Emma

Mit tud Vermeerről?

2012.11.03. 13:32

Programkereső

A holland festő 380 éve, 1632. október 31-én született. Johannes Vermeer van Delft a 17. századi németalföldi festészet Rembrandt melletti legnagyobb alakja, többek között a híres Leány gyöngy fülbevalóval című kép festője.

Vermeer életéről tulajdonképpen nem sokat tudunk. Delftben született egy műkereskedő fiaként, 1653-ban nősült meg és ebben az évben fogadta tagjai közé a delfti Szent Lukács céh festőmesterként, 1662-ben a céh vezetőségi tagjai közé választották. Tizenöt gyereke született, akik közül tizenegy érte csak meg a felnőttkort. Utolsó éveiben anyagi helyzete megrendült, 1675. december 15-én bekövetkezett halála után özvegyére lényegében csak adósságokat hagyott. Vermeernek csak kevés munkája - alig negyven darab - dokumentált, művészi fejlődésének időrendisége is bizonytalan.

Johannes Vermeer: A kerítőnő (a baloldali figura állítólag Vermeer önarcképe) - részlet
Johannes Vermeer: A kerítőnő (a baloldali figura állítólag Vermeer önarcképe) - részlet

Vélhetőleg a fiatalon elhunyt Carel Fabritius tanítványa lehetett, első munkái még a caravaggiói hagyományokat követve historikus-biblikus témájúak, barokkosan mozgalmasak. Vermeer gyorsan túllépett ezeken a hatásokon, az 1650-es évek végén két remekművet festett: ezek az Utca Delftben és a Delft látképe (utóbbi egyik fő műve). Egyes kutatók szerint egy gazdag delfti polgár, az 1674-ben elhunyt Pieter Claes van Rujiven lett a festő mecénása, az ő feltűnése után fordult Vermeer váratlanul a kristálytiszta zsáner felé.

Legszebb képeit az 1660-1670 közötti években festette, a korra jellemző egyszerű motívumokat, zenélő csoportokat, enteriőrökben, hangulatos szobában foglalatoskodó asszonyokat, portrékat alkotott. Legtöbbre kisméretű, gondosan komponált enteriőrjeit értékelik, amelyek megvilágítását az ablakon beáramló napfény adja. Az Olvasó nő, A gyöngymérő nő, a Nő ablaknál vizeskancsóval és a Tejet öntő asszony című képei ennek a korszaknak a kiemelkedő darabjai. Egyik leghíresebb képét, a derűsen munkájába merülő Csipkeverő nőt a párizsi Louvre-ben lehet látni.

Vermeer kompozícióin a hétköznapi témák átszellemülnek, csöndes elmélyült figurái sajátos álomvilágot, hangulati élményeket fejeznek ki. Művei a tónusok tisztaságával, a fény és a tér bámulatos érzékeltetésével igazolják a festő mesteri tudását. A zsánerszerű kompozíciókon kívül elragadó portrék sorát festette meg, mint például a Turbános fej, a Lány piros kalappal, a Lány flótával és a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható Női arckép című képet. A Leány gyöngy fülbevalóval című képe, amelyet az utóbbi években különösen sokan ismertek meg Tracy Chevalier regényéből, majd annak nyomán a Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével készült nagysikerű filmből, Vermeer életének egy epizódját rajzolta meg.

A festő utolsó korszakában régi motívumait ismételte érettebb megfogalmazásban, mint A szerelmes levél című képén. Műveinek szintézise A festészet allegóriája című, a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzött kép, Vermeer költői világának egyik legtisztább megnyilvánulása, a színek és fény varázsához menekülő művész utolsó nagy ajándéka az európai és holland festészet számára. A képet egyébként korábbi tulajdonosa, Jaromir Czernin 1940-ben eladta Adolf Hitlernek, aki a tervezett linzi birodalmi múzeumban akarta kiállítani a műalkotást.

Johannes Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval - részlet
Johannes Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval - részlet

A második világháború után, a Hitler ellen halála után meghozott népbírósági ítélet alapján az osztrák államé lett a kép, a diktátor egyetlen ausztriai vagyontárgya. Czernin örökösei vissza akarták kapni az államtól a képet, azzal érvelve, hogy a náci rezsim kényszerrel és ráadásul áron alul jutott hozzá. A kérelmet vizsgáló bizottság azonban 2011-ben hozott döntése szerint nem találta megalapozottnak ezt az érvet, s így a kép továbbra is a bécsi múzeum éke maradhatott. Vermeer életében nem ért el nagyobb sikereket, képeinek döntő többsége magánkézben volt, kortársai alig tettek említést róla. A 18. század első felében megjelent Nagy Holland Festő enciklopédia minden külön utalás nélkül már csak a nevét említette, külföldi vásárlói egykori kortársainak tulajdonították műveit.

Festészetét csak a 19. században fedezték fel újra, nem kis részben azért, mert I. Vilmos holland királynak annyira megtetszett a Delftről készült városkép, hogy 1842-ben előkelő helyre rakatta gyűjteményében. Az impresszionisták már csodálták, a modern festészet egyik forrásaként méltatták. Az első önálló Vermeer-kiállítás 1935-ben nyílt meg, 1995 telén pedig több mint háromszázezer ember állt sorban Washingtonban a Nemzeti Galéria előtt, hogy megnézhessen huszonkettőt a Vermeer festette pillanatok közül. További százezrek tekinthették meg a kiállítást 1996 elején a hollandiai Hágában - a kiállításra pontosan három évszázaddal azután került sor, hogy 1696-ban egy amszterdami aukción Vermeer képeit utoljára együtt láthatta a közönség.