Kelemen, Klementina

Eltalált metszéspontok

2013.10.17. 07:00

Programkereső

Tizenöt felé osztódva sem tudtuk volna a tíz nap összes eseményét megtekinteni, de igyekeztünk a lehető legtágasabb spektrumban bekukkantani a hazai desginélet legjelesebb programjának széles tárházába. Elmondhatjuk: idén is sikeres volt. MAGAZIN

2004-ben kezdődött a Design Hét a fővárosban, ami az elmúlt közel tíz év alatt egyre nagyobb népszerűségre és nemzetközi elismertségre tett szert. Idén napi legalább tíz, de inkább húsz-harminc programmal készültek a szervezők, melyek a design nagyon tágan vett fogalmát járták körül a koncepcióktól kezdve a tárgyi megvalósításokon keresztül a szó gyakran filozófiai lényegén át számtalan változatos megjelenési formában, mint bútor-, ruha-, étel-, épület- vagy járműdesign, technológiai tervezés és ergonómiai megfontolások köré csoportosítva, vagy épp művészien átfogalmazva: a sor szinte végtelen. Ennélfogva az érdeklődő tömegek mindenhonnan érkeztek, kortól, foglalkozástól és társadalmi helyzettől függetlenül.

Michele De Lucchi: Tolomeo lámpa
Michele De Lucchi: Tolomeo lámpa

Az idei Design Hét vendég országa Olaszország volt, a tervezés egyik bölcsője. Ebben az évben huszonegy olasz körülbelül száz munkáját láthatták az érdeklődők, de előadásokat is meghallgathattak, köztük olyan híres designerektől, mint Michele de Lucchi, akinek olvasólámpája a világ legtöbbet eladott designterméke - és ő maga sem érti, miért. A MOME-n tartott előadásában kedvesen és némi humorral mesélt életútjáról, meg első designtervezéséről, ami a szakálla volt: azért növesztette meg, hogy megkülönböztethessék ikertestvérétől. Később a Memphis csoport tervezője, melynek felbomlásáról még most is szomorúan mesél, pedig a Produzione Privata nevű, saját alapítású cége négy évtizede gyárt sikeresen kisszériás termékeket. A tervező három MOME-s diák termékét is véleményezte, valamint okos tanácsokkal is ellátta őket.

Design Terminál - épület
Design Terminál - épület

A Design Hét egyik legmeghatározóbb kiállítása és egyben tematikus összefoglalójaként is értelmezhető a Design Terminálban látható Metszéspontok / Crossovers tárlat, amely mind hazai, mind pedig széles nemzetközi palettáról is számos lehengerlő designtárgyat hozott, azok történetével és egyedi vagy egyetemes kérdéseivel, felvetéseivel együtt. A kiállítás tizenöt ország ötven tárgyát hozta, melyek a design legváltozatosabb és mai is sürgető kérdéseire keresnek választ, adnak alternatívát - vagy épp tartanak görbe tükröt elénk. Ahogy a bevezető szöveg is kérdezi: "Hol vannak a design határai? Mi történik, ha a tervezők átlépik ezeket, és mire jó, ha más területek hasznosítják a design sajátos gondolkodásmódját? Hogyan válnak környezetünk tárgyai koruk kér- déseinek, dilemmáinak, eredményeinek hordozóivá vagy éppen formálóivá? A kortárs design határátlépéseivel foglalkozó nyitókiállítás ezekre a kérdésekre keresi a választ."

Kieren Jones: Tengeri szék
Kieren Jones: Tengeri szék

Laikusként kiváló betekintés a designerek gondolkodásmódjába, munkájuk tengernyi nehézségébe. Az újrahasznosítás témakörében láthattuk például az angliai Tengeri Széket, ami újrahasznosított, tengerekbe dobott hulladékokból készült és gyakorlatilag hajóra telepíthető gyártósort alkottak mögé, így egyszerre támogatva az irdatlan méreteket öltő vízi szemét felszámolását és a hanyatló halászat fellendülését. A holland Elfeledett Emlék névre keresztelt csésze és kancsókollekció viaszból készült és az időskori demencia kérdését járja körül: "tulajdonképpen micsoda egy teáskanna, ha nem tudod, hogy mire való?" - ami a desginnal kapcsolatban is nagyon érdekes felvetés. Szükség van arra, hogy a design érthető legyen? Az érthetőség a praktikum egy kikerülhetetlen alkotóeleme, a design pedig, mint iparművészeti ág, gyakorlati igényeket elégít ki kreatív módon. Tehát felmerül a kérdés, hogy mennyi az efféle koncepció létjogosultsága a designvilágban. Vagy csupán a gesztust kell látnunk az alkotásban?

Imre Eszter: Terít-ék
Imre Eszter: Terít-ék

A magyar Terít-ék porcelánkollekció épp az ellenkezőjét teszi: hétköznapinak tűnő tárgyakat, mint egy míves porceláncsésze, alakít át ékszerré. A vitrin mögött porosodva díszelgő emberöltős hagyomány használati tárgy is lehetne, de nem az. Anna Zaboeváról nagyon sokat hallhattunk már: ő az az orosz iparművész lány, aki elképesztő cipőkreálmányaival hódította meg Budapestet kis, Wesselényi utcai boltjában. A kiállításon látható Okos cipővel virtuális tartalmakat is elérhetünk mobiltelefonunk hozzáérintésével: érdekes technológiai csavar és látványos kiegészítő is egyszerre a végeredmény. A Story Vase nevű vázák pedig zulu gyöngyfűzéssel mutatják be négy, dél-afrikai nő személyes történetét.

Anna Zaboeva: Okos cipő
Anna Zaboeva: Okos cipő

De a sor nem áll meg: Némethonból fatextil kísérletet is láthatunk: az anyag elképesztő, egyfajta hajtogatható fa, amit nehezen hisz el az ember, de megfogva mégis valóságossá válik, az Edible surfaces kollekció pedig csokoládéból készít felületeket, amiket elsőre nem biztos, hogy meg mernénk kóstolni, mert úgy látjuk, beletörne a fogunk, de valójában nem. Emellett sokan direkt építenek termékeikbe hibákat. Az izraeli Woodcasting ülőalkalmatosság például azt erősíti, hogy érzelmileg jobban kötődünk tökéletlen tárgyakhoz: a gyártás során közvetlenül a fára öntik az alumíniumot, ami így gyakorlatilag meg is pörkölődik és szabálytalanul oszlik el: mindegyik pad egyedi, spontán és kiszámíthatatlan.

Woden textile
Woden textile

A Hibásan gyártott tárgyak kollekció személyes kedvencem: Jeremy Hutchison alkotó leveleket írt gyáraknak, hogy küldenek a termékeikből egy olyan darabot, amelybe az adott gyártósoron dolgozó munkás direkt beépít egy hibát, amitől a termék ugyan felismerhető, de abszolút használhatatlanná válik: "Az igazi luxusnak nincsen funkciója." Így láthatunk fogak nélküli fésűt, kétvégű teniszütőt, instabil botot, rosszul felcsavarozott kerekű gördeszkát vagy épp hiányos trombitát. Az üzenet valóban egyértelmű, azonban a design és luxus kérdéskör így is megmarad: a design a hétköznapi használati tárgyakat emeli magasabb nívóra, de elméletben nem szűnteti meg azok használati jellegét: egy tízmillió forintos, aranyból készült Carter karórát valóban nem azért vesz az ember, hogy mutassa az időt, hanem annak presztízsértéke miatt, de attól még nem vesztette el a funkcióját a tárgy. Hogyan kell ezt a kérdést értelmezni?

Ez egyike annak az ezer meg ezer kihívásnak, amelyre a Design Hét keresett és adott is alternatív válaszokat. A tervezés egy soha le nem záruló folyamat, melybe manapság a technológiai újítások kérdése és a környezettudatos tervezés fontossága is beépül, ami sok designert vagy előre lök vagy megfontolásra késztet. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a Design Hét rengeteg gondolkodnivalót adott mind szakmabelieknek, mind pedig laikusoknak - reméljük a jövő évi tíznapos hét is hasonló mélységekkel fog szolgálni.