Máté, Mirella

Ráérős fesztivál a ligetben

2014.07.29. 14:00

Programkereső

Míg bő tíz évvel ezelőtt a balatoni nyaralás nem jelentett többet a vízparti hekkezésnél és a véget nem érő fürdésnél, az utóbbi években megszaporodtak a tóparti városok kínálta egyéb attrakciók: színházi és zenei fesztiválok, borpiknik, alkotótáborok és kiállítások várják az arra járókat. MAGAZIN

A különlegességgel készülő települések sorában ott szerepel Tihany is, ahol idén már negyedszerre rendezték meg július 16-20. között a vizuális művészetek kortárs fesztiválját, az ARTplaccot, ahol a hazai képzőművészeti szcéna izgalmas, független szervezeteinek és kollektíváinak kínálkozott lehetőség a bemutatkozásra. Emellett természetesen - a kezdeti céloknak megfelelően - a kereskedelmi galériák is jelen voltak, ám a szervezők sokat visszavettek a fesztivál mini "art market" jellegéből.

Az elmúlt évekkel ellentétben idén egy helyre koncentrálva, egy ún. fesztiválközpontban alakították ki az ARTplacc helyszínét a Tihanyi rév közelében, ahol a fesztiválozók végre kényelmesen hozzáfértek a különböző programokhoz, nem kellett se stoppolni, se a ritkán közlekedő buszhoz alkalmazkodni. A vízparti ligetben, a tihanyi piac területén koncertszínpad, szabadtéri mozi, vetítő-kocka, olvasósarok, projekt-, program- és galériasátor várta az érdeklődőket, akik fáradt tagjaikat sörpadokon, babzsákfotelekben és függőágyakon vagy meglepően kényelmes beton-ülőalkalmatosságokon nyugtathatták.

Nyugalom pedig volt is, igazi nyaralós belassulás, ami a programdömping mellett meglepő volt. Hozzátartozik persze, hogy talán túl nagyot is akartak ígérni a szervezők, amiből végül az lett, hogy sok program csak késéssel indult, vagy egyáltalán nem. A színpad és a vetítő közelsége miatt például a tervek szerint párhuzamosan futó koncert és film nem működött egyszerre, így az Elefánt zenekar kénytelen volt kivárni a napi bontásban amúgy nem is szereplő film végét. Másnap pedig egy workshop csúszott vagy két órát, ahol csupán ennyi volt az indoklás: "Most nagyon meleg van."

Ennek ellenére mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot, ha pedig szellemileg már jóllakott, az éhségét is csillapíthatta a gasztroplacc kínálta kulináris érdekességekkel, amelyek a páneurópai piknik keretében tematikus felosztásban kínálták a környező országok specialitásait.

Míg tavaly a kortárs képzőművészeti alkotások egy 600 négyzetméteres sátorban kaptak helyet, idén két különálló helyszínen állították ki őket a szervezők. A galéria placcon egy 200 négyzetméteres sátorban a kereskedelmi galériák jelentek meg hagyományos képzőművészeti börzével, legjellemzőbb alkotóiktól válogatva vagy egy művész kiemelt szerepeltetésével, one-man show-val, mint tette ezt a Godot Galéria, amely a Sidney-i Biennálén is szerepelt Erdei Krisztina fotóit állította ki.

A Berlinben élő művész, Szauder Dávid ugyanitt szereplő interaktív installációján a "felrobbantott" képeket tovább roncsolhattuk. Nem sokkal mellette Borsos Lőrinc Elveszett paradicsom című alkotása volt látható, rajta a Paradicsom, a Bűnbeesés és a Kiűzetés hármas jelentével. A művész - korábbi munkáihoz hasonlóan - itt is kitakarta a központi szereplőket, mintha időkaput nyitna a vásznon, ezzel felcserélhetővé téve és egyben elszemélytelenítve a kép alanyát.

A sátorban találkozhattunk Péli Barna préselt szivacsból készült figuráival is. A recycling jegyében születő alkotások különös életutat járnak be, a művész ugyanis erős karakterábrázolással dolgozik, gyakorta cseréli fel az alakok egy-egy testrészét és helyezi el őket különös szituációkban, így hozva létre újabb és újabb jelentést.

Új színfolt volt a fesztiválon a projektsátor, ahol független, kreatív kollektívák mutatkoztak be interaktív tárlatokkal, prezentációkkal, workshopokkal és egyéb foglalkozásokkal. Itt nem raktárból előszedett, leporolt alkotásokat láthattunk, hanem tevékenységalapú csapatok izgalmas munkáit, amelyek igényt tartanak a mindennapokban történő megjelenésre, illetve annak formálására is. A galéria placcal ellentétben itt nem falak, hanem átlátszó elemek szabdalták a teret, összekapcsolva, párbeszédbe állítva a különböző projekteket.

Itt kapott helyet a Real5D Faragó Balázs jegyezte white cube-ja, egy olyan virtuális valóság-kocka, amely egy bejárható, valós térérzetet adó, ám csak a számítógépben létező tárlat részlete. A képzőművészetet mára átható digitális technológia ez esetben egy építészeti vizualizációs szoftver segítségével könnyítettt meg a tervezési folyamatot, de a program tárlatok archiválására is alkalmas lehet.

A Collective Plant csapata olyan képzőművészekből áll, akik a városi önellátás és a környezettudatosság népszerűsítését és a természeti környezetben való hatékony létezés elősegítését tűzték ki célul. Ez a kezdeményezés kiválóan tudott működni Tihanyban, ahol az érdeklődőket az öko-aktivizmus jegyében növénygyűjtő túrákra hívták a környékre az Ehető Balaton Projekt keretében, míg a helyi termelőknek saját aszaló-eszközt adtak a kezükbe.

A projektsátorban fotókon dokumentált gyűjtések, és az alattuk száradó növények mellett érdekes kontrasztot nyújtottak a BME Gondolkodj keményen! című betonöntő workshopjának kiállított plasztikái. A kint elhelyezett kültéri objeketeket kiegészítve bent kimondottan dizájnorientált megközelítéssel megalkotott tárgyakat, karkötőket, gyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat mutattak be.

Kaplár F. Krisztina főszervező elmondta, idén nagy léptékváltást jelentett olyan fontos intézmények bevonása, mint a Ludwig Múzeum, a Robert Capa Központ és a Mai Manó Ház, míg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel (MOME) hosszú távú együttműködés kezdődött meg, amelynek keretében közös projekteken gondolkodnak tíz éves távlatban.

Az egyetem csapata márciusban egy hetet töltött el a Tihany kulturális életét mellszélességgel támogató Panoráma Hotelben, ahol a még szezon előtti alkotói magányban tudták kidolgozni a nyári projekt részleteit. A szálloda falain egyébként nemsokára képzőművészeti hallgatók tihanyi látképei lesznek láthatók, amelyeket a vendégek meg is vásárolhatnak, ha szeretnének kézzel fogható emlékkel távozni a balatoni félszigetről.

A tervek aztán megvalósultak, és az egyetem az ARTplacc alatt intenzív foglalkozást tartott a helyi általános iskolásokból álló táborozók számára, melynek eredményeiről egy erre az alkalomra megjelent igényes újságban számoltak be. A Bója címet viselő alkalmi lapban helyet kaptak azok a fotók, melyek gyerekszemmel láttatják Tihanyt, találunk benne helyi recepteket, kortárs írók meséit és még hajtogatási útmutatóval ellátott papírcsónakot is a belső oldalakon.

Ha nem is papírcsónakban, de vízre szálltak többen a fesztivál közönségéből is, az ARTplacc öt napja ugyanis nagy melegben, igazi nyári hangulatban zajlott, amely sok helyi kötődésű vitorlázót nyílt vízre csábított. Így telt el ez az emberléptékű fesztivál, amely talán nem növi ki jobban magát a következő években sem, de az ide ellátogatók tudják, mit kaphatnak tőle, és pont ezért szeretik.