Bertalan

Zelnik: az államé lehettek volna a Seuso-kincsek

2012.09.17. 15:29

Programkereső

Zelnik István azt írja, a római kori ezüstöket megérkezésük pillanatában kész lett volna az államnak adományozni. A műgyűjtő szeptember 17-én megjelent közleményét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

Még egyszer a Seuso-ügyről

Őszinte sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kulturális kormányzat részéről nem nyert kedvező fogadtatást a Seuso-kincsek kapcsán tett felajánlásom, s az ügy kapcsán méltatlan támadások érték a közjót szolgáló kulturális és tudományos projektjeimet, amelyeket saját vagyonból finanszírozok. Mint korábbi nyilatkozataimból ismert, egyévnyi kutatómunkával és jelentős anyagi ráfordítással felderítettem a Seuso-kincsek státuszát a kulturális kormányzat egyetértésével. Kiderítettem, hogy a kincsek nem egyetlen tulajdonos kezében vannak, valamint megállapodtam nyolc, köztük a legfontosabb tárgyat, a Seuso vadásztálat birtokló társasággal a tárgyak megvásárlásáról.

Az elmúlt egy évben bizalmas formában rendszeresen tájékoztattam a kulturális kormányzat vezetőjét, s rajta keresztül a kormányt a Seuso-ügy állásáról és az adásvételi szerződést is velük egyetértésben írtam alá, amelynek másolatát a részükre átadtam. Az is világossá vált, hogy a New York-i bíróság döntése nyomán a tárgyak Magyarországon kívül a világban bárhol szabadon adhatóak és vehetőek, bár értékesíthetőségük a magyar állam jogigénye miatt nehezített. Így, aki a jelenlegi tulajdonosok bizalmát élvezi és a megfelelő források birtokában van megvásárolhatja azokat és szabadon rendelkezhet felettük külföldön. A kincsekkel kapcsolatban Magyarország jogigényét az országon kívül sehol sem ismerik el.

Seuso-kincsek (Sevso)
Seuso-kincsek (Sevso)

Kértem a kormányzat támogatását, tegyék lehetővé, hogy a Seuso-kincseket az országba hozhassam a közérdeket szolgálva, találják meg a megfelelő jogi formulát, hogy - miközben önzetlen szándék vezet - ne érhessen a bűnpártolás, vagy az orgazdaság vádja. Kész lettem volna a Seuso-kincseket megérkezésük pillanatában az államnak adományozni. Annyit kértem, hogy egy Andrássy úti palotában önálló múzeumot létesíthessek a kincseknek, kutathatóvá tehessem azokat, s vándorkiállításokat szervezhessek e felbecsülhetetlen értékű, a világ legnagyobb késő római kori ezüst műtárgyegyüttesének.

Nem vagyok műkereskedő. A tárgyakat nem haszonszerzési céllal szerettem volna visszaszerezni. Életem talán legnagyobb célkitűzését szerettem volna megvalósítani a Seuso-kincsek megvásárlásával és hazahozatalával, amiért hajlandó lettem volna megválni magángyűjteményem legjelentősebb arany tárgyegyüttesétől. Az általam javasolt megoldás a Seuso-kincsek visszaszerzésére gyors és biztonságos, azzal a kormányzat által tervezett hosszú és költséges jogi úttal szemben, amelynek kimenetele nemzetközi szinten meglehetősen kétséges. Bár magyarként én magam is meg vagyok győződve róla, hogy a kincseket Magyarország területén találták és rejtélyes körülmények között kerültek ki az országból, de ezt az álláspontot külföldön nem fogadják el, mivel megdönthetetlen bűnügyi, régészeti és művészettörténeti bizonyítékok azt nem támasztják alá. A jelentős közpénzeket felemésztő és kétséges kimenetelű peres megoldásnak, vagy más állami beavatkozásnak ezért nem vagyok híve.

Tudomásul veszem a kulturális kormányzat döntését a Seuso-kincsek ügyében, de az elutasító álláspont ellenére továbbra is felajánlom tudásomat, és anyagi lehetőségeimet a mindenkori kulturális kormányzat és Magyarország szolgálatában, amennyiben arra igényt tartanak.

Budapest, 2012. szeptember 17., hétfő
Dr. Zelnik István
gyűjtő, múzeumalapító