Jácint

Bábeli bebábozódás

2014.10.15. 07:00

Programkereső

Hazánkban már-már emancipálódni látszik a bábszínház műfaja, lassan kibújva az "élőszínház" kistestvéri szerepéből. De mi lesz a bábbal mint objektummal? Megmarad az óvodák pedagógiai eszközének vagy művészi szintre emelkedhet? A Báb-el című bábkiállításon játunk. KRITIKA

A bábok a művészi bábjáték magyarországi meghonosítása idején Blattner Géza, Orbók Lóránd, Büky Béla és mások kezei alatt technikai és képzőművészeti remekekké nőtték ki magukat. A tradicionális bábkészítési módok - mint a kesztyűs báb, a jávai árnybáb, a wayang, a pálcás bábok vagy a bunraku típusú hátulról mozgatott bábok - ebben az időszakban számos leleménnyel gazdagodtak az emberi mozgás utánzása, valamint a minél teljesebb vizualitás jegyében. Kétféle iskola nőtte ki magát ebből a szempontból: az egyik az emberi gesztusok és mimika legélethűbb utánzására törekedett, a másik épp ellenkezőleg: a stilizációban látta a műfaj fejlődési lehetőségét.

Báb-el
Báb-el

Bár kevesen tudják, működik itthon bábtervezői szakképzés a Képzőművészeti Egyetemen az alkalmazott látványtervezői szakon, Orosz Kaludia bábtervező vezetésével. Az ottani hallgatók munkáikból nyílt kiállítás Báb-el címen az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet eldugott kiállítóterében, a körteremben. A kiállítók vizsgadarabokkal érkeztek, amelyek két megadott témára készültek: az egyik szerint élőszínházi előadásra szánt drámák karakterit kellett elkészíteniük, így Egressy Zoltán - a maga idején hipernaturalizmusával megdöbbenést kiváltó - Portugál című drámájának, valamint Moliére A pipogya férj, illetve A botcsinálta doktor című comedia dell' arte darab figuráit. A másik feladat az állatfigurákat megjelenítő tárgybáb elkészítése volt.

Báb-el
Báb-el

Anyaghasználatban inkább a praktikum, mint az időtállóság játszotta a fő szerepet, ezért a papírmasé és a rongybábok uralták a terepet, míg a korábban kizárólagosságnak örvendő, fából faragott báboknak szinte teljesen nyoma veszett. Habár a kiállítás ajánlójában a fa jelenik meg központi anyagként, a kiállított bábok között csupán egyetlen fából készült alak van: Márton Péter műve, a Portugál Retek nevű kötekedő kocsmatöltelék karaktere, aki jellemében is hordoz némi "fásultságot", ami az alak kubista jellegű formai kivitelezésében is megjelenik.

Báb-el
Báb-el

Az sem rejtély már, hogy mi az oka annak, hogy a fabábok kimentek a divatból: a bábosok számára kényelmetlen játék közben súlyos fabábokat emelgetni. Ugyanakkor talán az okok között keresendő az is, hogy a bábtervezés mellől hiányzik az a bábkészítő oktatás, amelyben a fa megmunkálásának ezt a specilis válfaját magas szinten el lehetne sajátítani.

Érdekes, hogy míg a fa kevéssé, de a fa illúziója megjelenik a kiállításon, egészen megtévesztő módon: Badacsoni Brigitta Egressy drámájának Asszony karakteréhez készített bábja a fa erezetével próbálja a ráncok, a "megkérgesedett élet" hatását kelteni. A báb az egyik legbájosabb figura a kiállításon, valóban megidézi a vidéki kisvárosok mindent tudó, pletykás középkorú asszonyait.

Báb-el
Báb-el

Itt szeretném megjegyezni, hogy a bábokhoz készült leírások és a mellékelt bábtervek, vázlatok és fotók nem elhanyagolható részei a kiállításnak. Előbbiek nagyon szemléletesen írják le azt a szándékot, ahogy az alkotó megpróbálta anyagba, formába önteni a karakterről alkotott elképzeléseit, utóbbi pedig a bábtervezés sokrétű folyamatába enged bepillantást. A Portugál harmadik figurája, Sátán, akit Csuzda Kitti álmodott bábbá, az avíttságot, mozdíthatatlanságot egy másik anyaggal, az elhasznált rongyokkal próbálta érzékeltetni. A báb karjai, amelyekkel az ital után nyúl, testéhez képest hosszúak, álla babzsákszerű, hogy a kocsmapulton elfolyhasson. A portugál bábjai tehát hátulról mozgatható bunraku-típusú bábok, amelyek mozgatásához átlagosan két ember szülséges.

Báb-el
Báb-el

A kiállításon külön teret szenteltek a tárgybáboknak, amit a másodévesek készítettek. A tárgybábok elkészítéséhez másfajta látásmód szükséges - ahogy az az ajánlóban is áll: gyermeki. Avagy nem megálmodni a még nem létezőt, hanem belelátni egy már létező anyagba egy másfajta entitást. A tárgybábok közül kiemelkedett komplexitásval, részletgazdagságával Tót Emese Magyar agárja és Molnár Anna Tűzhala.

Báb-el
Báb-el

A kiállítás legimpozánsabb része A pipogya férj bábjaiból összeállított miniatűr világ, ami a díszlettel együtt autonóm világot képez a tárlaton belül, lévén mindez egy komplett bábfilm szcenáriója, amit Bereczki Csilla rendezett és a bábszínész szakosok mozgattak. Három tér, hét figura. Bonyolult, felülről mozgatható marionett-bábok. A megvalósításban egy közös pont volt, a hely és idő, amiben elhelyezték őket (századelő Budapestje).

Báb-el
Báb-el

Erős szociológiai éleslátás figuralitásba öntve. A bábok képpé fogalmazták azt, amit sokszor csak metaforákkal lehet kifejezni. Milyen az, aki mindig sugdolózik? Megnyúlik a nyaka, mint itt Gorgibusnénak, Oláh Tímea bábja esetében. Hogy néz ki az, aki valaha tekintélyes ember volt, ám mára megcsorbult tisztessége? Mint egy imádkozósáska, akinek alkalomadtán kétszeresére nyúlik a nyaka, mások fölé emelkedve, éreztetve egykori méltóságát (Csúzda Kitti: Gorgibus).

Báb-el
Báb-el

Hogy néz ki a bábok világában egy társalkodónő, aki saját szerelmi életében szerencsétlen, ám másoknak tanácsokat oszt? Mint egy teknősbéka, aki nagy szemeivel mindent lát, szája azonban a folytonos sutyorgástól és titkolózástól összeesett és lefelé görnyed, mint ahogy azt Fekete Anna Klaudia bábbá fogalmazta.

Báb-el
Báb-el

És hogy nézhet ki ebben a stilizált világban a latin kifejezéseket némi felsőbbrendűséggel puffogtató doktor? Természetesen óriási orra van, amit fenn hord, és hosszú kezei, amelyekkel folyton gesztikulál magyarázás közben. Ezek a bábok persze méretüknél fogva (átlagosan 30 centiméteresek) inkább a bábfilmek szereplői lehetnek, de jó látni azt az erős stilizációs készséget, amit ezek a bábok tükröznek. A kiállítás tehát biztató abból a szempontból, hogy a legfiatalabb bábtervező generáció számára már alapszintű készség és igény, hogy a báb ne a színész kicsinyített hasonmása legyen, hanem a stilizációval valami olyat tudjanak felmutatni, ami a bábszínházi műfaj sajátja.