Gellért, Mercédesz

Szabó-Lencz Péter: "Bárhol Budapesten ott hever a téma"

2013.01.17. 07:07

Programkereső

Az urbanizmus nevű, manapság egyre izgalmasabb fogalomhoz rengeteg minden tartozik - köztük például Petyka, vagyis Szabó-Lencz Péter képzőművész. Nem mindig a street art körül mozgolódott: tanult cukrásznak, színésznek, zenésznek. Most ragaszt, fúj, fényképezik, fest és digitális grafikai tervezéssel üti el az idejét. A Budapest Avantgarde blog szerzőjeként 2011-ben Goldenblog díjat nyert: Petyka művészként művészeket támogató funkcióval is rendelkezik. Legutoljára ősszel, a Design Hét keretén belül szerepelt csoportos kiállításon a Vakum Design Shopban.

- Nyilatkoztad korábban, hogy Budapest a múzsád. Ez továbbra is így van?

- Igen. Nem kell messzire menni, legyen az belváros vagy külváros, bárhol Budapesten ott hever a téma. Épp elég inspirációt és ötletet ad ahhoz, hogy kiéljem magamat. Akármennyire is koszos, látom benne a szépséget: az utcákban, az épületekben, a szórakozóhelyekben, egy omladozó falban vagy egy összefirkált felületben.

Szabó-Lencz Péter
Szabó-Lencz Péter

- Vannak kedvenc helyszíneid?

- Régen, amíg be nem kényszerült zárni, a Hegedű utcai Tűzrakteret szerettem nagyon. Olyan foltja volt Budapestnek, amire szükség volt. Most a Madách tér szomszédságában, a Telepen koncentrálódik sok minden, a Corvintetőn is rendszeresen megfordulok, a MüSzi is kiváló kezdeményezés. A hetedik kerületet, az egész negyed pezsgését, a régi szocreál épületeket mind szeretem.

- Emiatt maradsz itthon? Vagy gondolkodsz külföldben?

- Több barátom is kérdezte, hogy miért nem próbálom meg külföldön. Tisztán még magamban sem látom a választ. Rossz időszak van mögöttünk, és ki tudja mi várható a jövőben. Gazdaságilag nyomorult a helyzet. Ennek ellenére én itt élek, és nem hiszem, hogy kint könnyebb lenne. Szeretem a fővárost minden nyűgével, bajával együtt, itt vannak a barátaim, a családom. Lehet, hogy jobb karrier lehetőség adódna kint, de úgy érzem, sokkal több a veszteni valóm azzal, ha elmegyek. Inkább próbálok itthonról, az online lehetőségeket is kihasználva külföldre nyúlni.

PortfolioPoints - Forma: Szabó-Lencz Péter
PortfolioPoints - Forma: Szabó-Lencz Péter

- Hogyan készülnek el a munkáid? Keveredik a számítógép előtt ülő és a vászon előtt álló technika?

- A digitális munkáim alapja mindig saját fotó. Még nem kevertem a grafikát a fotográfiával, de jó, hogy belekérdeztél, éppen ez a tervem. Az eddig látott fotókból készült digitális kollázsokat szeretném absztrakt, geometrikus alakzatokkal keverni. Szeretnék még inkább elrugaszkodni a valóságtól - nem kell feltétlenül felismerni a pontos helyszínt egy munkán. Vásznon hasonlóképpen egy egységes irányvonalat keresek: olyan felületet szeretnék megteremteni, ami egész Budapestre jellemző. A lelakott, szétplakátozott, az idő által kikezdett felületeket reprodukálni, előtérbe hozni. Mostanában például gyűjtöm az utcai plakátokat, lekapargatom őket. Ezeknek, a fotólenyomatoknak és az absztrakt, geometrikus alakzatoknak a kombinációjával tervezek új vászonképeket készíteni.

- Az urbánus, street art közeli világ itthon nem a mainstream kultúra része, pár munkádat a Való Világ ötödik szériájában viszont rengetegen láthatták a villa részeként. Mennyiben volt így más dolgozni?

- Az volt a szerencsém a Való Világ projektnél, hogy egy nagyszerű tervező csapattal ismerkedtem meg: Szegő Gábor és Ternovszky Zita belsőépítészeti stúdiójával, a Moodoo Designnal dolgoztam. Az utolsó pillanatban csöppentem bele a csapatba. Már megvoltak a tervek a hálószobába is, de úgy látták, fel lehetne dobni az én képeimmel, mert nagyon hasonlítanak a munkáim az ő koncepciójukhoz. Hihetetlenül kreatívak és rugalmasak voltak - azon kívül, hogy tartanom kellett a pontos méreteket és egyfajta színkompozíciót, teljesen szabad kezet kaptam. Óriási dolog volt, hogy hat hónapon keresztül elérhetőek voltak a munkáim televízión keresztül.

Szabó-Lencz Péter: The Yellow Campervan, 2012
Szabó-Lencz Péter: The Yellow Campervan, 2012

- Sok helyen lehet olvasni rólad, hogy 2009 körül volt a váltás, ami elvitt e felé az urbánus világ felé. Volt egy isteni szikra pillanat?

- Egy időben sokat utaztam vasútvonalak környékén, a tízedik kerületből Rákoskeresztúr felé. Télen, körülbelül ilyen időben, amikor minden kopár, és hallani a monoton, fémes gyárzúgást, egyszer csak felcsillant a szemem. Ez lehetett az ihlet: amikor beugrik, hogy úristen, valami ilyesmit kerestél. Hirtelen meglátod azokban a dolgokban az inspirációt, amik mellett korábban elmentél. Akkor kezdtem a gyárak, a lepukkant területek felé menni. Ha ilyen helyeken jársz, akkor evidens, hogy az ember és az idő által kikezdett felületeket látsz meg - rajtuk a jókora adag történelemmel. Ugyanígy találkoztam az utcai művészettel, graffitivel, street arttal. Szépen lassan mindez elkezdett beivódni a bensőmbe, aztán a külvárosi gyárakból a belváros felé orientálódtam.

- Ha a te kezedben lenne a döntés, az inspiráció felhasználása mellett mit kezdenél még az elhagyott ipari helyszínekkel, gyárépületekkel? Sok olyan példa létezik, ahol művészeti csoportok kezdtek bevonulni ilyen területekre.

- Igen, ha statikailag jó állapotban vannak - legyen akár évek óta romos -, létre lehetne hozni például loftokat, stúdiókat művészeknek, kulturális intézménnyé alakítani a helyeket. Rendszeres kiállításokkal, koncertekkel, workshopokkal - sok ilyen kezdeményezés van a belvárosban, ezeket ki is lehetne vinni. A falakat legalizálni lehetne, hogy festhessenek rá - ebből is nagy hiány van.

Szabó-Lencz Péter: Meet Me Under the Clock, 2012
Szabó-Lencz Péter: Meet Me Under the Clock, 2012

- Az urbán szubkultúrához közel álló Jankovits Barnabással 2011 decemberében beszélgettünk a PortfolioPoints kapcsán. Akkor arra a kérdésre, hogy miért nincsenek külföldről ismert street art negyedek Budapesten, válaszában a városvezetési rugalmasságot hiányolta. Te hogyan látod ezt?

- Nagyon hasonlóan. Megszámolhatatlan tehetség él ebben az országban, nem ezzel van a gond. Vannak ismerős művésztársaim, akik rendszeresen megjelennek külföldi médiumokban, ilyen például Fat Heat, Mr. Zero vagy Nikon One. Itthon leginkább a kezdeményező készség hiányzik azokból az emberekből, akiknél döntési jog van.

- Kikre gondolsz?

- Akik projektek mögé tudnának állni. Önkormányzatokra, mecenatúrára, cégekre. A tűzfalfestéssel is foglalkozó Suppré-Neopaint vagy a Színes Város például tök jó, mégis úgy érzem, hiányzik a támogatás. Ahhoz, hogy a művészek fel tudják festeni a saját világukat a falakra, pénz kell. Egy művész nem tud trélert, emelőt szállítani. Akár egy márka, egy divatcég, egy vállalkozó falakat adhatna a saját gyárterületén belül vagy kampányokhoz hívhatna meg alkotókat. Persze mindenki pénzszűkében van, az önkormányzatok sem nyitottak. Nem néznek körül, nem látják, miben élnek. Lisszabonban például van egy művészeti projekt, ami megvalósította, hogy elhagyatott épületek falaira lehessen legálisan festeni szervezett körülmények között. Akár vissza is forgatható a befektetett pénz, ilyen terület lehet a street art turizmus.

Szabó-Lencz Péter: Bauhaus szék dekorácio, Vakum Design Shop, 2012
Szabó-Lencz Péter: Bauhaus szék dekorácio, Vakum Design Shop, 2012

- A két irány, amit említettél - az önkormányzatok vagy a vállalkozásoktól kapott segítség - legális. A street art világához viszont értelemszerűen kötődik az illegális festés.

- Igen, él ez az illegális vonal is, sokan festenek, ragasztanak, plakátoznak, de nem születnek monumentális, látványos dolgok. A street art az életünk része lett, elkerülhetetlenül betört hozzánk is. Ugyanakkor oktatás helyett, hogy az emberek lássák a különbséget a vandalizmus és a street art között, mindenféle eszközzel, komoly bírsággal, már börtönnel is igyekeznek tiltani. Ez talán azt is visszafogja, aki szívesen csatlakozna. Legálisan kellene segíteni, például kerületi önkormányzati pályázatokkal, vagy művészeket is fel lehetne kérni látványtervek készítésére. Pompázatos helyszínek jöhetnének létre.

- 2011-ben kapott Goldenblog díjat az általad szerkesztett Budapest Avantgarde. Azóta is hasonló vonalak mentén vezeted, mint addig?

- Igen, ugyanúgy követem a külföldi oldalakat, itthon pedig megpróbálok minél nyitottabb szemmel járni és sok hazai példát beemelni. Elindítottam egy sorozatot, ahol magyar alkotókat mutatok be, inkább képekkel, mint szöveggel. Néha beesnek kérések, hogy kisfilmet vagy zenét népszerűsítsek - nyitott vagyok, lehet keresni. Talán 2011 óta kicsit vesztettem a lendületből, és néha kezdem úgy érezni, hogy egyedül kevés vagyok hozzá.

- Nemrég nyílt meg a magyar street art szcénát bevonó Banksy-esemény. Mit gondolsz a bemutatásról?

- Nem láttam még sajnos, de mindenképp el fogok menni. Viszont - ugyan a street artnak az utcán a helye - örülök, hogy egy nagy intézmény befogadta a műfajt és felkért utcaművészeket. Lehetőséget adott, ez egy klassz dolog, ilyenek is kellenek.

Szabó-Lencz Péter: Budapest Avantgarde 9
Szabó-Lencz Péter: Budapest Avantgarde 9

- Azt mondod, a street artnak az utcán a helye de jó, ha intézménybe kerül? Egymás mellett megférnek ezek az irányvonalak?

- Kérdés, hogy mennyire jó falak közé zárni, galériákba tenni a street artot. Alapvetően utcára való, ott kommunikál, ez a lényege. Ugyanakkor ha valaki tehetséges, aktív és jó dolgokat csinál, miért ne lehetne bemutatni intézményesített körülmények között? Ahhoz, hogy valakinek megismerjük a munkáit élőben, sokat és nyitott szemmel kell járni az utcákon. Jó, ha egy street art művész kiállít: tüzetesebben meg lehet nézni a képeit, felfigyelhetnek rá. Lehetnek keresett művészek is a street artosok. Kint szerintem megfér egymás mellett, ha egy utcaművész az egyik héten megfest valamit a városban, a következőn pedig megnyitója van egy los angelesi vagy londoni galériában. Ez képes oda-vissza működni. Van például egy fiatal srác, aki mostanában szétküldi a belvárost - mindenfelé Taper graffitiket és tageket látni. Szívesen megnézném, ő például mit hozna ki egy nagyobb feszített vászonra. Simán elmennék a kiállítására, lehet, hogy fizetnék is egy munkájáért, mert jól nézne ki a lakásomban. Miért ne?


Néhány weboldal, amit Petyka követ: Arrested Motion, FatCap, Juxtapoz, MashKULTURE, Nuart, Rabbit Eye Movement, Street Art News, The Seventh Letter, Very Nearly Almost

A teljesség igénye nélkül néhány magyar művész, akiről a Budapest Avantgarde-on lehet olvasni: Break One (CFS), Fat Heat (CFS), Mr. Zero (CFS), Obie One (CFS), Fork (AFX), Kast (AFX), GG, Miss KK, Nikon One, 1000%

A teljesség igénye nélkül néhány külföldi művész, akiről a Budapest Avantgarde-on lehet olvasni: Banksy, Blu, C215, Conor Harrington, Dabs Myla, El Mac, Erica Ilcane, EVOL, Flying Förtress, Interesni Kazki, Lucy MacLauchlan, MadC, Malarky, Nychos, Phlegm, Pose, Retna, ROA, Slinkachu, Space Invader, Tilt, Vizie, Witnes

Petyka weboldala, ahol megvásárolhatóak művészi nyomatai: www.petyka.com