Emma

„Azt szeretem, amit a mainstream hibának titulál”

2015.11.03. 10:03

Programkereső

Porcelántervező-keramikus iparművész, mellette művészeti doktorandusz hallgató. Egy csíráztató tállal indult a pályája, azóta folyamatosan kísérletezik. Szeretné, ha az itthon mostohagyereknek számító stúdiókerámia nagyobb népszerűséghez jutna. Rengeteg terve van, de elsősorban szép tárgyakat szeretne készíteni. Lantos Tímeával, az 50 tehetséges magyar fiatal egyikével beszélgettünk.

- Első nagy dobásod az egészséges életmódhoz való vonzódásodhoz köthető. Mit lehet tudni egyik védjegyedről, a csíráztató tálról?

- Egy egyetemi projekt kapcsán emeltem ki az egészséges életmód témakört. 2011-ben elnyertem az OMDK Konferencia (Országos Művészeti Diákköri Konferencia - a szerk.) első helyét design kategóriában ezzel a tárggyal. Az egészséges életmód aztán továbbra is foglalkoztatott. A koncepcióból végül egy tárgycsalád is született. A kollekció a növény fejlődésének minden egyes fázisát végigkíséri azáltal, hogy külön funkciót rendel hozzá. Az együttes alapeleme a formailag és funkcionálisan továbbfejlesztett csíráztató tál, a növény nevelésére szolgáló kaspó család, a növény tea formájában való elfogyasztását egy teás szett valamint egy fűszerszóró család szolgál.

- A másik fő koncepciódat a porcelánrácsos alkotások adják. Mesélnél ezekről?

- A porcelánrácsok egy művészi problémakörhöz köthetők, ezekkel pályázok külföldi kiállításokra, de megrendelésre is készítek ilyeneket. Pont most gondolkodom az új koncepciómon. Számomra a rács maga a kapcsolati háló, a mátrix. Felépítem, majd hő hatására a szerkezet megrogyik. Ha sűrűbb a struktúrám, elhajol a rács. A folyamat során a véletlen és a kiszámítható egységét, kapcsolatát vizsgálom. A porcelán folyamatosan alakul a kezeim alatt, hosszú szálakat sodrok szabadkézzel, kinyújtom, mint a tésztát, majd az így kapott elemeket felszabom és összeépítem, majd nyomon követem a forma változását.

- Említetted, hogy megrendelésre is készítesz porcelánrácsot. Megrendelőként kell valami támpontot, saját koncepciót adnom, vagy a mű a te mindenkori tudatállapotodtól lesz olyan, amilyen?

- Is-is. Ez főként témakörtől, alkalomtól, személyiségtől függ. Fontos, hogy a művet végül egy szállodában, vagy mondjuk egy magánlakás kandallópolcán fogják-e elhelyezni. Ez általában úgy zajlik, hogy beszélgetek a megrendelővel, próbálom megismerni őt, majd az alkotásba megpróbálom belerakni mindkettőnk személyiségét. Egyfajta kooperáció ez.

- Milyen típusú emberek a megrendelőid?

- Többnyire magánemberek. De volt már megrendelésem a pakisztáni nagykövettől is. Az ügyfeleim általában tehetősebb, közép-, illetve idősebb korú emberek. Nagy vágyam, hogy a stúdiókerámia műfaját kiterjesszem, ezzel együtt pedig a vevőkörömet is bővíteném. Dániában például nagy presztízse van, nálunk inkább afféle mostohagyerek. Pedig sok mindent tud ez az anyag, amit más nem. Nyugaton nagyobb a kultúrája, szeretném, ha itthon is meghonosodna.

- Ha már szóba került külföld, úgy tudom, nemrég jöttél vissza egy japán tanulmányútról.

- Igen, június végén jöttem haza, két hónapot töltöttem el ott. Elsősorban kemencét építeni voltam kint, égetési technikákba kóstoltam bele. De sok érdekeset tapasztaltam. Azt vettem észre, hogy az ottani felfogás szerint egy funkciót kiszolgáló tárgy akkor lesz érdekes, ha benne van az elfogyasztandó étel vagy ital. Vagyis az alkotási folyamat során nem egyszerűen egy tányért hoznak létre, hanem úgy készítik el azt a tányért, hogy elképzelik, hogy mutatna benne mondjuk egy saláta. Japán által egyébként én magam is nyugodtabbá, nyitottabbá váltam, lelassult az idő. Inspiráló múzeumokban jártam, szentélyeket látogattam. Minden, ami nagy múlttal bír, azt ők tisztelik. Ha elreped egy csésze, azt ők arannyal emelik ki. Nálunk jó esetben megragasztjuk, de inkább csak kidobjuk. Munkáimban én magam is foglalkozom az időbeliség és az átalakulás kérdésével.

- Mi a fontosabb: a funkció vagy az esztétikum?

- Fogas kérdés. Régen azt mondtam volna, hogy maximálisan a funkció ellátása. De azt veszem észre, hogy ha egy funkcionális tárgy kinézetében eltér az átlagostól, az sokkal figyelemfelkeltőbb. Az emberek jobban szeretik a játékosabb, organikus formákat. Azt szeretem, amit a mainstream hibának titulál. Munkám során a fő üzenet az, hogy merjünk eltérni az átlagtól, de önmagunk szeretethetőségét is fontosnak tartom. Mindenki szeretne szép tárgyakat csinálni, én is. A legfontosabb, hogy tudjak úgy beszélni a forma nyelvén, hogy az emberek azt megértsék. És ez általában együtt jár az esztétikummal.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az 50 tehetséges magyar fiatal programmal?

- Már jelentkeztem az előző évadban, de nem kerültem be. Azóta pedig mindig kaptam automatikusan a hírlevelet, és láttam, hogy újra indul a dolog. Akartam jelentkezni, de sok dolgom volt és elsikkadt. Aztán kaptam egy emailt, hogy meghosszabbították a határidőt, így mégis jelentkeztem. És végül beválogattak.

Lantos Tímea (forrás: La femme)
Lantos Tímea (forrás: La femme)

- A tehetséggondozó programban mentorod S. Hegyi Lucia. Hogyan kell elképzelni a kettőtök kapcsolatát a hétköznapokban?

- Tartjuk a kapcsolatot, főként e-mailben. Pont akkor jött a japán út, amikor elindult volna a közös munka. Találkoztunk, elmentem hozzá szétnézni, megnéztem a divatházat, ismerkedtem a koncepciójával, jó az egésznek a szellemisége. Jó kapcsolatot ápolunk.

- Mesélnél nekünk a jövőbeni terveidről?

- Sok tervem van. Szeretnék egy saját műhelyt. Van egy új használati tárgy kollekcióm, és részt vettem a harmadik Zsolnay szimpóziumon. Itt készítettem el új só- és borsszóró kollekciómat, amelynek darabjai egy felhőt ábrázolnak. A felhőből piros hó hull, ha paprikát szórunk, fehér, ha sót. Ezeket szeretném piacra is dobni. Tavasszal készülök első önálló kiállításomra, azt nagyon várom. Közben pedig dolgozom a doktori munkáimon, készülök disszertációimra és külföldi alkotótelepekre is folyamatosan pályázom. Webshopot és saját weboldalt is szeretnék. Mindehhez meg persze háromfelé szakadni.