

- Azt hiszem, nem is kérdés, miért választottátok Aj Vej-vejt - sokkal inkább érdekelne viszont, hogyan sikerült Peking, New York és Berlin után az Ernst Múzeumba hozni a világ egyik legbefolyásosabb művészének fotóit?  

- Kétségtelen, hogy Aj Vej-vej a kortárs képzőművészet meghatározó alakja, ezért régóta tervezzük, hogy bemutatjuk a munkáit. Egy berlini galerista közvetítésével sikerült kapcsolatba lépnünk vele, ám amikor az egyeztetések elkezdődtek, a művész rendőri felügyelet alatt állt. Financiális korlátaink mellett részben ez is akadályozta, hogy helyspecifikus, új projekt megvalósítására kérjük fel. Aj Vej-vej egyéni kiállítását eredetileg az idei év végére programoztuk, ám egy új kommunikációs csatornát megnyitva már augusztustól az Ernst Múzeumba került a pekingi Three Shadows Photography Art Centre által feldolgozott anyag.  

- A termek berendezésében, az installálásban mekkora szabadságot kaptatok?  

- Adott volt a képek száma, mérete, keretezése és az időszalagszerű elrendezés. Ezen nemigen változtathattunk. Szabad kezet kaptunk viszont a kiállítás arculati kommunikációjának megtervezésében, a művészeti anyagon túli programok beemelése pedig tovább bővítette a játékterünket. Saját mobiltelefon-applikáció készül a tárlathoz, illetve további pluszt jelent, hogy a kiállítás ideje alatt több ízben levetítjük a művészről készült (a magyarhangya által forgalmazott - a szerk.) dokumentumfilmet is. Igyekszünk élőbbé tenni a tárlatot és abban bízunk, ezáltal maga a kiállítás is művészi médiummá válik.