Olivér

Csizek Gabriella: "A titok megmarad"

2012.10.30. 07:03

Programkereső

A sztori így szól: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nevelőnő, aki ismeretlenül végigfotózott egy fél évszázadot, majd két évvel a halála előtt egy véletlen folyamán az egész világ számára felfedezte a képeit egy ingatlanközvetítő. A francia és osztrák-magyar származású, USA-ban felnövő Vivian Maier neve John Maloofnak köszönhetőn öt éve lett ismert, egy blogból kiindulva söpört végig az interneten, tavaly pedig egy könyvet is kiadtak a munkásságáról. Az utcai fotózás mára egyik legismertebb képviselőjének munkáit a Mai Manó Házban lehet megnézni január 6-ig. A kiállításról Csizek Gabriella kurátorral beszélgettünk.

Csizek Gabriella (Mai Manó Ház)
Csizek Gabriella (Mai Manó Ház)

- Ma a Facebookon a hivatalos Vivian Maier-oldalt közel tizenhétezren követik, dokumentumfilm készül az életéről, cikkezett róla sokak mellett a New York Times is. Mi az oka ennek a népszerűségnek?

- Vivien Mayer képei egy évtizedeken átívelő, folyamatosan megörökített városi valóság- és önportrésorozatot adnak ki. Nem tizenöt vagy harminc véletlen jó képből álló fotósorozatról van tehát szó - akkor most nem beszélgetnénk egymással. Egy egész életművel szembesülhetünk. Gondoljunk csak bele: kétezer tekercs filmet, háromezer nyomatot és több mint százötvenezer negatívot hagyott maga után. Ő egy, a fotográfiával elhivatottan foglalkozó nő volt, aki moziba járt és megtanulta a fényképkészítés szabályait a gyakorlatban. A könyvespolcán ott voltak Robert Frank, Ansel Adams, Lewis Hine kötetei, időt töltött fotográfiák nézésével. Ez életének alapvető része volt. Maga az élettörténet is különös, tele van kérdésekkel, titokkal, amit mindenki a maga háttérével, személyiségének megfelelően válaszolhat meg. Annyit tudunk, hogy volt egy szokatlan sorsot magáénak tudható nevelőnő, akinek nem volt saját családja, mások gyerekeit gondozta. A változó helyszínek között az életében az állandóságot a moziba járás és a fényképezés jelentette. Amikor örökölt, akkor azt is utazásra és fényképezésre fordította. Senki sem tudja ennek a valódi okát, és a titok megmarad. Ugyanakkor ha csak a képeket látjuk a sztori nélkül, azok akkor is olyan erős hangulati tartalommal bírnak, hogy az ember hirtelen ott érezheti magát az ötvenes évek Amerikájában.

Vivian Maier (Mai Manó Ház) - részlet, forrás: Facebook
Vivian Maier (Mai Manó Ház) - részlet, forrás: Facebook

- A fotós képzés hiánya nem látszik a képeken?

- Vivian Maier nem volt egy iskolai értelemben képzett fotográfus, viszont volt tehetsége és vágya a dolgokat fényképen megörökíteni és ennek a folyamatnak a csínját-bínját saját tapasztalatból megtanulni. Maier saját késztetéséből autodidakta módon jutott el oda, hogy most már például Henri Cartier-Bresson neve mellé írják az övét is.

- Blogotokon azt írjátok, hogy a kiállítás "egyszerre tiszteleg egy nagyszerű fotós, valamint a street photography újjáéledő műfaja előtt". Milyen megközelítést takar a műfaj és jellemző-e itthon?

- A street photography Amerikában egy folyamatosan jelenlévő műfaj. Voltak hullámzásai, de gyakorlatában állandó és nagyon erős. A magyar dokumentarista fotográfia hagyománya másra épül. Mintha a megmutatás nálunk mindig egy célt szolgálna, nem lenne magáért való. A street photography számomra sokkal inkább hasonlít arra, amikor valakiről a kép az egyediségének és a városi létben betöltött általános szerepének a határán készül - csak úgy, érdek nélkül, a megörökítés-megmutatás vágya okán.

- Maier 1952-túl egy bonyolult Rolleiflex fényképezőgéppel dolgozott. Miben más a technikája egy ilyen gépnek?

-  Teljesen más látásmódot jelent, perspektívaváltásként lehet leginkább elképzelni. Más teret mutat számunkra egy négyzetes formátumú kép, mint amikor téglalap alakban látjuk a világot. Ez is hozzájárulhat a nézők számára, akár öntudatlanul is a Maier-fotók különlegességéhez.

- Hogyan állt össze a Mai Manó Ház kiállítása?

- Ezt az ötven fotót az amerikai Howard Greenberg Gallery jóvoltából mutatjuk be. A kiállítás nagy részét városképek, az utcai élet jelenetei, portrék és az önarcképek adják ki. Ezek a témák az életműben organikusan élnek együtt. Maier mindig egyszerre kívül és belül is volt a történeteiben - ez látható akkor is, amikor egymás mellé kerül az újságos bódét ábrázoló kép, és megpillantjuk őt egy másik újságos boltban a lopásgátló tükörben. A magáról készített fotók bele is illeszkednek az életműbe, de ki is lógnak. Maier hihetetlenül tudatosan komponált, ez főképpen önarcképeiben érhető tetten. Ezek közül néhány a street photography stílusában megfogalmazott - például amikor egy szállítandó üvegben vagy éppen a kirakatban tükröződik vissza -, de van olyan önarcképe is, ami akár Berlinben, a Bauhausban is születhetett volna.

Vivian Maier: Florida, April 7, 1960 - részlet (Mai Manó Ház)
Vivian Maier: Florida, April 7, 1960 - részlet (Mai Manó Ház)