Olivér

A szegregáció tragikuma

2014.04.05. 06:50

Programkereső

Az az érzése az embernek, hogy annyi szó esik feminizmusról, a nők egyenjogúságáról és a gender-kérdésekről, hogy már-már immunissá válik rá. Mindeközben a kapcsolódó problémák igenis valósak és jelen idejűek, sőt, sürgetőek, minthogy a társas kapcsolatok és az emberi együttélés forog kockán. KRITIKA

Ez év februárjától április végéig látható Shirin Neshat két videomunkája a Mélycsarnokban, melyeket Kondor-Szilágyi Mária kurátor válogatott ki, és bár közvetlen megoldást nem nyújtanak a felvetett problémákra, mégis képesek gondolatok transzformálására, s ilyenformán valamiféle változás elindítására, még ha csupán az egyén szintjén is.

A két mű mind időben, mind technikáját tekintve különbözik egymástól, s egyúttal az alkotó művészi módszerében is két eltérő végletet képvisel. Az Elragadtatás (Rapture) egy 1999-es fekete-fehér videó, amely Neshat ezredfordulón készített egyik trilógiájának középső darabja (Turbulent, 1998; Fervor, 2000), míg a Zarin egy 2005-ből való színes munka, és egy ötrészes sorozat darabja, melyet Shahrnush Parsipur Nők férfiak nélkül című 1989-es regénye inspirált, amiből 2009-ben azonos címmel film is készült. Ez a két videomű Neshat filmnyelvi kifejezésmódjának változására is rámutat, miközben az eltérő megközelítések következtében az azonos alaptéma más-más aspektusát emeli ki.

Elragadtatás (Rapture, 1999) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével
Elragadtatás (Rapture, 1999) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével

Neshat a kilencvenes évek folyamán készítette el Women of Allah (1993-1997) című, főként fekete-fehér fotósorozatát, melyen első ránézésre csadorba öltözött iráni nőket láthatunk, legtöbbször fegyverrel a kezükben, valamint arab szövegekkel borított testrészekkel. Az iráni nők valójában mind Neshat, aki így az önportrét nem pusztán az egyéni identitás problémáinak feltérképezésére használja, hanem a csoportos vagy társadalmi meghatározottság(ok)ban rejlő feszültségek vizsgálatának szolgálatába állítja. Ugyanis a fedetlen női testrészeken megjelenő arab kalligráfiák iráni költőnők főleg szerelmes témájú versei, s a nőalak mellett többször tűnik fel egy (félig) meztelen férfi vagy fiú.

Az így keletkező sokszorosan összetett képi világ magába sűríti az iszlám által meghatározott társadalmi berendezkedés feszültségét: a meztelen férfi szabadsága szemben áll a csadorba öltözött nő megkötözöttségével, míg a versek ellenpontjaként a fegyverek által jelképezett mártíromság jelenik meg. A fotográfiák többszörös tartalmi kontrasztjaikkal és sokszor ikonikus kompozícióik kifejezetten erős vizualitásával az etikai és az esztétikai dimenzió szoros összefonódására mutatnak példát.

Elragadtatás (Rapture, 1999) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével
Elragadtatás (Rapture, 1999) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével

A Women of Allah bizonyos tekintetben tehát előfutára a Műcsarnokban az Elragadtatás által képviselt trilógiának. Mindkét műcsoport esetében meghatározó, hogy a társadalmi problémák előtérbe helyezése az esztétikai szempontok figyelembevételével történik. Az Elragadtatás fekete-fehér képeivel és erőteljes kompozícióival a Women-sorozat hatását mutatja, ugyanakkor a narrativitás előtérbe tolása az ettől való elmozdulásra utal. A kétcsatornás installációt viszont a befogadó csak egy töredékes történetként tudja értelmezni, minthogy pillanatok kihagyására van kényszerítve, hiszen az egyébként lineáris narratívát az egymással szemben levő videók feszültség teli párbeszéde képezi.

A történetet másrészről áthatja a rituális gesztusok repetitív jellege, melyet a Sussan Deyhim által komponált zene, valamint a hangsúlyos koreográfia is aláhúz. És noha a kétpólusúság, a képek dialektikája által meghatározott ritmika inkább a művek esztétikai aspektusát helyezi előtérbe, ezek többszöri nézés után a társadalmi konfliktus felőli olvasat jelentésrétegeire irányíthatják a figyelmet. Hamid Dabashi 2002-ben megjelent tanulmányában ugyan végigveszi a szimbolikus képi elemek szociális vonatkozásait, mégis a film legérzékenyebb képsora, mikor a nők huhogásukkal kivívják a férfiak odafigyelését, majd rövidesen egy csónakba ülve tengerre szállnak - a férfiak ezt kísérő, kifejezetten szomorúnak ható integetésén kérlelhetetlenül üt át a szegregáció tragikuma.

Zarin (2005) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével
Zarin (2005) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével

És hiába a két kiállított munka közötti számos különbség és időbeli távolság, a Zarin szinte ugyanezt az elkeseredettséget sűríti magába. A bordélyházból kiviharzó fiatal prostituáltat a férfiakkal való kapcsolat hiánya (a meglévő testi kontaktus ellenére) és e kapcsolat lehetetlenségének esélye dúlja föl, melyre vendégének arctalanná torzulása utal. A városi tereken való kétségbeesett hajszája során remény és reménytelenség között egyensúlyoz, és a gyarapodó arctalan férfiak jelzik, hogy az utóbbi fog győzni.

Zarin mint nő és mint prostituált nemcsak a férfiak elfogadására vágyakozik, hanem arra is, hogy a férfiak jelentéssel bírjanak számára. Ezekre van szüksége ahhoz, hogy a férfiak visszanyerjék arcukat, ők azonban a társadalmi konvenciók miatt képtelenek mindkettőre. Ezek a szociális kötelékek viszont mindent uralnak, beleértve a köztereket is, ahol Zarin megjelenik: már a gyorsan magára kapott kendőjével is kilóg a szabályosan öltözött emberek közül, aztán zilált rohanása során akad fönn a rendezetten közlekedő férfiak csoportján, sőt, a női fürdőben mint egyfajta redukált köztéren sem tud szabadulni a meglévő béklyóktól. S míg az Elragadtatás záró képein a nők tengerre szállása szomorúságában is valamiféle reményt képvisel, a Zarin végén csupán a kilátástalanság visszhangzik.

Zarin (2005) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével
Zarin (2005) filmrészlet - Copyright Shirin Neshat - A művész és a Gladstone Gallery (New York, Brüsszel) engedélyével

Márpedig Neshat számára a konfliktus egyetlen lehetséges megoldása fix identitás átformálása alakuló identitássá, ahogy azt Giorgio Verzotti megjegyzi tanulmányában. Szerinte ez az átformálás megy végbe az Elragadtatás említett jelenetében. Azonban Zarin hiába keresi a férfiak arcát, nem talál sem elfogadást, sem jelentést, hiszen a társadalmi konvenciók megakadályozzák az igazi kapcsolat kialakítását. És a tengerre szállás sem jelent valódi megoldást. De akkor hogyan lehetséges a kulturális, vallási és egyéni identitás múltra reflektáló átformálása? Lehetséges-e egyáltalán?