Cecília

A lisszaboni pingvin

2014.01.26. 06:58

Programkereső

A lövészárok mellé cápát fest, a turistabuszon jegyet árul, és nagyon jól focizik. Az Esterházy Művészeti Díj egyik idei nyertesével, Kaliczka Patrícia festőművésszel beszélgettünk. INTERJÚ

- Találó címeket adsz a képeidnek. Például a Varázsló és pingvin, A gepárd növekedése lila, vagy az Exoszférából zuhanó tárgyak.

- Nem találom ki előre a képeimet, folyamatosan alakulnak. Címek nélkül lebegnének, így viszont ki tudom fejezni azt, én hogyan viszonyulok hozzájuk. Nem készültem művésznek, a Képző előtt nem is jártam művészeti suliba. Az egyetem első éveiben úgy éreztem, hogy le vagyok maradva szakmailag, a művészettörténetet sem ismerem annyira. Ezt aztán az évek során a tanáraimnak köszönhetően, meg a magamnak adott külön feladatokkal bepótoltam. Például kitaláltam, hogy megtanulok végre csendéletet festeni, és így tovább. A tökéletességre törekedtem, és amikor egy festményen nem úgy sikerült valami, ahogy szerettem volna, akkor elkezdtem a hibára építkezni, és új értelmet adtam a képnek.

Othmar Michl, Kaliczka Patrícia, Dr. Ottrubay István és Dr. Hegyi Lóránd
Othmar Michl, Kaliczka Patrícia, Dr. Ottrubay István és Dr. Hegyi Lóránd

- Minek készültél, ha nem művésznek?

- Nagy hatással volt rám kiskoromban a tévé, különösen a Kisváros, egy ideig határőr akartam lenni. Aztán a régészet érdekelt, sokat játszottam az Indiana Jones és a Tomb Raider számítógépes változatával, de a régészet igazából nem a kincskeresésről szól. Miután erre rájöttem, inkább festő lettem.

- A hibára építkezés alatt mit értesz?

- Azt, hogy a hibákat katalizátorként is lehet használni a festészetben. Olyan egyszerű eszközökkel is, mint a vászon elfordítása vagy egy már megfestett dolog újraértelmezése.

- A Boldog karácsonyt, Damien! című képen egy fehér cápa látható, orral egy lövészárok felé, amiből kilóg egy karácsonyi izzósor. Itt mit értelmeztél újra?

- A cápa feje alatt néhány fehér forma van, amelyek hullám alakúak. Ez eredetileg egy hatalmasra nőtt fehér baknyúl volt, de festés közben rájöttem, hogy hullámként jobban működik. A gepárdos kép úgy született, hogy láttam egy fotót, amin egy férfi állt egy ülő gepárd mellett, és azt mérte, hogy milyen magas az állat. A kép jobb felső részére akartam tenni egy színesebb elemet, ezért szénnel odaírtam, hogy lila. Aztán a szénfelirat ott maradt, a kép címével pedig a saját élethelyzetemre utaltam, ugyanis ez egy diplomakép volt. A növekedés véget ért, befejeztem a sulit, és megyek valami lila felé, ami az élet.

Kaliczka Patrícia
Kaliczka Patrícia

- Az állatok sok munkádban megjelennek. Gyakrabban, mint az emberek.

- Nincs emberfóbiám, de az állatokban van valami organikus, élő, erős aurájuk van. Még akkor is, ha csak átvitt értelemben jelennek meg. Például a férfi, akit Lisszabonban az egyik helyi karneválon láttam, amint pingvinnek öltözve áll az utca szélén.

- Az állatok mellett a foci is többször előfordul nálad. A Les című képen egy medve áll a tizenhatos sarkán, a Messi, fuss! pedig egy kutyát ábrázol, aki éppen nagyon rohan valamerre.

- Ezek nem tudatos dolgok. A medve egy tanulmány volt, csak el kellett helyeznem a térben, erre tökéletes volt a focipálya. Messi pedig a családunk kutyája. Előtte volt egy Zico és két Baggio. Egyébként én is fociztam, jobb oldali csatár voltam. Nagyon jól cseleztem.

- Meg lehet élni egyáltalán a festészetből?

- Nem. De nem feltétlenül baj, ha az ember mást is csinál a festészeten kívül. Szerencsére vannak ösztöndíjak, dolgozom is. Tavaly például Hop-on, hop-off turistabuszokra árultam jegyet, egész jól lehetett vele keresni. De a festészet mellett inkább valami fizikai munkát szeretnék vállalni, ami kikapcsolja az agyamat. A műteremben éppen eleget gondolkozom.

Kaliczka Patrícia: Fekete akvárium (részlet)
Kaliczka Patrícia: Fekete akvárium (részlet)

- Mit jelent számodra a festészet?

- Azt hiszem, a buddhizmus kínai ágában, a zenben emlegetik sokat az átlényegülés kifejezést. Ennek az átlényegülésnek az a lényege, hogy az ember eggyé válik a világgal. Persze ez így hülyén hangzik, mert a világ részei vagyunk, az pedig egyszerű fizikai tény, hogy minden állandóan mozgásban van, és folyamatosan változik. Ez a szocreál szék is, amin éppen most ülök. Az a lényeg, hogy az ember képes legyen arra az átlényegülésre, a jó értelemben vett belefeledkezésre, önmaga feladására. Akkor is, ha éppen mosogat vagy jegyeket árul egy buszon. Számomra a festészet erre a legtökéletesebb eszköz. Megszűnik a külvilág, a határ közöttem és a vászon között.