Eufrozina, Kende

Ellenpontok és párhuzamok

2014.04.02. 15:50

Programkereső

A Derkovits Gyuláról kialakított sztereotípiákkal kíván szakítani a Magyar Nemzeti Galéria A művész és kora című kiállítása, amely 199 művet vonultat fel a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb magyar festőjétől. GALÉRIA

A Nemzeti Galéria nagy életmű-kiállításainak sorába illeszkedő tárlat egy bonyolult korszak egy igen komplex alkotóját kívánja az eddigi előítéletektől mentesen, művészetcentrikus megközelítésben bemutatni - közölte a kiállítás szerdai sajtóvezetésén Gergely Mariann, az MNG főosztályvezetője.

Derkovits-tárlat
Derkovits-tárlat

A Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként megnyíló kiállítás két kurátora, Bakos Katalin és Zwickl András elmondta: a tárlat öt nagyobb tematikus egységben tekinti át Derkovits életművét, párhuzamba állítva azt a hazai és külföldi kortársak számos munkájával. Az A épület földszintjén Derkovits Gyula életével és utóéletével ismerkedhet meg a látogató dokumentumok, fényképek és néhány műalkotás segítségével, az emeleten pedig a mindössze másfél évtized alatt létrehozott életművel. A gazdag anyagot a kurátorok az elégia, a dráma, a szatíra, az esszé és a himnusz hívószavai mentén tagolták fejezetekre, érzékeltetve azt az érzelmi-hangulati töltést, amellyel Derkovits hatni kívánt a szemlélőre.

A kortársak grafikái, festményei, fotói mind Derkovits képei mellett, mind külön egységbe csoportosítva megjelennek, bizonyítva azt, hogy - a szocializmus időszakában sugallt képpel ellentétben - nem a szándékosan a proletárlét szegénységét vállaló magányos zseniről van szó. Ellenkezőleg: Derkovits olyan alkotó volt, aki kora képzőművészetében alaposan tájékozódott, ugyanakkor tudatosan merített a hagyományokból, ahogyan ő maga is hatott kortársaira; jól mutatják ezt a kiállításban például Derkovits és Pécsi József fotóművész egymás mellé helyezett Halas csendéletei is.

Így épült a Derkovits-kiállítás:

Derkovits önkéntesként harcolt az I. világháborúban, az ott szerzett sebesülések, traumák egész életére kihatottak, és hozzájárultak negyven éves korában bekövetkezett halálához is.

A festő első korszakára a sosem volt Árkádiába menekülés vágya jellemző, képein a sajátos, idilli világot megidéző szántóvetőkkel, pásztorokkal, a természettől elválaszthatatlan közelségben élő emberekkel. Gyakran előtörtek azonban művészetében a háború okozta traumák: a Halottsiratás című, fiatalkori főmű például az évszázados ikonográfiai hagyományt ötvözi a személyes emlékekkel, de a halotton felfedezhetők az 1920-ban meggyilkolt Somogyi Béla újságíró arcvonásai, a festmény így aktuális mondanivalót is hordozott.

Külön teremben kaptak helyet Derkovits évtizedekig ikonikusnak számító Dózsa-sorozatai. A művész először 1928-29-ben fametszeteken, majd 1930-ban rézkarcokon dolgozta fel az 1514-es parasztháború témáját, a mindenkori elnyomottak melletti kiállásként, a szocialista művészettörténet azonban - mint arra egy 1957-es plakát is utal - forradalmi propagandát látott a sorozatokba.

Derkovits egészen más, szatirikus hangon is képes volt szólni a társadalmi ellentétekről, ahogy azt képein a nagyváros, a gazdagok világának kövér, eltorzult arcú szereplői is bizonyítják, tragikusabb tónusúak ugyanakkor az elnyomás brutális arcát felmutató munkái, mint például a Statárium vagy Az ítéletvégrehajtó. A festő himnikus hangvételű kompozícióinak középpontjában az ember világát és sorsát meghatározó magasabb rend áll, legyen szó a művész és felesége elválaszthatatlan közösségéről, a szerelemről vagy a munka világának dicséretéről.

A kiállítás záró egységeként külön teremben csaknem negyven kortárs külföldi alkotó munkáin keresztül ismerheti meg a látogató a két világháború közötti időszak Közép-Európájának festészetét, míg a kerengőn a hazai rokon törekvések, illetve az ellenpontok képviselőinek néhány alkotása kapott helyet.

A július 27-ig látogatható tárlat számos kísérőprogramjáról a www.mng.hu honlapon találnak részletes információt az érdeklődők.