Kelemen, Klementina

Megnyílt a botrányos zseni kiállítása

2014.11.10. 11:53

Programkereső

Jörg Immendorff munkáival, köztük számos főművel tiszteleg a berlini fal leomlása előtt az esemény 25. évfordulóján a Szépművészeti Múzeum november 9-én megnyílt, Immendorff - Éljen a festészet! című kiállítása.

 Immendorff rendkívül megosztó, de zseniális alakja volt a második világháború utáni német képzőművészetnek, aki minden ellentmondásosságával együtt a 20. század egyik legnagyobb, tragikus sorsú művészének számít - mondta el megnyitó beszédében a Saint-Étienne-i Musée d'art moderne igazgatója. Hegyi Lóránd emlékeztetett arra, hogy Immendorff fiatalon színész akart lenni, és festészete is színházszerű: rengeteg képén jelenik meg saját maga, például önironikusan "művészmajomként". Egész művészetére jellemző a cinizmus és félszegség kettőssége - fogalmazott. A művészettörténész szerint Immendorff híres volt botrányairól, többször megjárta a rendőrséget alvilági kapcsolatai miatt. Fiatalon performanszművészként tűnt fel Joseph Beuys körében: ekkor állandóan maga után húzott, LIDL-nek nevezett, üres kis kocsijáról híresült el; ez a kutyát szimbolizáló tárgy szimbolizálta a művész magányosságát.

Immendorf Két sárga baba című festménye 1967-ből (Fotó: Szépművészeti Múzeum)
Immendorf Két sárga baba című festménye 1967-ből (Fotó: Szépművészeti Múzeum)

Az újbaloldal radikális csoportjai a hetvenes évekre válságba jutottak, ebben a szituációban Immendorff a maoizmust választotta, elutasítva mind a kelet-, mind a nyugatnémet modellt és festményein már jóval az esemény előtt megjelenítve a berlini fal leomlásának előérzetét - emelte ki Hegyi Lóránd. Immendorff - akárcsak barátja, Markus Lüpertz - a német festészeti tradíciót értelmezte újra, a történelem emberre gyakorolt hatásából indult ki, a történelmen keresztül a legmélyebb emberi drámáról, a magányról beszélt.

Bódi Kinga kurátor szerint Immendorff ízig-vérig festőművész volt, "az olaj és a vászon rabja", a kritika számára a politikai művész mégis mindig a festő elé helyeződik. Noha a Szépművészetiben is egy politikai évfordulóval kapcsolatban nyílik kiállítása, nem lehet így leegyszerűsíteni Immendorff munkásságát, hiszen számtalan politikai és emberi probléma foglalkoztatta, és ő maga is küzdött azért, hogy képeit mint képeket szemléljék. Immendorff festészete új kategória volt: nem volt sem expresszionista, sem realista, sem történelmi festő, nem lehetett besorolni sehová - emelte ki a kurátor. Festészete mindig a megfigyelésen alapult, ennyiben realistának lehet nevezni, de ő a látottak szubsztanciáját festette meg. Később felerősödött képein a személyes szféra, kereste saját identitását, helyét a művészelődök között, majd élete végén, amikor tragikus betegsége (ALS szindróma) miatt fokozatosan lebénult, a művészlét mibenlétét kutatta.

Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese szerint az Immendorff-tárlat a múzeum Klasszikus kortárs német képzőművészet elnevezésű sorozatának második állomása, melynek aktualitását a berlini fal leomlásának évfordulója adja. Az ötvennyolc festményt és két faszobrot, köztük számos főművet felvonultató kiállítás 2015. február 15-ig látogatható a Szépművészeti Múzeum mélyföldszinti Dór és Ión Piramisában.