Jácint

Eau de Couleurs: Olfaktívan vásznon

2013.08.02. 06:58

Programkereső

Csábító a gondolat, hogy egy kiállítás egyszerre lehessen ne csupán látásunkkal, hallásunkkal, vagy épp tapintásunkkal történő befogadásra alkalmas, hanem negyedik érzékként szaglásunkat is játékba hívja. Az Eau de Couleurs tárlata, s azon belül is Zólyomi Zsolt parfümőr tíz fiatal, kortárs festőt hívott meg a Várfok Galériába, hogy asszociáljanak illatokból műalkotást. Elmondhatjuk, több-kevesebb sikerrel. KRITIKA

A tíz alkotó összesen tizenöt műve három egybenyíló teremben oszlik el. Belépve a falon azonnal köszönt a koncepció: a kiállított műveket nem csak úgy összeválogatták, hanem a nemzetközileg elismert Orr, azaz Zólyomi Zsolt parfümőr hívta meg a művészeket, akikkel az illatokról folytatott közös beszélgetésben egy, illatokra, az illat jelentésére és annak mibenlétére szabadon reflektáló kiállítás ötletét fogalmazta meg, így feladatot adva a fiataloknak: saját stílusuk és technikájuk mentén asszociáljanak a fogalomcsoportra.

Eau de Couleurs-kiállítás
Eau de Couleurs-kiállítás

Habár a bevezető leírás elmondja, hogy itt szabad fogalomtársítás történik, és a parfümöt nem úgy kell felfogni, ahogy egy bevásárlóközpont boltjaiban tolják azt az orrunk alá, hanem annak esszenciális minőségében. Mit jelent ez? Az illat: elmúlás, rövid ideig tartó létező, megfoghatatlan és szertefoszlik. Az illat: manipulálás, az orrunkon keresztül mozgatja meg a belsőnket, kiválthat undort, vágyat, lelkesedést, viszolygást. Ennélfogva a festmények is igen messze kerültek attól, amit köznapi szóval parfümnek nevezünk, sőt, olyan messze mentek, hogy a laikus szemlélő minden koncentrációs készségét bevetve sem tudja belelátni, vajon hol van ebben az illat, hogyan indult ki ez és ez az alkotás egy illatból.

Graffitiző fiatalokat látunk az éjszakában (Hollós Ádám: Stigma) - mivel illatokra akarunk gondolni, ezért azonnal a szórófejes festékflakonok alkoholos szaga jut az eszünkbe, na meg a graffiti pillanatnyisága, amire egy másik falfirkász úgyis rá fog menni rövid időn belül. Podmaniczky Ágnes trilógiájánál nehezebb a kérdés: a fehérségben középre tett színek, a rányomott pitypangok és derengő alakok ugyanúgy múlandóságot és emléket idéznek, de az illat szó nehezen jön az orrunkra.

Eau de Couleurs-kiállítás
Eau de Couleurs-kiállítás

A közönség leginkább Pelcz Benjámin Summer in the City (Nyár a Városban) című installációját értékelte nagyra: egy kapaszkodó kéz a buszon, izzadt hónaljjal. Igen, ezt a szagot ismerjük. Ez szag, csakis szag, reggel a buszon, egymásnak nyomódva, izzadtan és melegen, egy tipikus nyári napon. Még két alkotó fogta meg rajta kívül szó szerint az illatot, mint illatot, és nem asszociációt: Szántó István Viaszillat I. című képsorozatához ha közel hajol az ember, érzi a viasz édes, erős, testes illatát. A másik alkotás Tóth Márton Emil Halvány gőz névre keresztelt átlátszó doboza, melyen egy gombot nyomhat meg az érdeklődő, hogy meglássa a semmit: valami fújódik a levegőben, de nem látjuk, viszont fekete környomot hagy az átlátszó doboz tetején.

A többi műalkotásban meg kell keresni az illatot. Keresztesi Botond két képén mint gonosz manipuláció jelenik meg: kedvesen is, túlontúl kedves parfümárus lány szivárványos képében, valamint zordan, túlontúl ügyvédies és csontvázas feketeségben. Jahoda Réka két nagyon eltérő festménnyel reflektált a témára: Jó lesz nekünk című képe, melyen két szőrtelen nyúl támasztja egymásnak a fejét, miközben közösen tartanak egy színskálás prizmát, többek között a húsvéti locsolás túlzását juttatja eszünkbe. Erőltetett menet című képén sötét, nagyon szibériai hatású hegyvonulat tornyosul elénk, fekete ég, fekete hegyek, fehér hó, sötétség. Nem látjuk a címet, csak sejtjük világháborús történetekből: vér és izzadság szagát, bűzös leheletet, mosatlan egyenruhák orrfacsaró bűzét, amit mind elnyelnek a sötét hegyek.

Eau de Couleurs-kiállítás
Eau de Couleurs-kiállítás

Emellett elgondolkozunk, hogy a cseppek vájta fémszobor hogyan kapcsolódik a koncepcióba, csakúgy, mint Hollós Ádám Primer című üres, esőben magányosan álldogáló vidámparkjának óriáskereke. Az asszociáció szabad, amiben segítségünkre lehet három sárga illatgömb, különböző esszenciákkal a P. Frapin et Cie cég jóvoltából. Az illat gyönyörű: nem tud nem eszembe jutni Süskind legendás könyve; ez az illat-élmény állt számomra a legközelebb ahhoz a fajta tökéletességhez, amelyet Grenouille volt képes világhírű regényben megalkotni. Egy olyan illat, ami túl jó ahhoz, hogy sokáig érezze az ember, de ha el is sétál, akkor is az orrában marad, de nem csak ott: zsigerekben, emlékekben, álmodozásban, mindenben, amit egy illat kiválthat. Egy olyan illat, amiért ölni lehet. A képekben és szobrokban is sokáig gyönyörködhetünk vagy elmélkedhetünk az illat egzisztenciáján, azonban itt értjük meg igazán, hogy valóban mennyire manipulatív is lehet egy parfüm.

Összességében a kiállítás koncepciója nagyon ötletes: egy olfaktív játék műalkotásokkal egybekötve, melyek ugyanarra a témára készültek, mégis ezerfelé ágaznak el a művészi interpretáció során. Kivitelezésében azonban nagyon csapongó lett a tárlat: nem érezzük az alkotások összekötő erejét, valamiféle láthatatlan konzisztenciát, tematikát vagy linearitást. Ha nem lenne kiírva, hogy az alkotások idén készültek ugyanarra a témára, méghozzá az illatokra, akkor nem értenénk, hogy kerülnek ezek a képek, installációk és szobrok egy helyre, mivel a gyakorlatban nem látszik rendezési elv.

Eau de Couleurs-kiállítás
Eau de Couleurs-kiállítás

Azonban ez talán nem is baj: amilyen szabadon asszociáltak a művészek az illat jelentésére, ugyanolyan szabadon asszociálhatunk mi is az ő reflektálásukra. Mi mindenesetre nagyon örülnék egy második felvonásnak, ahol az illat illat-léte, és nem nagyrészt csak annak reflexiói jelennének meg - és még több sárga gömbnek, amely olyan illat élményt ad, hogy mind festék, vászon, fém, műanyag, interpretáció, elvárások, szomjúság vagy bármi egyéb feleslegessé válik.