Jolán

Mateu Velasco: Rubik kockák Rióban

2012.10.16. 07:08

Programkereső

Lebegő sziklatömbök, szecessziós hajfonatok, titok-köd, füstszerű montázs-derengés. Dallamos gondolat-fragmentumok a nagyvárosi súlytalanság nehéz egén. Kritikusunk a Design Hét Budapest egyik kiállításán, a Printa Galériában járt.

Mateu Velasco fest, nyomatokat készít, illusztrál, valamint számítógépes grafikával és kísérleti kalligráfiával is foglalkozik. Miközben Brazília legmenőbb galériáiban állít ki, mintái pedig pólókra és noteszek borítójára kerülnek, szívesen alkot az utcán is. Olyan cégóriásokkal dolgozott már, mint a Nike, a Converse vagy a Brazil Telekom. Nem meglepő hát, hogy tavaly bekerült a világ legjobb grafikusait összegyűjtő Illustration Now sorozatba. Munkáin street art és szecesszió ad randevút egymásnak. Polipkarjait félik Rio de Janeiro rozsdás garázskapui, nyomatain habszerű álommá sűrűsödnek a bicajos-gördeszkás nagyvárosi tekergők gondolatai. A Printa Galériában megtekinthető kiállításán válogatást láthatunk régebbi grafikáiból, de megismerkedhetünk a fiatal alkotó Budapesten készített szériájának darabjaival is.

Mateu Velasco  - Printa Galéria (Design Hét Budapest 2012)
Mateu Velasco - Printa Galéria (Design Hét Budapest 2012)

Velasco printjein alig látni az emberek tekintetét. Munkáin rendszerint színes csipeszekből, szirmokból vagy kazettaszalagokból szőtt, gomolygó gondolatfelhőkbe burkolóznak az arcok. Alakjai körül lámpabura-medúzák, mesterien megmunkált kristályszerkezetek lebegnek. Képeinek légies terébe - afféle urbánus vízjelekként - stilizált városkép-markereket szúr. A Megváltó Krisztus-szobor vagy a Cukorsüveg-hegy sziluettje, a Maracanã Stadion vagy a tengerpart árny-kontúrja egyaránt visszaköszönnek nyomatairól.

A brazil grafikus - a Petyka művésznéven alkotó Szabó-Lencz Péterhez hasonlóan - nagyvárosi csomópontokat láttat munkáin, ám míg Petyka a város (játszó)tereit szondázza, azok hangulatáról készít digitális kollázs-riportokat, addig Velasconál az épített környezet háttérben marad, a helyszín számára elhanyagolható GPS-koordináta csupán. Annyiban érdekes csak, amennyiben hatást gyakorol az utcákat járó, kereszteződésekben kerekező misztikus főhősének hangulatára. Petykánál a nyüzsgő, zsúfolt, labirintusszerű, mégis hívogató tér számít, Velasco viszont a kalandozó, gondolataiban elvesző nagyvárosi emberre helyezi a hangsúlyt.

Mateu Velasco - forrás: www.mateuvelasco.com
Mateu Velasco - forrás: www.mateuvelasco.com

Nyomatain kevésbé, festményein jobban megfigyelhető tán, hogy a brazil fiú szívesen merít a dél- és közép-amerikai őslakosok művészetének motívumkincséből. Színes fejdíszei tolték, azték ábrázolásokhoz nyúlnak vissza, kristályszerű szikladarabjai pedig akár a finoman megmunkált kultikus kövek huszonegyedik századi másai is lehetnének. Velasco munkái kapcsán - még közvetlenebb - referenciaként a szecesszió buja ornamentikáját fontos  kiemelnünk. Szélfútta-kócos tündér-tincsei láttán Mucha erotikuma dereng fel előttünk, kecses kompozíciói pedig Klimt filigrán aktjait juttatják eszünkbe. A nő Velasconál is ékszer, dísz. Finom indázatú, spray-szerű, gomolygó felhőgömböceiben mintha az Art Nouveau féktelen fantáziája találkozna a street art szín- és formavilágának határtalan lehetőségeivel.

Amik utcai munkáin fenyegető csápoknak, azok a galériában fésületlen-ragyogó virágszirom-hajfonatoknak, dauerolt napkitörésnek, domesztikált kancsalrímeknek tűnnek inkább. A plazmaszerű gondolatkivetülések, gőzölgő hangulat-tartományok Velasco munkáinak központi alakzatai. Girbegurba kacskaringóikban jól esik bolyongni a szemnek. A zsírkréta-nyomoknak ható firkák és a megfolyt akvarellre emlékeztető pacák fellegébe olykor szófoszlányok, markáns mintázat-nyomok ragadnak. Az sem ritka, hogy az arcot takaró motívum az egyébként hangsúlytalanul - az elmerült élményködnek mintegy a talapzataként - felskiccelt figurák ruházatán vagy testén is folytatódik. A stilizált, gyakran kifacsart testhelyzetben ábrázolt alakok azonban tényleg csak a hátteret, az érzelem-frontok eredőjét hivatottak biztosítani.

Mateu Velasco  - Printa Galéria (Design Hét Budapest 2012)
Mateu Velasco - Printa Galéria (Design Hét Budapest 2012)

Velasco bámulatosan bánik a színekkel. Legegyszerűbb munkáin narancssárgával tölti ki a fekete kontúrok kínálta mintákat, s egyébként is előszeretettel alkalmazza a barna-narancssárga kombinációt. Máskor pasztell-virágcsokrok színkavalkádjával árasztja el a papírt. A Printa Galériában kiállított munkái technikákon átívelő utazásra hívnak Rio de Janeiróba. Szitanyomatok, rézkvarcok, akvatintával készített művek és digitális printek járják körül ugyanazt az érzést, a napfényes-zenés hangulatot. Most pedig nézzük, mit látott belőlünk, mi ragadta meg a magyar főváros látványából!

Míg korábbi műveire a technikai sokszínűség jellemző tehát, itteni élményeit egyféle módon, ám különféle anyagokra készítette a művész. A legújabb alkotások között találunk fára és merített papírra szitált munkákat is. Összességében úgy tűnik, mintha Budapest tömörebb és valahogy szögletesebb volna a brazil metropolisznál. Velascót véleményem szerint afféle retró-érzés keríthette hatalmába fővárosunkban. A hentespulton - eltakarva a késére támaszkodó mestert - wurstok és kötözött sonkák duzzadnak. Fejre áll a szuronyos katona szobra, a szaunában pedig meglett nagyapák sakkoznak - arcukat természetesen nem látni a gőztől. Előkerülnek továbbá a galambok és a lomtalanítás is. Csatos üveg, tárcsázós telefon s kitett székek, amelyeket tán romkocsmákban láthatott viszont a művész.

Mateu Velasco  - Printa Galéria (Design Hét Budapest 2012) - részlet
Mateu Velasco - Printa Galéria (Design Hét Budapest 2012) - részlet

A Rubik kocka feltűnik Velasco több képén is, egy korábbi kiállításán az enteriőr installációjának is része volt pár kifehérített darab. Az Ecseriről készített nyomaton Lichtenstein raszterpöttyeit idéző fakerítés előtt ábrázolja a magyar találmányt. Körötte kiégett izzók, letett bicajok. A gramofonnal, vekkerrel, magas szárú cipőkkel, hangszerekkel és bámészkodó kóbor macskával teljes hangulatkép olyan, mintha egy szellemzenekar próbahelyét ábrázolná. Egy másik printen piros tűzcsap és kék Trabant társaságában pózol a vászonkabátot viselő kerékpáros. Ismerős arc, noha arcát természetesen neki sem látjuk.

Nincs bár nyúlánk gúlánk vagy napkorongot szondázó csészealjunk, s úgy látszik, a Duna szelíd kanyarulatai sem ragadták magával a brazil művész fantáziáját. Aki ha nem is érti bár az AKPH rímeit (Pest egy kimustrált Sokol / porlasztotta éter. / Szemcsés hanghullámokon / megszakadó vétel.), azt pontosan látja mégis, hogy félmúltunk emlék-töredékei tárgyi kultúránk undergroundnak hitt főáramában élik színes másodvirágzásukat.