Menyhért, Mirjam

Szédülő betűk

2014.03.23. 10:00

Programkereső

Egy magyar grafikus betűtípusa hódít az interneten. Az optikai csaláson alapuló Frustrót nézve könnyen fejfájást lehet kapni, de tervezője szerint éppen ez a jó benne. A Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakos végzős hallgatójával, Hegedűs Mártonnal beszélgettünk a giroszos táblákról és Kassák Lajosról. INTERJÚ

- Miért fontos a tipográfia? A legtöbb embernek mindegy, hogyan néznek ki a betűk, amivel ír.

- Nem tudom, mit szoktak erre mondani. Miért vannak a festmények? A tipográfia formálja a közízlést, és bizonyos értelemben rendet is teremt. Ha nem lennének szép betűk a kiadványokban, a plakátokon, az elég borzasztó lenne.

Horváth Márton
Horváth Márton

- Formatervezőként indultál, miért váltottál a grafikára?

- Azért akartam formatervező lenni, mert azt hittem, hogy az olyasmi, mint a grafika, csak térben. Aztán rájöttem, hogy a két dolognak nem sok köze van egymáshoz, és a formatervezés egyáltalán nem érdekel. Ezen kívül a szüleim is grafikusok, bár ők képzőművészek, és én soha nem akartam az lenni.

- És nem hiányzik a művészi szabadság, hogy azt rajzolj, amit akarsz?

- Nem. Azt sokkal nehezebb csinálni. A tervezőgrafikának és a művészi grafikának teljesen más céljai vannak. Bennem sosem volt olyan indíttatás, hogy képeket akarok csinálni. A grafika viszont egy nagyon színes területnek tűnt. Az ember pedig tud örülni annak, hogy firkálgat, és annak még eredménye is van. Őszintén szólva lusta volt mást csinálni.

- Budapesten rengeteg csúnya rajz, cégtábla van. Zavarnak?

- Ha az utcán látom, akkor zavar. A Nagykörúton a gyönyörű épületeket teljesen tönkreteszik a giroszos táblákkal. Megbontják az épületek egységét, amit a városépítészek kitaláltak. Zavar, hogy olyanok csinálták, akik nem értenek hozzá. Zavar, hogy nem funkcionálisak. A tervezőgrafika is funkcionális, olyan, mint az építészet. Ott sem lehet hibázni, mert összedől a ház. Régen voltak a címfestő mesterek, akiknek ugyanolyan pontosan, hiba nélkül kellett dolgozniuk, mint az építészeknek.

Frustro - Horváth Márton alkotása
Frustro - Horváth Márton alkotása

- A Frustro tervezésénél mennyire volt fontos a funkcionalitás?

- A Frustro inkább grafikai szempontból érdekes, tipográfiailag nem olyan izgalmas. Az alapötlet egy optikai illúzió, a Penrose-háromszög. Az optikai illúzióknak az a lényege, hogy csak papíron léteznek, a valóságban lehetetlen őket létrehozni. Interaktív grafikai játékok, amelyek jobban megmozgatják az agyat, mint egy látványos, 3D-s mozifilm, mert a néző is részt vesz benne, csupán azzal, hogy néz. Az optikai illúziókban a legjobb Escher volt, egy holland grafikus. A nevét kevesen ismerik, de a képeit szinte mindenki látta. Emberek mennek lépcsőkön egyszerre felfelé és lefelé, vagy két kezet látunk, amelyek egymást rajzolják. A Frustrónál is egy ilyen egyszerű csalást alkalmaztam. Egy nézetben ábrázolok két nézetet. Vagyis a betűk alja olyan, mintha alulról látnád, a tetejük pedig olyan, mintha felülről néznéd. Az elején néha még én is belezavarodtam, úgyhogy ki kellett találnom egy szerkesztési sémát, hogy használható fontot tudjak belőle csinálni.

- Az ember tényleg beleszédül, ha sokáig nézi.

- Éppen ez volt a cél. A Frustro arra jó, hogy odavonzza az ember tekintetét a szövegre. Ez egy színházplakátnál, moziposzternél például jól jön. De a betűtípus alapötletének számító kettősséget is jól kifejezi. A Múzeum Café című lap indított egy múzeum elméleti könyvsorozatot, minden számban egy magyar grafikus betűtípusát használják fel, az elsőben a Frustróval dolgoztak. Mivel illúzión alapul, ezért remekül lehet vele játszani, és ezt meg is tették. Kicsit olyan lett, mint amikor Kassák Lajos szórakozott a betűversekkel.

Frustro - Horváth Márton alkotása
Frustro - Horváth Márton alkotása

- A Frustro komoly nemzetközi karriert kezd befutni. Érzel abból valamit, hogy felfedezett a külföldi dizájnsajtó?

- Őszintén szólva nem nagyon. Persze, örülök a cikkeknek, de ettől még nem tartom magamat tipográfusnak. Bár a diplomamunkám is egy betűtípus. Kíváncsi vagyok, hogy tudok-e hagyományos betűtípust tervezni. Olyat, amitől nem szédül el az ember.