Eufrozina, Kende

Fertőszögi Péter: "Örömmel adják oda a képeket a magángyűjtők"

2013.04.04. 08:00

Programkereső

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében nyílt meg a Vonzások és változások - 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben című kiállítás a Nemzeti Múzeumban. A közelmúltban rekordösszegért elkelt Csontváry-alkotást, a Traui tájképet is bemutató, magángyűjtemények festményeit felvonultató tárlat főkurátorával, a KOGART kuratóriumának elnökével, Fertőszögi Péterrel beszélgettünk. INTERJÚ

- A Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitóján Tarlós István főpolgármester úr említette, hogy a nemzet kincseinek jelentős része magángyűjteményekben található. Miért alakulhatott ez így?

- Ez természetes jelenség, amely a világon mindenhol megfigyelhető. A korabeli viszonyoknak megfelelően az állam - illetve korábban a főúri- és főpapi megrendelői réteg - mellett a polgárosodás előrehaladtával a magángyűjtők is egyre inkább bekapcsolódtak a művészeti alkotások gyűjtésébe. A 19. század során rangos magángyűjtemények alakultak ki, és ez a folyamat egészen napjainkig tart. Erről az időszakról igazán átfogó kiállítás a köz- és a magángyűjtemények összekapcsolásával, ezek együttes bemutatásával valósítható meg. A kizárólag a magángyűjteményekből rendezett tárlatok - mint amilyen ez a kiállítás is - bizonyos értelemben máshová helyezik a hangsúlyokat, mint a hagyományos művészettörténeti kánon, amely a közgyűjtemények anyagán alapul. Ezeknek a gyűjteményeknek az összetételét a gyűjtők speciális érdeklődése határozza meg, és az itt található, sokszor nem megrendelésre készült alkotások frissessége, elevensége miatt bizonyos korszakok, vagy művészi életművek más-más vonulata válik fontossá.

Fertőszögi Péter
Fertőszögi Péter

- Említette, hogy ez a tárlat máshová helyezi a hangsúlyt a szokásos művészettörténeti kánonhoz képest. Melyek azok a jellegzetes témák, amelyek megjelennek ezeken a festményeken?

- A kiállításon nagy számban találni a 19. század első feléből származó portrékat, melyeket az egyre erősödő polgárság elsősorban a saját reprezentációjára rendelt meg. Gyakoriak továbbá a század első feléből és derekáról származó, kisebb méretű tájábrázolások is, és sokkal reprezentatívabban vannak jelen az úgynevezett szalon- vagy zsánerfestészeti képek, valamint a "műcsarnoki festészethez" tartozó alkotások a 19. század utolsó harmadából, amelyek mind kedvelt irányzatok voltak a magángyűjtők körében. Hiányoznak azonban a történelmi vagy mitológiai témájú festmények azért, mert ezeket a nagyméretű műveket legtöbbször állami megrendelésre készítették, és a művész csak a hozzátartozó vázlatokat és előkészítő tanulmányokat tudta magángyűjtőknek eladni.

- Harminc éve rendeztek utoljára a mostanihoz hasonló kiállítást. Ön hogy tapasztalta, milyen fogadókészség mutatkozott a magángyűjtők részéről, hogy egy időre megváljanak nagy becsben tartott festményeiktől?

Természetesen nehezebb egy ilyen tárlat anyagának összegyűjtése, mintha közgyűjteményekből válogatnánk, mégis egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy szívesen és örömmel adják oda a képeket a magángyűjtők, mert úgy gondolják, hogy a magyar művészetet szolgálhatják vele. Most is akadt persze olyan alkotás, amelyet nem tudtunk kiállítani, mert nem vált meg tőle ilyen hosszú időre a tulajdonosuk, de alapvetően azt kell, hogy mondjam, ma már könnyebb megrendezni egy ilyen kiállítást, mint harminc évvel ezelőtt. A Nemzeti Múzeum falain közel ötven magángyűjtő féltett kincse tekinthető meg, melyek válogatása egy komplex csapatmunkán alapult. A kollégáimmal összeadtuk az ismereteinket és kapcsolatrendszerünket, így alakult ki végül a kiállítás anyaga.

Csontváry Kosztka Tivadar: Traui tájkép naplemente idején (1899) - részlet
Csontváry Kosztka Tivadar: Traui tájkép naplemente idején (1899) - részlet

- A kiállított festmények közül van olyan, amelyik különösen kedves az ön számára?

- Természetesen van, több is, de általában mire eljutunk egy kiállítás végére, minden művet nagyon megszeretek.

- A kiállítás mellé megjelent egy gazdagon illusztrált kiadvány is, amelyben megtalálhatóak az itt szereplő festmények.

- Igen. Határozott célunk volt, hogy ne kiállítási katalógust, hanem egy könyvet alkossunk meg. Nem szerettük volna, hogy pusztán szép képek gyűjteménye legyen a kiadvány. Az 1980-as években jelent meg utoljára érdemi tanulmány a magyar festészetnek erről a korszakáról, ezért mi most négy művészettörténész tollából négy külön esszével reprezentáljuk ennek a kétszáz évnek a magyar festészettörténetét. Ilyen értelemben hiánypótló ez a mű, amely azzal a megszorítással készült, hogy a művészettörténészek kizárólag a kiállításon látható festményeket használhatták a tartalom illusztrálására.